„Ez az egyesület nagy kincs Magyarországon”

Olvasási idő: 10 perc

Új szakaszához érkezett a Káposztási Családok Egyesülete (KCSE): a jövőre 15 éves szervezet alapító-összefogója, Smohayné Simon Gyöngyös a jubileumi évre közösen készül azzal a tagtársukkal, aki tervük szerint 1-2 éven belül átveszi tőle a stafétát. „Semmiképpen nem szeretnék kiszállni, csak átadni a kormánykereket”. A megújulási folyamat apropóján kerestem meg Gyöngyöst és Ferencet, akikkel régóta ismerjük egymást, ezt követően pedig az ő ajánlásukra beszélgettem Tóth Annamáriával és Magyar Zitával arról, hogy ők hogyan kapcsolódtak be az egyesület munkájába, milyennek látják a lokális történéseket, és benne a saját szerepüket.

„Itt olyan, mintha vidéken lennék”

A főváros IV. kerületének északi szegletében működő, a helyi közösségi élet koordinálását végző egyesület a Smohay házaspár kezdeményezésére jött létre, 2011-ben. Gyöngyös és férje, Ferenc abban az évben kezdtek formálisan is lehetőséget biztosítani a Káposztásmegyer II-es lakótelepen élők számára, hogy azt érezzék, hogy odafigyelnek rájuk. „Jelen vagyunk a környéken, ismerjük egymást. Fontos, hogy tudom, kik jönnek mondjuk a vállalkozók klubjára, ki hogyan szereti a kávét”, ecseteli a festőművész és közösségszervező Gyöngyös, aki többekkel, köztük Tóth Annamáriával is a helyi védőnőnél ismerkedett meg.

A védőnők klubjának aznapi témája a KCSE volt, amiről Gyöngyös vendégként tartott előadást az új anyukáknak. Annamária és családja 2003-ban azért költözött ide, mert a Váci úti munkahelyéhez közeli, elérhető árú lakást kerestek. „Néztünk kijjebb is, az agglomerációban, de jól tettük, hogy nem mentünk ki. A szerencse hozott minket ide”. Gyöngyös már az első találkozásukkor megosztotta vele, honnan jött a KCSE-t megalapító indíttatás. Tetszett neki. „Egyre több dolog jött át hozzám is. Óbudán nőttem fel, ott nem volt ilyen megtartó közeg. Itt egy jó értelemben vett faluba csöppentem”, ahol a helyiek egymásra köszönnek, holott egy 10 ezer fős településrészről van szó.

Mindez Magyar Zita megközelítésében így hangzik: „biztonságos környék, ahol az emberek számontartják egymást”. Zita és férje 30 éve élnek Káposztásmegyeren. A gyerekeik is szerettek itt lakni, csak azt sajnálták, hogy a belváros elég messze van innen. „Ha a régi, babakocsival közlekedő énemre gondolok…”, mereng el Zita helyi kedvenckávézójuk egyik asztalánál. Ezen a vendéglátóhelyen is szoktak Gyöngyössel személyesen egyeztetni, bár az egyesület operatív ügyeinek egy része online zajlik, ugyanakkor rendszeresen találkoznak személyesen. „Annak idején úgy vadásztam, hogy hol van közösség. Annyi pluszt adott volna, ha akkor is van KCSE”, folytatja a beszélgetést Zita, aki amondó, hogy „már azzal is segíthetsz, ha beszélni tudsz a másikkal”.

„Már attól lelkesek vagyunk, hogy találkozunk”

Ennek egyik eklatáns példája a baba-mama klub, ami „vonzza a kismamákat, mindig vannak köztük újak”. Ezek már ismét Annamária szavai, aki örül neki, hogy „egyre több a nagy család. Sokan visszajönnek, például Dunakesziről. Folyamatosak a kapcsolódások, így a fejlődés is, amibe be tudnak szövődni a fiatalok”. További érdekességként említi, hogy a férfiak is aktívak az egyesületben: van KCSE Férfi Klub is. „Volt, hogy kolbászt töltöttek, máskor pizzát készítettek” a klubestjükön. A nők csoportos találkozóit „Laza Anya Klubnak”, „Lazannyának” nevezték el. Annamária az egyesületi programok közül elsőként egy adventi koszorúkötésen volt jelen, életében először. „Megfogott”. Azóta mindig részt vesz rajta, jó ideje összefogóként.

