A természeti sokféleség gyönyörködtet és előnyös

Sokunk meghatározó gyerekkori meseélménye volt a Miroslav Nastosijevic szerb író ötlete és Csukás István forgatókönyve alapján készült Süsü, a sárkány kalandjai c. bábjáték. Egyik legemlékezetesebb epizódja A mű-Süsü, amiben a gonosz király, Torzonborz, a tudományok várában Süsü hasonmást készíttet, hogy csellel elfoglalja a szomszéd királyságot. Mai szemmel nézve a mesét, a Süsü hasonmás, ami mindenben hasonlít az eredetire, akár az ipari robotok előfutára is lehetne. Elég jól veszi az akadályokat, azonban döntéseit illetően rideg és szívtelen. Ezt azonban csak a kis királyfi veszi észre, amikor a mű-Süsü el akarja pusztítani az éppen arra tévedt lepkét. Ekkor hangzik el az igazi Süsü szájából az alábbi mondat, ami gyerekkorunk szállóigéjévé vált:

^{„A lepke akkor szép, ha szabadon lebeg! Gyönyörködj benne, és akkor úgy érzed, hogy te is repülsz!”}

E mondat akár korunk mottója is lehetne, amikor a biodiverzitás látványos csökkenése, mint környezeti válságtünet zajlik a szemünk előtt. Költői módon fogalmazza meg az igazságot, hogy felelősséggel tartozunk a Föld élővilágáért, és annak minden egyedéhez tisztelettel kell közelednünk. A meseíró mintha megsejtett volna valamit a digitalizáció által uralt jövőről, aminek a beteljesedése éppen most zajlik a szemünk előtt. Gondoljunk csak a technológia elképesztően gyors tempóban zajló változásaira, amelyeknek a XXI. századi következménye, hogy a vajúdó Föld változásokért kiált, és az élet minden területén változások szükségesek.

Milyen jövőre számíthatunk, ha nem változtatunk a hozzáállásunkon? Az erőteljes iparosítás és a demográfiai robbanás következménye, hogy bolygónk élő rendszerei hatalmas átalakuláson mennek keresztül, s ennek következményeként visszafordíthatatlanul megváltozik a földi élet sokfélesége (biodiverzitás).

A biodiverzitásról dióhéjban

A 2019-ben megjelent biológiai sokféleségről szóló ENSZ jelentés megállapította, hogy ma mintegy egymillió állat- és növényfajt fenyeget kihalás, sokuk akár néhány évtizeden belül kipusztulhat. Ez a szám jóval nagyobb, mint az emberiség történelme során valaha. A dokumentum rengeteg meghökkentő adatot tartalmaz, aminek a súlyosságát felfogni is alig tudjuk. Például a szárazföldi őshonos fajok legalább 20%-kal csökkentek 1900 óta, továbbá a kétéltű fajok több mint 40%-a, a zátonyképző korallok majdnem 33%-a és az összes tengeri emlős több mint egyharmada van veszélyben. A 16. század óta legalább 680 gerinces faj pusztult ki, továbbá a mezőgazdasághoz felhasznált háziasított emlősfajták több mint 9%-a halt ki, további 1000 fajtát veszélyeztetve ezzel. Az előrejelzések és a forgatókönyvek azt mutatják, hogy e folyamatok a jövőben tovább gyorsulhatnak.

Az úgynevezett biodiverzitás, a természeti sokféleség magába foglalja az összes élő szervezetet, a mikroszkopikus baktériumoktól a komplexebb növényekig és állatokig. Tükrözi a szervezetek számát, változatosságát és változékonyságát, szárazföldön, vízben, levegőben egyaránt. Továbbá magában foglalja a fajokon belüli, a fajok közötti és a különböző természeti élőhelyek gazdagságát, illetve arra is utal, hogyan változik ez a sokféleség az idő múlásával.

A természeti sokféleség kulcsfontosságú az emberi jólét szempontjából, csökkenése közvetlen és közvetett negatív hatásokkal jár az élet számos területére nézve.

