Nagyszülők napja: a gyengédség, mint társadalmi érték

Az először idén megtartott Nagyszülők és idősek világnapjára, július 25-ére a pápa három, a jövő építéséhez szükséges alappillért jelölt meg: az álmokat, az emlékezést és az imát. Gondolatok Ferenc pápa üzenete kapcsán.

nagyszulok-napja-a-gyengedseg-mint-tarsadalmi-ertek

Az egyház úgy jött létre és fejlődött, hogy keresztények nemzedékei tapasztalatukkal, hitükkel táplálták. Jövőnk építéséhez elengedhetetlen, hogy megőrizzük gyökereinket, és ne veszítsük el történelembe ágyazottságunk tudatát. Fontos, hogy az egyházban és a társadalomban értékeljük az időseket, ők adhatják tovább a hitet a fiataloknak. Ferenc pápának ezirányú meggyőződéséből született a Nagyszülők és idősek világnapjának ötlete, melyet először tartunk meg idén július 25-én.

Témája: „Én veled vagyok minden nap”.

„Egy ilyen nehéz év után tényleg szükség van rá, hogy megünnepeljük a nagyszülőket és az unokákat, a fiatalokat és az időseket” – mondta Farrell bíboros, a Világiak, család és élet dikasztériumának prefektusa a világnap üzenetének bemutatásakor. „A gyengédség nemcsak a magánszférába tartozó érzelem, mely segít a sebek begyógyításában, hanem helye van az összes kapcsolatunkban, a közéletben is meg kellene tudnunk élni.” Vagyis egy életstílus, mely konkrét szeretetgesztusokban nyilvánul meg. „Én veled vagyok minden nap”: mindannyian személyesen ezt az ígéretet kaptuk az Úrtól, és arra vagyunk meghívva, hogy testvéreinknek is elmondjuk.

A gyengédség balzsam, melyre mindannyiunknak szüksége van, tehát társadalmi érték.

A nagyszülők és az idős emberek tanítómesterként segíthetnek, hogy újra megtanuljuk a kapcsolatok mesterségét, reálisan lássuk az élet történéseit, és így bölcs döntéseket hozzunk.

Ferenc pápa az üzenetben ezt írja: „Nem számít, hány éves vagy, dolgozol-e vagy sem, egyedül maradtál vagy családod van, fiatalon, vagy csak évek múltán váltál nagyapává, nagyanyává, még önálló vagy, vagy már ápolásra szorulsz.

Nem lehet nyugdíjba menni az evangélium hírüladásának feladatából, abból a feladatból, hogy a hagyományokat átadjuk az unokáknak.

Szükség van rá, hogy útra keljünk, de főleg arra, hogy kilépjünk önmagunkból, és valami újba fogjunk bele.”

 

 

 

 

 

Megfogalmazódik tehát az igény, hogy a pasztorációban teremtsünk olyan fórumokat, ahol az idősek átadhatják a fiatalabbaknak bölcsességüket, tapasztalataikat. Az lenne az igazi, ha a nagyszülők nem csak szociális szolgáltatásaink és szolgálataink tárgya lennének, hanem közösségeink főszereplői. Az időseket selejtnek kezelő kultúra egyetlen igazi ellenszere az, hogy megbecsüljük és tartóra helyezzük személyüket, lelki gazdagságukat.

„Ezzel az első Nagyszülők és idősek világnapjával ki akarjuk mondani a nagyszülőknek és az idős embereknek, hogy van hely a szívünkben számukra, és hogy ők az egyházi közösség teljesjogú tagjai” – húzta alá Monique Bodhuin, a Vie Montante Internationale párizsi alapítású egyesület elnöke.

 

A jövő világának építéséhez szükségünk van az idősekre, és Ferenc pápa három, ehhez szükséges alappillért jelölt meg: az álmokat, az emlékezést és az imát.

A jövő a nemzedékek összekapcsolódásától függ, hisz a fiatalok tudják megvalósítani az idősek álmait, a béke, az igazságosság és a szolidaritás álmát. „Miközben a körülöttünk lévő világ bezárkózó tendenciát mutat, jó kitágítani szívünk tekintetét az álmaink által, és továbbadni ezeket az utánunk jövőknek. Hisz tudjuk, emlékezet nélkül nincs jövő. Az emlékezet nem öncélú, nem tesz minket a múlt rabjaivá.” – kommentálta Maria Sofia Soli a Sant’Egidio közösségtől.

Az álmok és az emlékezet ugyanis összefonódnak: a múltban megélt nehéz napok emléke és tapasztalataink tanítanak meg arra, hogyan építsük a jövőt.

„Az emlékezet segíthet abban, hogy emberibb, befogadóbb világot építsünk. Nélküle viszont lehetetlen valamit felépíteni, ahogy alapok nélkül sohasem épül fel egy ház. Soha! Az élet alapja pedig az emlékezet” – írja Ferenc pápa.

Végül pedig az imádság. „Az idősek imája képes fenntartani a világot” – olvassuk az üzenetben. „Főleg egy, az emberiség számára ilyen nehéz időben, mikor mindannyian egy hajóban evezünk a világjárvány viharos tengerén, közbenjárásod a világért és az egyházért nem hiábavaló, hanem a kikötőbe jutásba vetett derűs bizalmat sugározza másoknak.”

Ki kell tágítani szívünket és érzékennyé tenni mások, főleg az utolsók iránt. „Tanuljuk meg mindenkinek, főleg a fiatalabbaknak ismételni a vigasztalás szavait, melyeket mi meghallottunk, mikor Valaki hozzánk intézett: »Veled vagyok minden nap«”.

 

Ajánljuk továbbá a témában megjelent többi cikkünket: Az örök ifjúság laboratóriumában, Van-e még dolgunk, Értéket hordozó időskor: orvosi szemmel az időskorról.

Fotó: unsplash / Manny Becerra (kezdőkép), unslash/ John Moeses Bauan

Fordította: Prokopp Katalin

Legújabb könyveink: