A lelki bántalmazás romboló hatásai

Egyre több szó esik az egyházon belül elkövetett szexuális visszaélésekről, számos kezdeményezés indult már hazánkban is, hogy az ilyen esetek megelőzhetőek legyenek, különösen a kiskorúak védelme kap egyre nagyobb hangsúlyt. Ezeket a súlyos visszaéléseket azonban, ahogy erre a pápa is felhívta többször a figyelmet, legtöbbször a hatalommal való visszaélés előzi meg. Vallási környezetben ez lelki bántalmazássá fajulhat, ami súlyos következményekkel jár az áldozat számára.

Az alábbi interjúban Katharina Anna Fuchs német szakértőt kérdezte testvérlapunk, a Neue Stadt, a lelki bántalmazás hatásairól. Fontos beszélnünk és gondolkodnunk erről a témáról, hiszen csak így ismerhetjük fel és fojthatjuk el még csírájában a rosszul induló folyamatokat.

Mit jelent a mentális és a lelki bántalmazás?

Még mindig nincs egyértelműen meghatározva, mit értünk lelki bántalmazáson. Olyankor beszélünk mentális bántalmazásról, amikor valaki irányító, manipulatív vagy megfélemlítő módon próbál befolyást gyakorolni egy személyre vagy csoportra, akiket kísér, vagy akikért felelős. Ez bárhol előfordulhat, ahol valakinek hatalma van mások felett, így terápiás kapcsolat során vagy az oktatás területén is.

A lelki bántalmazás sajátossága abban rejlik, hogy vallási kontextusban történik, és ezért hitbeli vonatkozásai is vannak.

Hogyan történik a lelki bántalmazás?

A bántalmazás más formáihoz hasonlóan lényege a hatalommal és a bizalommal való visszaélés. Ez történik, ha egy lelki vezető vagy egy vallási közösség vezetője manipulálja, irányítja mások viselkedését, megfélemlíti őket vagy uralkodik rajtuk, miközben Isten képviselőjeként tekintenek rá és maga is meg van győződve erről a szerepéről.

A lelkivezető megpróbálhatja befolyásolni a Szentírás vagy más spirituális írások értelmezését. Például Máté Evangéliuma 18. fejezet 3. bekezdésében olvassuk: „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába”. Ha kiragadjuk saját szövegkörnyezetéből és korából ezt a tanítást, akkor úgy is értelmezhetnénk, hogy az az igazi gyermek, akinek nem kell felelősséget vállalni, hanem másoktól függ.

Lelki bántalmazásra utaló jel lehet, ha egy spirituális vezető vagy felelős személy teljes engedelmességet kér. Ha ugyanis ezt magasztos ideálok nevében teszi, az érintettek hajlamosak lesznek megalázkodni, ami csökkenti az önbecsülésüket. A lelki bántalmazás egyik módja az is, amikor az illetőre lelki nyomást gyakorolnak, hogy távolodjon el a családjától, barátaitól, munkatársaitól. Elérhetik, hogy a társait és a csoportját különlegesnek és jobbnak tartsa, egy elit részének érezze magát, a többi embert pedig fennsőbbrendűséggel kezelje, akik nem érhetnek fel hozzájuk, akiktől jobb távolmaradni, mert csak hátráltatná őket az útjukon.

Vannak olyan személyek, akik fogékonyabbak a lelki visszaélésre?

Ami azt illeti, a legtöbb esetben azok az emberek hajlamosabbak hagyni, hogy visszaéljenek velük, akik újak a hitben, nemrég érezték a meghívást, akik biztos pontot és választ keresnek életük nagy kérdéseire, akik válságban vannak vagy egy fontos döntés előtt állnak. Olyan emberek, akik érzelmileg instabilak vagy akár lelkileg megtörtek. Egy másik kockázati tényező a bántalmazás más formáinak, például fizikai, érzelmi, pszichológiai vagy szexuális visszaélésnek a megtapasztalása.

