A Vakcinát mindenkinek – A VACCINE FOR ALL – kampányt negyven vallási, szociális és ökológiai ihletettségű szervezet indítja útjára. Célja, hogy a hátrányos térségek lakói is oltáshoz jussanak. Első konkrét akcióként az ...
A természeti sokféleség gyönyörködtet és előnyös
Az elmúlt néhányszáz évben a fajok egyre gyorsuló ütemben halnak ki a Föld-történet korábbi időszakaihoz képest. A biodiverzitás csökkenésének megfékezése mindannyiunk érdeke. Szakértőnk közérthetően és érdekesen mutatja be, miért olyan fontos ez, és milyen nemzetközi megállapodások adnak iránymutatást
Sokunk meghatározó gyerekkori meseélménye volt a Miroslav Nastosijevic szerb író ötlete és Csukás István forgatókönyve alapján készült Süsü, a sárkány kalandjai c. bábjáték. Egyik legemlékezetesebb epizódja A mű-Süsü, amiben a gonosz király, Torzonborz, a tudományok várában Süsü hasonmást készíttet, hogy csellel elfoglalja a szomszéd királyságot. Mai szemmel nézve a mesét, a Süsü hasonmás, ami mindenben hasonlít az eredetire, akár az ipari robotok előfutára is lehetne. Elég jól veszi az akadályokat, azonban döntéseit illetően rideg és szívtelen. Ezt azonban csak a kis királyfi veszi észre, amikor a mű-Süsü el akarja pusztítani az éppen arra tévedt lepkét. Ekkor hangzik el az igazi Süsü szájából az alábbi mondat, ami gyerekkorunk szállóigéjévé vált:
„A lepke akkor szép, ha szabadon lebeg! Gyönyörködj benne, és akkor úgy érzed, hogy te is repülsz!”
E mondat akár korunk mottója is lehetne, amikor a biodiverzitás látványos csökkenése, mint környezeti válságtünet zajlik a szemünk előtt. Költői módon fogalmazza meg az igazságot, hogy felelősséggel tartozunk a Föld élővilágáért, és annak minden egyedéhez tisztelettel kell közelednünk. A meseíró mintha megsejtett volna valamit a digitalizáció által uralt jövőről, aminek a beteljesedése éppen most zajlik a szemünk előtt. Gondoljunk csak a technológia elképesztően gyors tempóban zajló változásaira, amelyeknek a XXI. századi következménye, hogy a vajúdó Föld változásokért kiált, és az élet minden területén változások szükségesek.
Milyen jövőre számíthatunk, ha nem változtatunk a hozzáállásunkon? Az erőteljes iparosítás és a demográfiai robbanás következménye, hogy bolygónk élő rendszerei hatalmas átalakuláson mennek keresztül, s ennek következményeként visszafordíthatatlanul megváltozik a földi élet sokfélesége (biodiverzitás).
A biodiverzitásról dióhéjban
A 2019-ben megjelent biológiai sokféleségről szóló ENSZ jelentés megállapította, hogy ma mintegy egymillió állat- és növényfajt fenyeget kihalás, sokuk akár néhány évtizeden belül kipusztulhat. Ez a szám jóval nagyobb, mint az emberiség történelme során valaha. A dokumentum rengeteg meghökkentő adatot tartalmaz, aminek a súlyosságát felfogni is alig tudjuk. Például a szárazföldi őshonos fajok legalább 20%-kal csökkentek 1900 óta, továbbá a kétéltű fajok több mint 40%-a, a zátonyképző korallok majdnem 33%-a és az összes tengeri emlős több mint egyharmada van veszélyben. A 16. század óta legalább 680 gerinces faj pusztult ki, továbbá a mezőgazdasághoz felhasznált háziasított emlősfajták több mint 9%-a halt ki, további 1000 fajtát veszélyeztetve ezzel. Az előrejelzések és a forgatókönyvek azt mutatják, hogy e folyamatok a jövőben tovább gyorsulhatnak.
Az úgynevezett biodiverzitás, a természeti sokféleség magába foglalja az összes élő szervezetet, a mikroszkopikus baktériumoktól a komplexebb növényekig és állatokig. Tükrözi a szervezetek számát, változatosságát és változékonyságát, szárazföldön, vízben, levegőben egyaránt. Továbbá magában foglalja a fajokon belüli, a fajok közötti és a különböző természeti élőhelyek gazdagságát, illetve arra is utal, hogyan változik ez a sokféleség az idő múlásával.
