Claudi: diplomata és hős megmentő Kabulban

Beköszöntött augusztus 31., az Afganisztánban maradt NATO-csapatok kivonásának határideje. Az amerikai kivonás előrehaladtával májusban kezdődött tálib katonai offenzíva hónapok óta feltartóztathatatlanul haladt előre. Augusztus 10-re már Afganisztán 65%-a a tálibok kezén volt, akik augusztus 15-re szinte ellenállás nélkül foglalták el a fővárost és vették át az államhatalmat.

Európai részről korábban téma volt a 31-i határidő kitolása: sok ország minél többeket szeretett volna kimenekíteni Afganisztánból. Az elmúlt két hét – amely során az Euronews szerint több mint százezer embert sikerült kimenekíteni – sajnos Bident igazolja: a kabuli repülőtéren nemcsak a káosz, a pánikszerűen menekülni akarók miatt volt embert próbáló a katonák dolga, a veszély is reális volt: az Iszlám Állam augusztus 26-i bombatámadásában több mint százan vesztették életüket civilek és katonák, amerikaiak, afgánok, és más nemzetek fiai.

^{2021. augusztus 16-án a kabuli repülőtéren: menekülni vágyók a repülő tetején is (hindi.news18.com)}

Magyarország 2003 óta 150 katonával vett részt a 2001-ben kezdődött afgán NATO misszióban. Mint arról Lippai dandártábonok júniusban a Válasz Online-nak nyilatkozott róla, ők főként a tartományi újjáépítésben vettek részt, jó kapcsolatokat építve, amit az is segített, hogy a magyarokra vonatkozó szabályzat szerint csak önvédelemből használhattak lőfegyvert. 2021. június 8-án az utolsó magyar katona is hazatért. Majd augusztus 18. és 25. között a többi NATO tagállamhoz hasonlóan a Magyar Honvédség is különleges mentőakcióval segített: üzbegisztáni támponttal, tizennégy fordulóban 540 főt menekített ki, magyarokat, amerikaiakat, afgánokat és osztrákokat.

Mint más krízishelyzetekben, most is az önzetlenség, az emberség varázslatos példaképei bukkantak föl a civilek, az újságírók, a katonák, a rendőrök és a diplomaták soraiban. Ez utóbbiak szerepe meghatározó, de mivel a hírszerzéshez hasonlóan a munkájukat alapvetően a háttérben, névtelenségbe burkolódzva végzik, kivételesnek számít Claudi esete: futótűzként terjedt ugyanis el az elmúlt napokban a közösségi oldalakon és a hírportálok címlapjain

az olasz konzulhelyettes fényképe, amint a repülőtéren, a biztonsági zónát határoló falon állva, porosan, golyóálló mellényben és sisakkal, tulajdonképpen életét kockáztatva emel be egy afgán kisfiút.

Tudvalevő, hogy augusztus 13-tól néhány napon belül az európai nagykövetségek kevés kivétellel, köztük az olasz nagykövetség is fővárosaikba helyezték át tisztviselőiket, akik onnan koordinálták az evakuálást. A diplomata azonban akkor úgy döntött, hogy Kabulban marad.

^{2021. augusztus, Tommaso Claudi a kabuli repülőtér falán állva ment át egy afgán kisfiút}

„Jóval túllépte kötelességét, szívvel-lélekkel segített, bement a konténerekbe”, hogy felkutassa a kaotikus tömegben a Pangea milánói segélyszervezet aktivistáit, és az Olaszországba tartó járatokhoz irányítsa őket. Erről Luca Lo Presti, a szervezet vezetője számolt be az Agenzia Italiának. Ettore Sequi, a Külügyminisztérium főtitkára twitter üzenetben köszönte meg a diplomata elszántságát, akit augusztus 26-tól konzulnak neveztek ki.

Claudi a nem tálib ellenőrzés alatt álló kabuli repülőtéren lakott, és töretlenül segítette az olaszok és afgánok kimenekítését.

