Egymással kiengesztelődött különbözőség – interjú Tóth Ilonával az Együtt Európáért-ról

^{Kezdőkép: Az Együtt Európáért nemzetközi előkészítő csapata 2022 júniusában Temesváron. Interjúalanyunk balról a harmadik.}

Tóth Ilona 9 éve dolgozik az Együtt Európáért összefogás Orientációs Bizottságában, ahol Diego Goller-rel együtt képviselik Margaret Karramot, a Fokoláre Mozgalom elnökét. Megbízatása elején Olaszországból, később Németországból, jelenleg, immár harmadik éve Budapestről végzi munkáját. A Covid óta oly általánossá vált HO, home office, azaz az online kapcsolattartással zajló munka lehetővé teszi, hogy ritkán kelljen repülőgépre vagy vonatra ülnie, és az idő nagy részében saját otthonából léphessen kapcsolatba kollégáival Európa szerte. Már régóta érdekelt ez a szervezeteken, egyházakon átívelő nemzetközi hálózat, és felcsigázta érdeklődésemet a tavaly novemberben tartott első nagyszabású, kelet-európai helyszínű rendezvényük. Ilonával az Együtt Európáért összefogásról, mind a látványos, mind a színfalak mögött zajló folyamatokról beszélgettünk.

_{Augsburgban, a St. Anna Hof-ban 2019. november 19-én. (Fotók: together4europe.org)}

Mindenekelőtt definiálnád, mi az a Together for Europe (TfE), az Együtt Európáért? Mozgalom, társulás, vallási, avagy politikai szerveződés?

Ez egy kohéziós erő, mely egybe hív, egyben tart. Tér a találkozásra. Szívesen használnék egy hasonlatot. Olyan ez, mint egy egyetlen nagy európai flashmob, mint amikor egyszer csak feltűnnek a zenészek egy téren, és ki-ki elkezd játszani egy melódiát, és miközben a külön szólamok összeállnak egy szimfóniává, az emberek felfigyelnek, tapsolnak és örülnek, mert élvezik. A TfU-ben a különböző mozgalmak és közösségek képviselői „eljátszanak” egy rájuk jellemző dallamot, ahol a közös zenélés üzenetet hordoz: együtt. Együtt Európáért. Mert minden mozgalom karizmája az Evangéliumból született konkrét válasz egy-egy társadalmi problémára. Az alapítók a Schönstatt, Sant’Egidio, Fokoláre, Cursillo, CVJM/KIE, protestáns és katolikus karizmatikus mozgalmak voltak. Rajtuk kívül mintegy 300 közösség jelezte érdeklődését az évek folyamán, illetve csatlakozott, akik közül több mint 50 rendszeres szervezője, építője, éltetője kapcsolatainknak. Együttműködünk egyházi és társadalmi szervezetekkel, politikusokkal, a társadalom különböző szegmenseiben elkötelezett szakemberekkel.

A hálózat idén lesz 25 éves, és évente máshol találkozunk két-három napra egy baráti találkozó alkalmából. Egyfajta zarándoklatot járunk Európában, hogy közelebbről megismerjük és összekössük népeit, kultúráit.

_{Együtt Európáért találkozó, Stuttgart 2004.}

Sok lelkes kezdeményezést láttunk hamvába halni. Hogyhogy negyed évszázad elteltével még mindig élő a TfE tevékenysége? Milyen szükségletből és akaratból alakult meg és mi az összetartó „malter”?

A múlt században egymás után születtek megújulási mozgalmak mind a katolikus egyházban, mind a protestáns egyházakban. Ezek a katolikus egyházban egymással is kezdtek megismerkedni. Ezt meghallották a más felekezetűek is. A megigazulásról szóló dokumentum augsburgi aláírása kapcsán 1999-ben létrejött egy találkozó a különböző keresztény egyházhoz tartozó mozgalmak és közösségek képviselőivel. Annyira intenzívre, szépre sikerült, hogy megbeszéltek egy találkozást a következő évre. Ezen a második alkalmon az egyikük spontán fölállt, és bocsánatot kért a vétkekért, amit a saját egyháza elkövetett a másik egyház ellen. Erre fölállt a másik egyház képviselője is, aki ezt viszonozta. Innen elindult egy kiengesztelődési hullám.

Talán ezért is otthonos a szóhasználatunkban a párbeszédre épülő, „egymással kiengesztelődött különbözőség”.

Erre emlékezve, a következő évben, amikor a müncheni szent Máté templomban voltak együtt, spontán felmerült, hogy megkössék egymással az evangéliumi kölcsönös szeretet szövetségét. Immár mindig egy-egy rendezvény ünnepi eseménye a pillanat, amikor több nyelven megújítjuk, megkötjük a kölcsönös szeretet szövetségét.

Ahogy telt az idő, szinte minden évben kibontakozott valami új. Miután a katolikus egyházban lezajlott az Európáról szóló szinódus és az Európai Unió alkotmányába nem került be a keresztény szó, egyre jobban kikristályosodott közösségünk identitása: olyan hálózatot kiépíteni a kontinens javára, amelyen keresztül a keresztény értékek által társadalmi léptékű válaszok születhetnek.