Gyöngyös számára olyanok ezek a rendezvények, klubok, ünnepi alkalmak, „mint egy vendéglátás, amikor a szeretteink jönnek hozzánk”. Annamária ehhez a vonalhoz is tud csatlakozni. Férjével, aki szintén KCSE tag, szeretnek együtt főzni, akár népesebb társaságnak is: így kapott tőlük paprikás krumplit az utolsó iskolai napján a felső tagozat. „Az is tud egy randi lenni”, jellemzi mosolyogva a konyhapult melletti találkozásaikat. „Jó párost alkotunk. Megtanultuk, hogyan tudunk együttműködni: akkor, ha a keze alá dolgozom”. Adja magát a kérdés: könnyen elfogadta ezt a felállást? „Nem, mert erős egyéniség vagyok”.

„Aranyszálakkal hatjuk át a környezetünket”

Az egyesület célja – ahogy ezt az alapszabályukban olvashatjuk – hogy összegyűjtse, és közösségé szervezze azokat a káposztásmegyeri családokat, lakosokat, akik vágynak arra, hogy tevékenyen részt vegyenek egymás kölcsönös segítésében, a családos élet jó megélésében, elsősorban az újonnan kialakult városrész (Káposztásmegyer II.) fejlesztésében és szépítésében, környezetének alakításában. Törekszik teret biztosítani találkozások, rendezvények, programok szervezéséhez minden korosztály igényeit figyelembe véve. Minden tevékenységének alapelve az, hogy azt tegyük másokkal, amit szeretnénk, hogy velünk tegyenek. Az egyesület 8 klubja: Baba-Mama klub, Nyugdíjas Ifjak Klubja, a már említett Férfi Klub és Laza Anya Klub, Könyvklub, Vállalkozói Klub, Szabaduló Szombat, Animátor klub.

Az egyesületnek manapság hetven fő körüli „törzsgárdája” és 1400 fős levelezőlistája van. Klubjaik többségének a KCSE által kezdeményezett, újpesti önkormányzati fenntartású, 13 éve működő Megyeri Klub ad teret, melynek alapító művelődésszervezője szintén Gyöngyös volt. „A közösségi tér kezdettől szimbiózisban működik az Újpesti Kulturális Központtal, mint fenntartóval. Óriási dolog, hogy létrejött ez a közösségi ház, ugyanakkor egy idő után kevésbé volt tisztán látható, hogy ebből mi az egyesület”, mondja.

Az egyesületi összejövetelek minden korosztály számára nyitottak, a legkisebbektől a legidősebbekig. „Gyöngyös összehozza azt a két-három embert, akik szervezik a találkozásokat, és átadja nekik, mire érdemes odafigyelniük. Ennek az egyik gyümölcse, hogy a baba-mama koordinátorok írtak egy kézikönyvet, ami részletesen kifejti a12 éves KCSE Baba-mama Klub működését és a mottónk gyakorlatba ültetett megvalósulását: a fő üzenete megegyezik az egyesület alapítása óta vallott alapelvünkkel: azt tegyük másokkal, amit szeretnénk, hogy velünk tegyenek”, mondja a közgazdász végzettségű Ferenc, aki kezdettől fogva az egyesület elnöke. Amibe lehetett, abba bevonták a gyerekeiket, méghozzá partnerként, ugyanakkor „bármikor mondhatták, hogy most nem szeretnének jönni”, hangsúlyozza.

2018-tól 2022-ig a programokat a Homoktövis iskola melletti „Grundon” is tartották. Az egyesület által bérelt iroda egyúttal co-working helyszínként is funkcionált. Ez volt az első valóban önálló közösségi terük, ami még inkább láthatóvá tette az egyesületet: a nyolcból öt klub ott született. A helyet a rezsiválság miatt zárták be. „Nincs bennünk veszteségérzés. Arra volt hivatva, ami abban a négy évben történt ott, ameddig létezett”, vallja be Gyöngyös. „Minden klub azóta is működik: vagy a Megyeri Klubban kaptak helyet, vagy a műtermem nappalijában”, teszi hozzá. Azóta határozottan, de nyugodtan készül arra, hogy hamarosan hátrébb lép. A társ-főszervezőnek felkért Magyar Zitával jól tudnak együtt dolgozni: „támaszkodhatok rá”.

