Isten mindig megbocsát! – Egy felejthetetlen délután Ferenc pápával az Arénában

Napokkal azután, hogy Ferenc pápa gépe vasárnap délután felemelkedett a Liszt Ferenc repülőtérről, még mindig óriási öröm és hála van a szívemben, és nem csak az enyémben: három napon keresztül szinte az egész ország együtt örült, együtt lelkendezett és együtt ünnepelt, hitbéli meggyőződésre és pártállásra való tekintet nélkül. Talán csak a nagy sportsikerek felemelő pillanataiban lehet ilyen összefogást tapasztalni széthúzó kis hazánkban, ezért nekünk, katolikusoknak külön öröm és kifejezett büszkeség lehet, hogy ezt a „csodát” főpásztorunk jelenléte, magával ragadó személyisége és bölcs tanítása váltotta ki honfitársaink százezreiből!

Abban a kegyelemben volt részem, hogy a dicsőítő zenekar segítőjeként ott lehettem az Arénában, amikor a Szentatya a fiatalokkal találkozott. Láthattam azt a heroikus munkát, amit a profi szakemberek és a lelkes önkéntesek már napok óta végeztek, hogy a találkozás pillanataiban minden gördülékenyen menjen. Láttam a fellépők lázas előkészületeit, hogy tudásuk legjavát nyújtsák a nagy pillanatokban, és láttam sokakat: laikusokat és egyházi személyeket egyaránt, akik a találkozó előtti pillanatokban elmélyülten imádkoztak és a Szentlelket hívták, hogy jelenlétével töltse be az egész Arénát és érintse meg minden fiatal szívét.

A várva várt kezdést követő percekben azonnal szükség is lett a Szentlélek segítségére: a leggondosabb előkészületek ellenére  a felvezető műsor váratlanul összezavarodott, , a precízen összeállított forgatókönyv szétesett, technikusok, hangosítók és szereplők pedig csak kapkodták a fejüket és lázasan kérdezősködtek, hogy mi történik…

Lehet, sosem fogjuk megtudni, mi okozta a színfalak mögötti zűrzavart, de az biztos, hogy abban az egy órában, amíg a Szentatya megérkezett, az egész stáb emberfeletti küzdelmet folytatott, hogy egyben tartsa a délutánt,

valamilyen szinten kövesse a tervezett programot és közben lelkesítse, ráhangolja a közönséget a nagy találkozásra. Hiszem, hogy a Lélek végig velünk volt és segített minket, mert a közönség soraiból senki nem vett észre semmit, és a fiatalok egy jól felépített, valóban lelkesítő programon vehettek részt…

Felejthetetlen élmény volt, amikor a felvezető program után, úgy 16 óra magasságában végre belépett az Arénába a Szentatya: majd’ felrobbant a stadion, akkora ujjongásban tört ki a jelenlévő mintegy 11 ezer fiatal. Ferenc pápa – a tőle már megszokott módon – itt is körbejárt, áldást osztott, elbeszélgetett, kezet fogott, megsimogatott, egyszóval velünk volt, ott volt, köztünk volt! Ezt a személyes szeretetet a fiatalok azonnal megérezték, és bármerre ment, örömujjongással, tapssal és nagy ovációval köszöntötték: már itt érezni lehetett, hogy különleges délután lesz, nagyon egymásra van hangolva az ifjúság és Ferenc pápa!

A Szentatya fiatalokhoz intézett beszéde számomra lenyűgöző volt. Először akkor gyűltek könnyek a szemembe, amikor papírjaiból felnézve megkérdezte a tolmácsot, hogyan mondják magyarul „Isten mindig megbocsát”? A halk és kissé bizonytalan válasz láthatóan nem elégítette ki, mert papírjait letéve, újra megkérdezte: na, akkor hogy is van ez magyarul? És azért, hogy biztosan eljusson mindenkihez az üzenet, a közönséggel mondatta el négyszer-ötször egymás után, egyre hangosabban: „Isten mindig megbocsát”!

Amikor már az egész stadion egy emberként ezt a mondatot kiabálta, ara gondoltam: még három perce sem beszél, de már biztos, hogy innen senki nem megy ma haza üres „kézzel”!

Sok beszédet hallottam már életem során különböző vállalati, egyházi vagy egyesületi vezetőktől, de amit Ferenc pápa a fiataloknak ezen a szombat délutánon mondott, az véleményem szerint magasan felülmúl minden motivációs előadást, hitbéli tanítást vagy életvezetési tanácsadást, amin eddig szerencsém volt részt venni. Tökéletes szellemi frissességről tanúságot téve pont azokat a témákat, kérdéseket vette elő az egyházfő, amelyek a leginkább aktuálisak a mai fiatalság számára: legyünk a saját életünk főszereplői, tűzzünk ki igazi célokat, melyekért Jézussal együtt küzdünk, legyünk csapatjátékosok és tartozzunk egy közösséghez, találjunk időt a csendre és elmélyülésre, valós életünk és valós kapcsolataink legyenek egy csupán virtuális világ helyett, álarc nélkül éljünk és önzetlenül osszuk meg a javainkat másokkal!

A Szentatya nem bízta a véletlenre, és azonnal el is kezdte a gyakoroltatást: megkérte a fiatalokat, hogy néhány percre maradjanak teljes csendben, nézzenek magukba, és itt és most kérdezzék meg Istent: mire hívja őket, milyen terve van velük az életben? A fiatalok azonnal vették a lapot és olyan csend borult a zsúfolásig telt Arénára, hogy szinte a légy zümmögését is hallani lehetett – szintén egy erős pillanata volt a délutánnak…

Biztos vagyok benne, hogy az a fiatal – és kevésbe fiatal – aki ezeket a tanácsokat megfogadja és a saját életében megvalósítja, egy gazdag, örömteli és Istennek tetsző életet fog tudni élni! Ezekben a bíztató szavakban megtalálja mindazon egyéni és társadalmi problémáknak az ellenszerét, amelyek a mai fiatalokat világszerte olyan nagy mértékben sújtják: a feleslegesség, értéktelenség érzése, a céltalan élet, az elmagányosodás, a bezárkózás egy virtuális világba, vagy akár az önzés zsákutcája. A helyszínen ülve az volt a kifejezett érzésem, hogy a Szentatya minden egyes szava telitalálat egy 21. századi fiatal nagy kérdéseire. Ferenc pápa személyisége, alázatossága és a legszerencsétlenebbek iránti irgalmas szeretete, ami minden mozdulatából, gesztusából és cselekedetéből sugárzott, azonnal hitelesítették szavait, be- és elfogadhatóvá téve azokat az általában nagyon kritikus fiatal korosztály számára. Őszintén remélem, hogy a 11 ezer helyszínen lévő, és a sok tízezer online csatlakozó fiatal szívében jó talajra hullott a magvetés, és a nehezített körülmények ellenére is sok gyümölcs fog mindebből teremni.

Hálát adok Istennek, hogy olyan pápánk van, aki igazán közel tud jönni mindannyiunkhoz, szeretetével egész tömegeket képes megérinteni, és jó pásztorként irányítja, vezeti Isten népét a szűk ösvényen. Adja meg az Úr, hogy minél többen meghallják, befogadják és életükben megvalósítsák mindazt a tanítást, amit Ferenc pápától kaptunk ezen a csodálatos hétvégén!