Azóta is tart ez az európai körutazás: minden évben a különböző közösségek képviseletében körülbelül 200 ember felkerekedik, hogy megismerje egy ország lakóit, annak történelmét és új kapcsolatokat építsen.

_{Együtt Európáért találkozó, Stuttgart 2004}

Ezek mindig ugyanazok az emberek?

Nem, változó az összetétel. De a hálózatnak vannak fix pontjai, 8-10 nyugat-európai országban és néhány kelet-európai országban van egy kis közösség, amely táplálja és életben tartja a lelkületet. Van egy 25 emberből álló nemzetközi Orientációs Bizottság is, különböző egyházakból, mozgalmakból. Feladatunk, hogy segítsük az egész hálózat életét, az éves találkozók szervezését, támogassuk a májusi Európa nap helyi eseményeit, illetve az online továbbképzéseket, ahol pld. legutóbb ökológiai témában két magyar tanúságtétel is elhangzott.

A bizottság tagjai egyelőre főként nyugat-európaiak, csak néhányan vagyunk Kelet Európából, de én tanúja vagyok, és szép látni, ahogy lassan lebomlanak a nyugat-európaiakban a Kelet-Európáról kialakult sémák. Alkalom volt erre az előkészület a 2023. novemberi temesvári rendezvényünkre a romániai teammel, erdélyiekkel, románokkal, a bánáti sokszínű etnikumú közösségekkel és az is, amikor korábban Prágában jártunk, és jobban megismerhették Közép-Európa, benne a cseh nép történelmét.

Ilyen séma-oszlató az is, amikor például egy evangélikus elmegy megismerni a Schönstatt mozgalom központját, ahol a Mária-tiszteletnek központi szerepe van, vagy sokakkal együtt részt vesz egy ortodox vesperáson. De együtt dicsőíteni a szabad egyházak képviselőivel legalább olyan szívtágító, mint egy- egy szervezés során alkalmazkodni a Nyugat-Európában bevett szabályokhoz.

A lényeg azonban, hogy a szívek mozdulnak, szívek nyílnak ki a másik felé a megismerés által. Ez azután megváltoztatja a mentalitást, sokkal nyitottabbá teszi a gondolkodást is.

Személyes tapasztalatként úgy fogalmaznék, hogy egyszerre nyílik, gazdagodik magyarságom és válok egyre inkább európaivá.

Ráadásul ez itt a személyek egyediségén túl három szinten zajlik, különböző egyházak, különböző országok és különböző mozgalmak tagjai között. Egyfajta kis laboratóriuma a különbözőségben megnyilvánuló egységnek.

Ez így van. Kimondtad a megfelelő szót: laboratórium. Számomra roppant izgalmas, hogy ez egy új életstílust tanít az alá-, fölérendeltek világában. Hisz azt láthatjuk mindenütt, hogy az emberek vagy eltávolodnak egymástól, vagy alá- és fölévetettségben élnek a béke, az úgynevezett béke érdekében.

Itt viszont nincs erősebb és gyengébb. Nincs nagyobb mozgalom, nagyobb egyház, nagyobb főnök, egyenlők vagyunk.

Meggyőződésem, hogy csak a testvériségre, az egyenlőségre épülő hierarchia szolgálhat igazán egy közösséget. Erre mondom, hogy ez tényleg egy laboratórium, melynek megélésében nekem segít a Fokoláre Mozgalomban való formálódásom, az egység karizmájával: meghallgatni egymást, félretéve a meggyőződésemet, de ugyanakkor ki is mondani, amit gondolok, aztán mindent Istenre bízni, imádkozni, várni türelemmel, de haladni akkor is, ha nem értjük egymást.

Nem állhatok két lábbal az igazságomban, az csak eltávolít, falakat emel, ellenségképeket gyárt. Az a fontos, hogy megtanuljak járni: az egyik lábam fixen áll a tanításban, abban, amiben hiszek, a másik lábam lép előre. Mindig nyit, mindig keres, mert Isten végtelen. Őt nem állíthatom a magam oldalára, hisz Ő mindannyiunk oldalán áll. Ezt a hozzáállást átvesszük egymástól, terjed, életstílussá válik, melyből új kultúra születhet.

_{Együtt Európáért 2017. Róma, Virrasztás, a szertartást vezetők}

Tudsz erre mondani valami konkrét példát ebből a TfE-ban eltöltött 9 évből?