Az egyesületben egy ideje megérett a helyzet arra, hogy a hosszú távon fenntartható működéshez bevonjanak más munkatársakat is. Erre már eddig is készültek, kisebb lépésekben: a folyamat 2-3 éve indult. Ezt erősítette meg az a tény is, hogy Gyöngyös átvette édesapja, Simon András grafikusművész mennyei hazatérése után a Simon Galéria működtetését és édesapja művészeti örökségének gondozását, melynek továbbvitelét testvéreivel és édesanyjával éltetik. „A 2024/2025-ös évben különleges helytállásra volt szükség a galériában is, és mindeközben az egyesületet tovább vinni sem volt kis feladat. Hála Istennek nagyon szép évet zártunk mindkét helyen”, emeli ki Gyöngyös.

„Ez egy akkora szolgálat, amihez hatalmas szív szükséges”

Zita már az indulásakor hallott az egyesületről, de sokáig nem volt aktív részese. Gyöngyössel két éve vált szorosabbá a kapcsolatuk. „A férjemnek volt egy balesete, ami után sokat sétáltunk Gyöngyösékkel négyesben”. A KCSE 13. születésnapjának a megszervezése volt az első nagyobb projektje. Egy ilyen összejövetelen 40-50 fő szokott jelen lenni. „Sok segítséget kaptam a többiektől. Jól sikerült a rendezvény, aztán egyre több mindenbe vonódtam be”. Az egykor statikusként dolgozó Zita számára nagyon megtisztelő a mostani felkérés. „Gyöngyössel remekül kiegészítjük egymást. A közös munka során egyre több dolgot átlátok, és sokat tanulok”. Ez a tevékenység számára új terep, ugyanakkor világ életében szeretett adni és látni, ahogyan ez örömöt okoz a megajándékozott félnek. Úgy véli, ez az egyesület nagy kincs Magyarországon, aminek „büszkén vagyok a részese”.

Amit Zita és Annamari egybehangzóan kiemelnek Gyöngyösről, hogy mindenkinek teret enged: „hagyja a különböző érdeklődési köröket kibontakozni”. Ennek jegyében gyakran kikéri a véleményüket. Emellett szeret új dolgokat behozni. Szintén fontos szempontként gyakran hangsúlyozza: mindenki annyit vállaljon, amennyit bír – az egyesület ugyanis önkéntes alapon működik. „Lehetőséget adunk másoknak, hogy aktív részesei lehessenek a mindennapjainknak. Minden csak akkor működik, ha van csapat”, vallja Gyöngyös, aki a Szabaduló Szombatot tartja szakmai csúcsprogramjának. „Ez egy 4 órás játszási lehetőség a 6-10 éves gyerekeknek, ameddig a szüleik szabadon randizhatnak vagy pihenhetnek, közben a nekünk segítő fiatal animátorok is rengeteg tapasztalatot szereznek. Az utánpótlást így neveljük”.

Többszörösen win-win helyzet: a gyerekeknek, a szülőknek, a fiatal segítőknek – középiskolásoknak, egyetemistáknak, ELTE-s hallgatóknak. „Azért csúcsprogram, mert minden és mindenki, aki ott van, ott bontakozik ki. Az adott csapatot hozzuk harmóniába, és mindannyiunkon múlik, mi sül ki belőle. Nekem ez alkotás: mindent beleadok, ezért ez egy nagyon nagy jelenlét program”, lelkendezik Gyöngyös, majd úgy folytatja: „a Szabaduló Szombat keretében az animátorok is nagyon különleges közösségi élményt élnek együtt. Korábbi sok éves ifi klub vezetői és gyerektáboroztató tapasztalataimat ötvöztem azzal, hogy a házaspároknak randiidőre lenne szükségük. A fiatalokat a szolgálat útjára hívjuk és partneri módon biztosítjuk velük együtt ezt a programot”.

Ráadásul nem csak helyben merítenek, mert egyetemisták is járnak hozzájuk, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Társadalmi felelősségvállalás kurzusa keretében. Van, aki azután is jön, hogy már nem kreditgyűjtés miatt teszi. Sokan csodálkoznak közülük, hogy „lehet így is”. Gyöngyös nagyon szeret fiatal felnőttekkel dolgozni: ők is a szíve csücskei. „Senkire nem húzunk sablont. Egyszerre vagyunk paletta és vászon, néha meg ecset is. Szeretjük összhangba hozni a különböző résztvevőket: olyan ez, mint a festőpalettán a színek keveredése. Festőként ez minden alkalommal különleges élmény”.