Milyen következményekkel járhat a lelki bántalmazás?

Ez a bántalmazott ember személyiségtől és a bántalmazás időtartamától, típusától és intenzitásától függ. A tünetek és a következmények megjelenhetnek azonnal, közép- vagy hosszú távon. Hat szintet különböztetünk meg. Fizikai szinten gyakran kiterjedt fájdalomérzettel jár: erős feszült érzést, fejfájást vagy hátfájást okoz. Az illető remegéssel, izzadással küzd vagy általában gyengének és kimerültnek érzi magát. Pszichológiai szinten az alacsony önbecsülés, a bizonytalanság és a negatív énkép lehet a következménye. Az érintettek úgy érzik, nehezen tudnak gondok nélkül boldogok lenni, közép- és hosszú távon pedig szorongás, alvászavarok, depresszió, függőségek és akár öngyilkossági kísérlet is előfordulhat.

Pszichoszociális szinten bizalmatlanná, elszigeteltté válhat és kapcsolati problémák jelentkezhetnek a személynél. Érzelmi szinten bűntudat, szégyenérzet, valamint a tehetetlenség és a reménytelenség érzése, szorongás, szomorúság, magány, de düh vagy harag is kialakulhat benne.

Kognitív szinten – az elme és az intellektus szintjén – az érintettnek problémáik lehetnek a a kritikus gondolkodással, kérdések feltevésével, a döntések meghozatalával vagy a jövőre vonatkozó tervek készítésével. És végül ott van a lelki szint, amely ebben az összefüggésben a legfontosabb. A lelki bántalmazás rombolja, sőt el is pusztíthatja a hitet, az egyházról alkotott képet, az Istenképet és az Istennel való kapcsolatot. Az áldozatok felteszik magukban a kérdést: Miféle Isten ez? Miért nem avatkozott közbe? Miért használhattak fel engem az ő nevében?

Kívülállók vagy a közösség tagjai felismerhetik-e a lelki visszaélést?

A kívülállók igen! Vészjósló jelei lehetnek például, ha egy személy egyre inkább elszigetelődik, megszakítja a kapcsolatait, ha minden a közösség, annak vezetője vagy spirituális kísérője körül forog számára, függetlenül attól, ami történik vagy történt korábban. A kívülállóknak az az érzésük lehet, hogy az illetőnek egyáltalán nincs fogalma arról, hogy miért teszi azt, amit tesz. Ha az illetőt az alkalmatlanság, a szégyen, a bűntudat érzései gyötrik, és hiányzik az önbecsülése, vagy ha már nem tud önállóan döntéseket hozni, akkor alaposabban meg kell vizsgálni a helyzetet és szükség esetén beavatkozni. Ez nehezebb az adott közösség tagjai esetében, mert ők a rendszer részei, és már nem tudnak objektíven látni és megkérdőjelezni bizonyos folyamatokat, viselkedést stb.

Ha azt gyanítom, hogy valaki lelki bántalmazás áldozata, hogyan közelítsem meg?

Ha manipuláltak, irányítottak és hosszú időn keresztül elszigetelve tartottak egy embert, akkor nagyon nehéz beszélni vele erről. Ha közvetlenül beszélünk vele, valószínűleg így válaszol: “Úgy érzem, hogy erre vagyok hivatott; ez az én utam. Isten így akarja”. Azt mondanám, már az is valami, ha kapcsolatot lehet tartani vele. Csak akkor lehet sok tapintattal próbálni segíteni, ha eljut oda, hogy megfogalmazza a kérdéseit és kétségeit.

Kik az elkövetők?