Legutóbbi találkozónkon, 2023 novemberében, Temesváron is egy flashmob bontakozott ki, hogy a korábbi hasonlattal éljek. Temesváron a különböző egyházak mozgalmaihoz, közösségeihez tartozó emberek az Európa Kulturális Fővárosa keretén belül kaptak lehetőséget arra, hogy létrehozzanak egy ilyen tanúságtevő „villámcsődületet”. Egész Európából jöttek, több mint kétszázan, sokan nyugatról, és legalább tíz kelet-európai országból is: jelen volt Csehország, Horvátország, Szlovénia, Magyarország, természetesen Románia, de még Ukrajna is, és voltak köztünk jelenleg külföldön élő oroszok is. A záró programon a város más képviselőivel együtt mintegy négyszázan töltöttük meg a termet. A cél? Hogy az emberek „lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Mennyei Atyátokat” (Mt 5,16). Azaz felhívni a figyelmet és táplálni azt a reményt, mely sokakban, sok helyen, sok módon ma is él. Tanúságot tenni, hogy a saját közösségeinkbe szóló meghívásunk igazi beteljesülése lehet, ha mások javára sokakkal együttműködünk.

_{2023. november 18. Temesvár, záró program}

Mik ezek a jótettek, amiket felmutattatok?

Lelkesítő volt látni a találkozón szolgáló, különböző egyházakból összeállt ifjúsági kórust. De már önmagában a fiatalokat, akik odatették magukat. Ugyanis a szervezés két évig folyt, ahol – idézve a metaforát – egyfajta hangolás zajlott, a közös program összehangolása. Aki egy picit is ismeri az európai népek kulturális különbségeit, elképzelheti, hogy nem egyértelmű, hogy egy nyugat-európai, esetleg szigorú szabályokhoz, de mindenképpen jogi alapokon működő társadalomból érkező ember könnyen föltalálja magát egy leginkább erkölcsi alapokon nyugvó, sokszor a hierarchiákra támaszkodó világban és fordítva. Az idősebbek szintén egész másképp állnak hozzá a dolgokhoz, mint a fiatalok.

Az, hogy a program létrejött, önmagában egy tanúságtétel amellett, hogy különböző európai népek képesek lehetnek együtt dolgozni.

Aztán láthattunk püspököket – egy ortodox, egy görögkatolikus, egy római katolikus és egy evangélikus püspököt – együtt a színpadon tanúságot tenni arról, hogy ők a hétköznapjaikban milyen testvéri gesztusokkal építik a kommuniót egymás felé és a közösségeik között. Házaspárok is elmondták, mit jelent a hétköznapjaikban, például a gyereknevelés terén, hogy ők ketten más-más egyházhoz tartoznak.

_{Párbeszédben Temesváron az Evangélikus egyház képviselőivel, Thomas Römerrel, Christian Krause-val és feleségével}

Politikusok között tanúságot tett többek között Eduard Heger, aki másfél éven át volt Szlovákia miniszterelnöke. Aktív állampolgárságra és közvetlen szerepvállalásra hívta meg a mozgalmakat. „A keresztények – emlékeztetett – nagy potenciállal rendelkeznek. Szükségünk van az Önök támogatására ahhoz, hogy megbékélést hozhassunk ebbe a konfliktusokkal teli világba”. A dialógusban szakértő személyiségek is felszólaltak. Fontosak voltak Margaret Karramnak, a Fokoláre Mozgalom elnökének reményt hangsúlyozó szavai.

„A párbeszéd szót – mondta – ma szinte lehetetlennek tűnik még kiejteni is, pedig ez a remény egyik jele, sőt talán a leghatékonyabb, mert erőteljes tanúságtétel.

A dolgok megváltoztatására is képes, ha ezt a tanúságot az evangéliumi élet által egyesült közösségek adják. Ez az, amit van merszünk remélni, és amiért dolgozunk: hogy a testvériség nagy hálózatát szőjük a világban”. Egyszóval az ember, bár reálisan látja, hogy mi történik Európában és a világban, megújult reménnyel megy haza egy ilyen találkozóról.

_{2023. november 17-én Temesváron, az ortodox vesperás alatt}

A majd’ negyed évszázad alatt először volt Kelet-Európában ilyen nagy létszámú rendezvényetek? Fontos tény ez, ha a híres mondást idézzük, hogy Európa két tüdővel (Nyugat és Kelet) kell, hogy lélegezzen.

Így van. Bár évekkel ezelőtt volt egy kisebb találkozó Szlovéniában, aztán egy nagyobb Prágában, de most „kicsiben” Nyugat-Európa útra kelt, hogy megismerje ortodox testvéreit, az ortodox világot is, miközben természetesen jelen voltak evangélikusok, reformátusok, baptisták, szabad egyházhoz tartozók… Hitünk és meggyőződésünk, hogy a keresztények közötti, mások felé is nyitott kapcsolat fogja közelebb hozni Európa egységét. A keresztények egysége a humusz, amiből valóban kivirágozhat egy olyan Európa, ami a nemzetek otthona, a népek családja. Ez az a vízió, ami nélkül nincs misszió. Hálás vagyok a közösségnek, mely nap mint nap éltet az egység karizmájával, de különösen is hálás vagyok a TfE közös, együtt megélt tapasztalatának, mely megmutatja számomra, hogy mit jelent ma kereszténynek lenni.