„Nagyon szeretek velük dolgozni”

A Társadalmi Felelősségvállalás Kurzus (TFK) az ELTE ÁJK Mentorprogramjából alakult ki. Célja, hogy a hallgatók gyakorlati módon tapasztalják meg a társadalmi felelősségvállalást. A 2018 óta működő fakultatív kurzus során a diákok 8 alkalommal végeznek önkéntes munkát különféle szervezeteknél, majd írásbeli és szóbeli beszámolóval zárják a programot. A visszajelzések szerint a résztvevőknek nőtt az empátiájuk és a társadalmi érzékenységük, és a komfortzónájukból kilépve jelentős tapasztalatokat szereztek.

A KCSE 2021 őszétől fogad ELTE ÁJK-s hallgatókat, szemeszterenként legfeljebb 10 főt. A Covid miatt eleinte csak online feladatot adhattak nekik, de „az is szuperül működött, plakátkészítések és kreatív írás formájában”, számol be róla Gyöngyös. Átlagban 3-4 diák jelentkezik hozzájuk, és fejenként 12 órát töltenek velük. Gyöngyös részt vett egy PwC Civil Mentoring képzésén, melynek célja, hogy a nonprofit szervezetek egyfajta üzleti szemléletet sajátítsanak el, aminek alkalmazásával működésük hosszú távon is fenntartható és hatékony tud lenni. „A kurzus végére a tudásátadás lett a fő célom. Ennek a trénerek is látták az értelmét, kapcsolatban maradtam velük. Egyszer csak felhívott az egyikük, hogy összeköthet-e az ELTE Társadalmi Felelősségvállalás Kurzus vezetőjével, mert szerintük mi pont egymást keressük. Így indult az azóta is gyümölcsöző együttműködés. Számunkra olyan egyedi kincsek az egyetemisták, hogy el se tudom mondani. Nagyon szeretek velük dolgozni”.

Lőrinczi Lilla a 2021-es kezdetektől mostanáig volt az ELTE részéről a KCSE kapcsolattartója. Személyesen nem találkozott velük, mert „minden online zajlott, nagyon profi módon”. A jelenleg Párizsban élő jogász a kurzus szervezőjén, Kisteleki Károlyon keresztül ismerkedett meg Gyöngyösékkel. Mielőtt elkezdett velük dolgozni, megnézte a szóba jöhető szervezetek listáját, meg a KCSE honlapját. „Szimpatikus volt, hogy a helyi közösségépítésre fektetik a hangsúlyt, mindezt sokrétűen”. Azt mondja, unikális, hogy Budapesten van ilyen formáció, mert „általában az önkormányzatokon keresztül szoktak hasonló tevékenységet végezni civilek a fővárosban”. Lilla szerint jellemzően gólyák és másodévesek szokták elvégezni ezt a fakultatív tárgyat, aminek köszönhetően „olyan képességeket szereznek, amiket a jogi oktatás során más formában aligha tudnának megszerezni”.

Az eddigiek alapján talán nem meglepő, hogy a nyugdíjasok is aktív társasági életet élnek: heti két-három alkalommal találkoznak, kirándulásokat szerveznek, tornáznak, és megünnepelnek minden kerek születésnapot. Sokszor ők is aktívan kiveszik a részüket a nagyobb KCSE közösségi eseményeken. Előfordult, hogy egy rendezvény előtt megpucoltak néhány kiló zöldséget, de az eseményen már nem maradtak, mondván, hogy csak segíteni jöttek. A Nyugdíjas Ifjak Klubja 12 éve működik. Olyan baráti kapcsolatok születnek közöttük is, ami a mindennapjaik része: segítik egymást – mindenben. „Szélesre tárjuk a szívünket, amiben mindenki kiteljesedhet”, mondja Gyöngyös. Úgy tapasztalja, hogy a közösbe tett energia nem elvon tőlük, hanem hozzáad. „Sokféle ember bír harmóniában lenni és együtt alkotni”, foglalja össze 14 év folyamatos aktív jelenlétét, aminek olyan következménye is van, hogy egyesek „az egyesület, a közösség miatt nem költöznek el Káposztásmegyerről”. Mindebből az is érződik, hogy az egyesület bőven túlnőtt Káposztásmegyeren.

A címlapképen Magyar Zita, Smohayné Simon Gyöngyös és Riskó Nagy Adrienn gyakornok