A természeti sokféleség kulcsfontosságú az emberi jólét szempontjából, csökkenése közvetlen és közvetett negatív hatásokkal jár az élet számos területére nézve.
Ilyenek az élelmezésbiztonság, a környezeti katasztrófák (ld. árvizek), az egészség, az energiabiztonság, csak hogy néhány példát említsünk a sok közül. De fontos lehet még az ivóvízellátás szempontjából is, ami a világ több tucat városában aggodalomra ad okot, hiszen az erdők folyamatos csökkenése és a vízgyűjtők pusztulása rontja a háztartási és mezőgazdasági célú víz minőségét és mennyiségét. New York városa például a vízparti ökoszisztéma védelmével tudta vízgyűjtőit bebiztosítani, megspórolva ezáltal egy 6-8 milliárd dolláros beruházást igénylő vízszűrő üzem építését és üzemeltetését.
A New York ivóvízellátását biztosító Catskill vízgyűjtő terület
Társadalmi vonzatok
A természeti sokféleség csökkenésének komoly negatív társadalmi hatásai is lehetnek. A dél-afrikai AmaXhosa emberek alapvető szükségleteiket teljes egészében a természetből biztosítják, ideértve az üzemanyagot, a gyógynövényeket, az építőanyagokat, és az étrend-kiegészítőket. Amikor kutatók a természeti környezettel való kapcsolatukról kérdezték őket, a megkérdezettek pozitív érzelmi és fizikai tünetekről számoltak be. Ilyen válaszokat adtak:
„Ha a környezet egészséges, a testem és a szellem is boldog”.
Vagy: „Ilyen környezetben az ember szabadon érzi magát”. Ezenkívül a válaszadók elmondták, hogy lelki békét tapasztalnak erdei séta közben, és azt is elmesélték, miként mennek el a természetbe imádkozni.[1]
A dél-afrikai amaXhosák
Az amaXhosák kunyhói
Az amaXhosa törzs hiedelmei és hagyományai fontos szerepet játszanak az erőforrások felhasználásában, tekintve egy Xhosa személy identitása az ősei hagyományainak és rituáléinak teljesítésén, valamint az ősökkel való kapcsolattartáson alapul. A vidék és az azon élő fajok elengedhetetlenek a rituálék végrehajtásához és az ősökkel való kapcsolat fenntartásához. Arra a kérdésre, hogy mi történne, ha szülőfalujukat megsemmisítenék, azt válaszolták: “Így az ősök hajléktalanná válnának. Ez nem történhet meg a falunkkal, mert egészségi állapotunk teljesen ettől a vidéktől függ, pusztulása a kultúránk halálával lenne egyenlő”.
Ez a példa is illusztrálja, hogy ahogy Süsünek „szüksége van” a lepkére, az embernek is szüksége van természeti környezetére.
A biodiverzitás rohamos csökkenésének okai
Milyen tényezők járulnak hozzá a biodiverzitás csökkenéséhez? A kutatók öt fő – az emberi tevékenységhez köthető – okot azonosítottak globális szinten, amik hozzájárulnak a biológiai sokféleség változásához, úgymint a demográfiai, gazdasági, társadalmi-politikai, kulturális és vallási, valamint tudományos és technológiai tényezők.
A fő bűnösök a következők: (1) a föld és a tenger használatának változásai; (2) az élővilág emberi célokra történő túlzott kiaknázása; (3) az éghajlatváltozás; (4) a szennyezés és (5) az invazív idegen fajok elterjedése egy adott területen.
Ehhez járul hozzá még az is, hogy a globális gazdasági aktivitás például csaknem hétszeresére nőtt 1950 és 2000 között. Továbbá az emberiség lélekszáma megduplázódott az elmúlt 40 évben, 2000-ben elérte a 6 milliárd főt és az előrejelzések szerint 2050-re eléri a 8,1-9,6 milliárd főt.
A globalizáció felerősített egyes tendenciákat, míg más erőket, például a közösségek hagyományait, leépített. Jóval kevesebb a centralizáció és nagyobb az egyéni szabadság tere.
Így az új társadalmi modellekben egy olyan globalizált kultúra részesei vagyunk, amely nagyobb és sok esetben felelőtlenebb hozzáférést biztosít a környezeti erőforrásokhoz, a korábban működő létformák pedig fenntarthatatlanná válnak.
A tudományos ismeretek gyors megosztása és a technológiák szédületes tempóban történő változása egyrészt fokozza az erőforrások felhasználásának hatékonyságát, de másrészt növeli az erőforrások kiaknázását.