Tommaso Claudi fiatal, tegnap, augusztus 30-án töltötte be 31. életévét, a kosárlabda és a kerékpározás megszállottja. A konzulhelyettes (azaz másodtitkár) a twitteren rendszeresen osztott meg az afgán és olasz nép közti békére és testvériségre, valamint a nők jogaira hívó üzeneteket. Az elmúlt napokban Instagram oldalán sok családtag kért tőle segítséget, hogy Kabulban rekedteket vigyen vissza Olaszországba, míg mások munkájához gratuláltak.

A konzulhelyettes Marche tartományából, a 7000 fős Camerino településéről származik, ahol az elmúlt napokban családja hallgatással próbálta megvédeni a fiatalembert. „Főleg édesanyja aggódik azok után, hogy fia ennyire a média reflektorfényébe került” – nyilatkozta egy közeli hozzátartozó. „Büszke vagyok rá, nagy bátorságról és kötelességtudatról tanúskodik mindaz, amit tesz” – mondta róla elismerően nagybátyja, Corrado Zucconi, Macerata megye ügyvédi kamarájának volt elnöke, mielőtt a család a teljes hallgatásba burkolózott volna. Tommaso Claudi nyelvészetből diplomázott Paviában, és nemzetközi kapcsolatokból a milánói katolikus egyetemen. 2019 óta szolgált a kabuli olasz nagykövetségen.

Luigi Di Maio külügyminiszter a repülőtéren fogadta augusztus 28-án szombaton az utolsó olasz gépen visszatértekkel együtt, és már a gép megérkezése előtt elismeréssel írt egy Instagram posztot a diplomatáról és mindazokról, akik az utóbbi napokban áldozatot hoztak honfitársaikért és a szükséget szenvedőkért.

„Az egész olasz nép hálás lesz azért, amit tettetek”, majd utalt az ugyanezzel a repülőgéppel visszatérő Stefano Pontecorvo nagykövetre, aki a NATO afganisztáni polgári képviselőjeként volt Kabulban, valamint a Tuscania ejtőernyős ezred mindaddig ott maradt csendőreire is. Az olasz Honvédelmi Minisztérium és a hírszerzés felé is elismeréssel adózott. „…Közös erővel egy óriási munkát vittetek végbe, szívvel-lélekkel.

Megmutattátok, hogy egyetlen nagy csapatot alkottok. Mindenek elé helyeztétek a szenvedélyt, az elkötelezettséget és az önzetlenséget.

Minden egyes erőfeszítésetek kellett ahhoz, hogy emberi életek menekülhessenek meg”.

Ugyanezt a csapatmunkát emelte ki maga Tommaso Caudi is a La Repubblicá-nak és a Quotidianó-nak adott nyilatkozataiban, mikor elmondta, mi áll a híressé vált fénykép hátterében és mi lett a kisfiú sorsa:

„Az a pillanat nagyon megérintett. Bizonyos jeleneteket nehéz átélni. A gyermeket később átadták családtagjainak, akik hozzá hasonlóan megmenekültek. De nem ő volt az egyetlen kisgyerek”. Hogy megmentett-e másokat? „Igen, még néhányszor”. De azonnal próbálja elterelni a figyelmet saját magáról: „Először is: a munkámat végzem. A mi munkánk pedig csapatmunka: én nem közszereplő, hanem egy sima nagykövetségi tisztségviselő vagyok. Ott a minisztérium, a honvédség, a hírszerzés. Én egy apró fogaskerék vagyok a gépezetben. Nem vártam, hogy ilyen nagy felhajtás lesz a fényképből. Nekünk csak az volt a dolgunk, hogy felmenjünk arra a falra, hogy segítséget nyújtsunk a szükséget szenvedő afgánoknak. Ha van annak a képnek valami üzenete, az a csapatmunka”.