Ilyenek az élelmezésbiztonság, a környezeti katasztrófák (ld. árvizek), az egészség, az energiabiztonság, csak hogy néhány példát említsünk a sok közül. De fontos lehet még az ivóvízellátás szempontjából is, ami a világ több tucat városában aggodalomra ad okot, hiszen az erdők folyamatos csökkenése és a vízgyűjtők pusztulása rontja a háztartási és mezőgazdasági célú víz minőségét és mennyiségét. New York városa például a vízparti ökoszisztéma védelmével tudta vízgyűjtőit bebiztosítani, megspórolva ezáltal egy 6-8 milliárd dolláros beruházást igénylő vízszűrő üzem építését és üzemeltetését.

^{A New York ivóvízellátását biztosító Catskill vízgyűjtő terület}

Társadalmi vonzatok

A természeti sokféleség csökkenésének komoly negatív társadalmi hatásai is lehetnek. A dél-afrikai AmaXhosa emberek alapvető szükségleteiket teljes egészében a természetből biztosítják, ideértve az üzemanyagot, a gyógynövényeket, az építőanyagokat, és az étrend-kiegészítőket. Amikor kutatók a természeti környezettel való kapcsolatukról kérdezték őket, a megkérdezettek pozitív érzelmi és fizikai tünetekről számoltak be. Ilyen válaszokat adtak:

„Ha a környezet egészséges, a testem és a szellem is boldog”.

Vagy: „Ilyen környezetben az ember szabadon érzi magát”. Ezenkívül a válaszadók elmondták, hogy lelki békét tapasztalnak erdei séta közben, és azt is elmesélték, miként mennek el a természetbe imádkozni.[1]

^{A dél-afrikai amaXhosák}

^{Az amaXhosák kunyhói}

Az amaXhosa törzs hiedelmei és hagyományai fontos szerepet játszanak az erőforrások felhasználásában, tekintve egy Xhosa személy identitása az ősei hagyományainak és rituáléinak teljesítésén, valamint az ősökkel való kapcsolattartáson alapul. A vidék és az azon élő fajok elengedhetetlenek a rituálék végrehajtásához és az ősökkel való kapcsolat fenntartásához. Arra a kérdésre, hogy mi történne, ha szülőfalujukat megsemmisítenék, azt válaszolták: “Így az ősök hajléktalanná válnának. Ez nem történhet meg a falunkkal, mert egészségi állapotunk teljesen ettől a vidéktől függ, pusztulása a kultúránk halálával lenne egyenlő”.

Ez a példa is illusztrálja, hogy ahogy Süsünek „szüksége van” a lepkére, az embernek is szüksége van természeti környezetére.

A biodiverzitás rohamos csökkenésének okai

Milyen tényezők járulnak hozzá a biodiverzitás csökkenéséhez? A kutatók öt fő – az emberi tevékenységhez köthető – okot azonosítottak globális szinten, amik hozzájárulnak a biológiai sokféleség változásához, úgymint a demográfiai, gazdasági, társadalmi-politikai, kulturális és vallási, valamint tudományos és technológiai tényezők.

A fő bűnösök a következők: (1) a föld és a tenger használatának változásai; (2) az élővilág emberi célokra történő túlzott kiaknázása; (3) az éghajlatváltozás; (4) a szennyezés és (5) az invazív idegen fajok elterjedése egy adott területen.

Ehhez járul hozzá még az is, hogy a globális gazdasági aktivitás például csaknem hétszeresére nőtt 1950 és 2000 között. Továbbá az emberiség lélekszáma megduplázódott az elmúlt 40 évben, 2000-ben elérte a 6 milliárd főt és az előrejelzések szerint 2050-re eléri a 8,1-9,6 milliárd főt.

A globalizáció felerősített egyes tendenciákat, míg más erőket, például a közösségek hagyományait, leépített. Jóval kevesebb a centralizáció és nagyobb az egyéni szabadság tere.

Így az új társadalmi modellekben egy olyan globalizált kultúra részesei vagyunk, amely nagyobb és sok esetben felelőtlenebb hozzáférést biztosít a környezeti erőforrásokhoz, a korábban működő létformák pedig fenntarthatatlanná válnak.

A tudományos ismeretek gyors megosztása és a technológiák szédületes tempóban történő változása egyrészt fokozza az erőforrások felhasználásának hatékonyságát, de másrészt növeli az erőforrások kiaknázását.