A helyzet Magyarországon
Hazánkban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Monitoring Központja 1998 óta működteti azt a programot, amely a jól ismert fészkelő madaraink állományában bekövetkező változásokat követi nyomon hosszú távon. Fő célkitűzése, hogy a környezeti hatásokat a madarak segítségével mérni tudják, s kellő időben fel tudják hívni a figyelmet a nemkívánatos változásokra.
Ez év májusában az egyesület közleményében hívta fel a figyelmet arra, hogy „az erdei élőhelyeken fészkelő madarak állománya csökkenést mutat”. A legutolsó madárszámlálás eredményei szerint 1999 és 2019 között jelentősen csökkent a bíbic- és a fürjállomány, előbbiből 59,6, utóbbiból 62,7 százalékkal kevesebbet találtak az ország területén, mint tíz évvel ezelőtt, de drámai a mezei pacsirta és a kerti poszáta helyzete is.
Ezekből az adatokból is látszik, hogy a Kárpát-medence helyzete is aggodalomra ad okot. A változások kezeléséhez elengedhetetlenek a regionális és globális szintű politikai együttműködések, de az egyén hozzájárulása is szükséges.
Közös elköteleződés a biológiai sokféleség mellett
Tekintettel arra, hogy bolygónk minden szeglete érintett a biodiverzitás csökkenésében, ezért megállításához elengedhetetlenek a nemzetközi egyezmények és a hozzájuk kapcsolódó kötelezettségvállalások teljesítése. A földi élet valamennyi formájának egyetemes védelmét tűzi ki célul az 1992-ben 150 ország által aláírt ENSZ riói nemzetközi egyezmény, ami túlmutat a természetvédelem ügyén, mert a társadalmi hasznosítást is magába foglaló fenntartható fejlődést tartja szem előtt.
Az Európai Bizottság, felismerve a helyzet komolyságát és csatlakozva az ENSZ célkitűzéseihez, 2011-ben saját stratégiát fogadott el annak érdekében, hogy tagállamokat elkötelezettségét erősítse az ügy mellett és szakpolitikai ajánlásokkal segítse őket a természeti sokféleség helyreállításában. A stratégia 2020. májusában felülvizsgálatra került A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia címmel, mert több területen nem váltotta be a reményeket és további célokat fogalmazott meg.
A biológiai sokféleség nem csak az emberek jóllétéhez, az élelmiszerellátás biztonságához és a társadalmi stabilitáshoz járul hozzá, hanem az éghajlatváltozást is kedvező irányba befolyásolhatja és a bolygó számára is előnyös.
A stratégia egyik kiemelt célkitűzése, hogy védett területeket létesítsen az európai (szárazföldi és tengeri) területek 30%-án, szigorúbb védelmet nyújtva a még meglévő természetes és őshonos erdőknek.
Természetes erdő a Körös-Maros Nemzeti Parkban
A másik fontos célkitűzése a sérült szárazföldi és tengeri ökoszisztémák helyreállítása azáltal, hogy:
· növelni kívánja az ökológiai termelés és a biológiai sokféleségben gazdag tájegységek részarányát a mezőgazdasági földterületeken;
· szeretné megállítani a beporzók pusztulását, és visszafordítani annak trendjét;
· 2030-ig 50%-kal csökkenteni szeretné a növényvédő szerek használatát és az azokkal járó kockázatokat;
· legalább 25 ezer km-nyi folyót tervez az uniós tagállamokban visszaállítani a természetes, szabadon folyó állapotába, csak hogy néhányat említsünk a legfontosabbak közül.
A nemzetállamok szintjén túlmutató stratégiai dokumentumok fontos elemei a dráma kezelésének, mert nem csak a figyelmet hívják fel arra, hogy összehangolt cselekvések nélkül az egyéni jobbító szándék hatástalan marad, hanem konkrét cselekvéseket is várnak a tagállamoktól.
Emellett érdemes lenne értő szemmel és füllel újra és újra elővenni a második teremtéstörténetet, amelyből megtudhatjuk, hogy mi az ember eredeti Istentől kapott hivatása: nem más, mint a teremtés művének gondozása és védelme.
„És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját. Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze.” (Ter 2,8-15)
A cikk 2020. szeptemberében jelent meg először az ujvarosonline.hu-n.
[1] https://www.greenfacts.org/en/biodiversity/figtableboxes/2021-social-consequences.htm
-
-
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: Soós család albumából (Kezdőkép és pillangós kép), infostart.hu, pixabay/cocoparisienne, cornell.edu, pinterest.com, flickr.com/sgerner, mme.hu, kmnp.nemzetipark.gov.hu