„Hallgasd meg a városod szívét!” – Zajról, most kicsit másképp

A COVID-járvány március-áprilisban kiürítette városainkat, soha nem látott (hallott) csend köszöntött legzajosabb városunkra, Budapestre is. Egy magával ragadó kisfilm is elérhető erről. Azt gondolom, ennek a helyzetnek nem örültünk, ez a csend rossz érzéssel töltött el minannyiunkat. Ismerjük a kifejezést: síri csend…

Amikor a zaj ellen küzdünk, nem ez a csend, nem a hangtalanság a cél.

A hang életünk része, nélküle rosszul érezzük magunkat. Az „erdő csendje” sem hangtalan, hanem a hangok kellemes harmóniája.

Környezetünk akusztikai állapota befolyásolja közérzetünket – gondoljunk csak a hangulat szavunkra, melynek gyökerében észrevétlenül ott bújik a hang szó.

Mindnyájunk számára magától értetődő, ha egy város kapcsán, annak értékei között a látképét is megemlítjük. Egy város látképe olyan jellemző, amely vizuális érzékelésünk útján érzeteket, (kellemes, vagy kellemetlen) érzéseket kelt bennünk. Képzeljük magunk elé a magával ragadó panorámát, amely a Gellérthegyről tárul elénk a méltóságteljesen folyó Duna két partján elterülő városról, a Parlamentről, a hidakról… Olyan kellemes érzéseket kelt egy ilyen látvány, hogy messze tájról elzarándokolnak érte az emberek. Ez a kép egyedülálló jellemzője, óriási értéke a városnak.

Van-e, lehet-e ugyanilyen jellemzője, értéke a városnak a „hangképe”? A válasz: igen – de ezt tudatosan fel kell fedeznünk, értékelnünk. Gondoljunk csak arra, hogy egy park szökőkútjának csobogása mennyire hozzá tartozik környezetéhez. Vagy egy nagyváros jellemző zsibongása olyan, ami az ő sajátja, másoktól megkülönböztető „hangképe”.

Lehet olyan zajforrás is, amely azáltal, hogy kellemes érzetet, emlékeket kelt az emberekben, már nem zajforrás többé, hanem értékes „hangkép”-pé válik, amelyet meg kell őriznünk. Ilyen például a Mecsekben közlekedő kisvasút. Annak „az a dolga”, hogy kattogjon!

A látkép, a „hangkép” az ember szubjektív észlelésének, érzéseinek eredménye.

Az emberi észlelés magában foglalja a kognitív szempontokat, a kontextust és az interakciót, a kapcsolatrendszereket, túlmutat a fizikán és a pszichoakusztikán.

A „hangképet” meg kell különböztetni a fizikai jelenségtől (akusztikai környezet). A „hangkép” az akusztikai környezet emberi érzékelése révén keletkezik bennünk.

Maga a kifejezés azokat az elemeket jelöli, amelyek a környezetet – a társadalmi környezetet is – akusztikai szempontból formálják vagy alkotják, történelmileg és kulturálisan is. Ez a megközelítés azt is jelenti, hogy a környezet akusztikai állapotának, a környezeti zajállapotnak társtársadalmi és antropológiai dimenziói is vannak. Az érzékeny emberi kapcsolatrendszerünk eleme az a kapcsolat is, amelyet mindennapi akusztikai környezetükkel felépítünk, és amelyet tervezési objektumnak és eszköznek is kell tekintenünk.

De mikor válik a hang zajjá? Akkor, amikor zavaró lesz – akár erőssége, akár jellege, akár időbeli megjelenése következtében. A környezeti zajvédelem a zajjá váló hang ellen lép fel.

Az előzőekből következik, hogy a zajcsökkentés eszköztárának része kell, hogy legyen a „zavaró hatás” mérséklése, vagy megszüntetése. Ha az akusztikai szempontból kellemes, zajmentes környezet biztosítása a célunk, akkor nemcsak a zaj fizikai paramétereinek megváltoztatásával (pl. hangnyomásszint csökkentésével) érhetünk el eredményeket. (Hazai szabályozórendszerünk jelenleg csak ezzel foglalkozik!) Különösen érvényes ez azokra a helyzetekre, amikor egyszerűen nem lehetséges – reálisan számba véve a műszaki, gazdasági erőforrásokat – a zajszint csökkentése. Például nem építhetünk tele zajvédő falakkal egy belvárost! A környezeti zaj ilyen módon történő kezelése egyre nagyobb teret nyer, és egyre innovatívabb megoldásokat eredményez.

Ennek a megközelítésnek a jövőben meg kell jelennie a szakterületi szabályozásban is, a zaj elleni védelem újragondolására lesz szükség!

Arra, hogy ez városainkban már jelen is van – valószínűleg ösztönös tervezői kreativitás eredményeképp -, álljon itt egy budapesti és egy pécsi példa:

A Váci út jelentős közlekedési zaját fedi el egy falszerű szökőkút. A vízcsobogás hangja jóval erősebb, ám kellemesebb érzetet keltő, mint a közúti közlekedés zaja. Így a szabadtéri kávézó vendége nem közlekedési zajban, hanem vízesés mellett fogyaszthat. A felvétel 7-10. másodperce között a vízesés kikapcsolt állapotban van, ekkor észlelhető az a közlekedési zaj, amit elfed. A video ide kattintva érhető el.

Kellemes érzetet keltő hatást érhetünk el városi környezetben, ha relaxációt segítő, pihentető hatású „fehér zajt” generálunk – például kis vízeséssel. Ezt alkalmazták Pécsett, a Széchenyi téren. A hatást ide kattintva hallgathatjuk meg.

A zaj elleni védelem célja a zaj nélküli, nem a hang nélküli, sokkal inkább a „hangulatos” város!