Sok esetben olyan emberek, akik feladatkörük, életkoruk vagy tapasztalatuk miatt bizonyos tekintéllyel bírnak. Lehet, hogy van egy bizonyos karizmájuk, és jó a fellépésük a nyilvánosság előtt, szavaik és tetteik meggyőzőek. Jellemző rájuk, hogy függőségi viszonyt alakítanak ki másokkal, ami lassan és fokozatosan történik, így bizonyos mértékig normálisnak tűnik az áldozat számára, és nem is tudatosul benne ennek kifejlődése. A közösségeken belül kialakulhatnak olyan szokások, amelyek például – hanyagságból, anélkül, hogy ezt szándékosan tennék – lehetővé teszik az egyházon belüli bántalmazást. Az elkövetők ugyan tekintéllyel rendelkező emberek, viszont vagy nem képesek jól kezelni a hatalmi helyzetüket vagy bántalmazás, bizonyos téves viselkedési formák, szokások hatása alatt voltak maguk is és észre sem veszik, hogy ugyanazt folytatják.

Hogyan lehet megelőzni a lelki bántalmazást?

A katolikus egyház minden szintjén jobban fel kellene hívni a figyelmet a problémára, kezdve a püspöki konferenciákon és a vallási elöljárókon át az egyes plébániákig, a vallási közösségekig és csoportokig. Minél inkább felismerik a problémát és minél több figyelmet kap, annál inkább bátorítva érzik magukat az érintettek, hogy felemeljék szavukat és annál figyelmesebb lehet a környezet is.

Ezenkívül a másokat lelkileg kísérő személyek kiválasztása, képzése és oktatása során közelebbről meg kell vizsgálni azokat , akik ezt a szolgálatot szeretnék végezni. Szupervíziót kell biztosítani számukra és ellenőrizni őket. Mindez segíthet a nem kívánt fejlemények megelőzésében is, de abban is, hogy megfelelő és egészséges módon támogassuk ezeket az embereket. Az új közösségek és mozgalmak megalapítását és elismerésének folyamatát szorosabban nyomon kellene követni.

Előfordulhat, hogy a Bibliaórát, az ifjúsági csoportot vagy egyházközséget vezető emberek bizonytalanok abban, hogy helyesen végzik-e a munkájukat. Mit tanácsol nekik?

Egyrészt kommunikáljanak világosan és egyértelműen a csoport tagjaival és a külvilággal egyaránt. Tegyék világossá kezdettől fogva, hogy mik a célok és a tartalom, az egymással való bánásmód szabályai. Mindig tegyék fel maguknak önkritikusan a kérdést: az én elképzeléseimről akarom meggyőzni a csoportot? Mindenkinek úgy kell gondolkodnia, mint nekem, vagy engedélyezem-e az eltérő megközelítéseket, az eltérő érzéseket? Elfogadom-e a javaslatokat és az ötleteket, vagy elzárkózom tőlük? Megengedem-e a kritikát, vagy senki sem mondhat ellent nekem?

Fontos, hogy ne használjuk fel más területeken azt, amit az egyénekről tudunk, ne befolyásoljuk a magánéletüket, és ne avatkozzunk bele szakmai vagy családi ügyekbe anélkül, hogy tanácsot kérnének. Kérdezzük meg magunkat a saját vezetési stílusunkról, de másokat is, akik ismernek minket, akikért nem vagyunk felelősek és akik egyenrangú félként tudnak nekünk válaszolni. Ennek figyelembe vétele csökkenti a lelki visszaélés kockázatát.

Katharina Anna Fuchs 2012 óta a Gregoriana Pápai Egyetem Pszichológiai Intézet oktatója és kutatója. A bántalmazások megelőzésével foglalkozik már több mint 10 éve, többek között a Gregoriana Pápai Egyetem Gyermekvédelmi Központjában (2012-2020). Számos nemzetközi és egyházi tanácsadó testületnek tagja, amelyek a bántalmazással és annak megelőzésével foglalkoznak, pszichológiából doktorált. Eichstättben, Németországban és Rómában tanult.

A cikk először a Neue Stadt című németországi lapban jelent meg.