A helyzet Magyarországon

Hazánkban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Monitoring Központja 1998 óta működteti azt a programot, amely a jól ismert fészkelő madaraink állományában bekövetkező változásokat követi nyomon hosszú távon. Fő célkitűzése, hogy a környezeti hatásokat a madarak segítségével mérni tudják, s kellő időben fel tudják hívni a figyelmet a nemkívánatos változásokra.

Ez év májusában az egyesület közleményében hívta fel a figyelmet arra, hogy „az erdei élőhelyeken fészkelő madarak állománya csökkenést mutat”. A legutolsó madárszámlálás eredményei szerint 1999 és 2019 között jelentősen csökkent a bíbic- és a fürjállomány, előbbiből 59,6, utóbbiból 62,7 százalékkal kevesebbet találtak az ország területén, mint tíz évvel ezelőtt, de drámai a mezei pacsirta és a kerti poszáta helyzete is.

Ezekből az adatokból is látszik, hogy a Kárpát-medence helyzete is aggodalomra ad okot. A változások kezeléséhez elengedhetetlenek a regionális és globális szintű politikai együttműködések, de az egyén hozzájárulása is szükséges.

Közös elköteleződés a biológiai sokféleség mellett 

Tekintettel arra, hogy bolygónk minden szeglete érintett a biodiverzitás csökkenésében, ezért megállításához elengedhetetlenek a nemzetközi egyezmények és a hozzájuk  kapcsolódó kötelezettségvállalások teljesítése. A földi élet valamennyi formájának egyetemes védelmét tűzi ki célul az 1992-ben 150 ország által aláírt ENSZ riói nemzetközi egyezmény, ami túlmutat a  természetvédelem ügyén, mert a társadalmi hasznosítást is magába foglaló fenntartható fejlődést tartja szem előtt.

Az Európai Bizottság, felismerve a helyzet komolyságát és csatlakozva az ENSZ célkitűzéseihez, 2011-ben saját stratégiát fogadott el annak érdekében, hogy tagállamokat elkötelezettségét erősítse az ügy mellett és szakpolitikai ajánlásokkal segítse őket a természeti sokféleség helyreállításában. A stratégia 2020. májusában felülvizsgálatra került A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia címmel, mert több területen nem váltotta be a reményeket és további célokat fogalmazott meg.

A biológiai sokféleség nem csak az emberek jóllétéhez, az élelmiszerellátás biztonságához és a társadalmi stabilitáshoz járul hozzá, hanem az éghajlatváltozást is kedvező irányba befolyásolhatja és a bolygó számára is előnyös.

A stratégia egyik kiemelt célkitűzése, hogy védett területeket létesítsen az európai (szárazföldi és tengeri) területek 30%-án, szigorúbb védelmet nyújtva a még meglévő természetes és őshonos erdőknek.

^{Természetes erdő a Körös-Maros Nemzeti Parkban}

A másik fontos célkitűzése a sérült szárazföldi és tengeri ökoszisztémák helyreállítása azáltal, hogy:

·         növelni kívánja az ökológiai termelés és a biológiai sokféleségben gazdag tájegységek részarányát a mezőgazdasági földterületeken;

·         szeretné megállítani  a beporzók pusztulását, és visszafordítani  annak trendjét;

·         2030-ig 50%-kal csökkenteni szeretné a növényvédő szerek használatát és az azokkal járó kockázatokat;

·         legalább 25 ezer km-nyi folyót tervez az uniós tagállamokban visszaállítani a természetes, szabadon folyó állapotába, csak hogy néhányat említsünk a legfontosabbak közül.

A nemzetállamok szintjén túlmutató stratégiai dokumentumok fontos elemei a dráma kezelésének, mert nem csak a figyelmet hívják fel arra, hogy összehangolt cselekvések nélkül az egyéni jobbító szándék hatástalan marad, hanem konkrét cselekvéseket is várnak a tagállamoktól.

Emellett érdemes lenne értő szemmel és füllel újra és újra elővenni a második teremtéstörténetet, amelyből megtudhatjuk, hogy mi az ember eredeti Istentől kapott hivatása: nem más, mint a teremtés művének gondozása és védelme.

„És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját. Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze.” (Ter 2,8-15)

^{A cikk 2020. szeptemberében jelent meg először az ujvarosonline.hu-n.}

^{[1] https://www.greenfacts.org/en/biodiversity/figtableboxes/2021-social-consequences.htm}