Római Klub: az emberiség szolgálatában

Olvasási idő: 4 perc

Ötven évvel ezelőtt, 1972-ben jelent meg A növekedés határai (The Limits to Growth) c. jelentés a Római Klub jóvoltából. Korszakalkotó műről van szó, ami alapjaiban változtatta meg a közgazdáságtan felfogását a gazdasági fejlődés fogalmát illetően.

A legkézenfekvőbb meghatározás szerint

a közgazdaságtan: olyan társadalomtudomány, amely a gazdasági rendszerrel, vagyis a javak megtermelésével, elosztásával, értékelésével és fogyasztásával foglalkozik.

Vita van arról a közgazdászok körében, hogy mennyire valós tudományterületről van szó, vagy inkább egyfajta gondolkodásmódról, ami kifejezi az értékválasztásunkat, rámutat a gazdálkodás logikájára és az ember viselkedésére a gazdasági döntései során. A gazdaságtan első forradalma a XIII. századra tehető, amikor is Aquinói Szent Tamás kidolgozta a gazdasági elmélet alapelemeit Arisztotelész (Kr. e. IV. sz.) és Szent Ágoston (Kr. u. IV. sz.) elgondolásainak felhasználásával. Ez volt az ún. skolasztikus gazdaságtan.

A következő nagy „forradalmár” az angol Adam Smith volt, aki a felvilágosodás és liberális gondolkodás híveként a XVIII. században szakított elődjei nézetével az emberi viselkedést illetően azt állítva, hogy az ember gazdasági tevékenységének fő motívuma az önző érdek. (Erről bővebben John D. Mueller A közgazdaságtan megváltása című művében lehet olvasni.) Nézetei megerősödéséhez az is hozzájárult, hogy az angol ipari forradalom egyre több területen éreztette hatását. Például átalakult a gyarmatokhoz való viszony, és egyre agresszívabb formát öltött annak érdekében, hogy az ipari forradalomhoz – ami hamarosan a többi országra is átterjedt – szükséges nyersanyag majd később az olcsó munkaerő rendelkezésre álljon. Ennek a folyamatnak a hozadéka, hogy a XX. század második felére egyre komolyabb méreteket öltött a fejlett és fejlődő világ közötti egyensúlytalanság, amit a nyugati közgazdasági gondolkodás teljes egészében természetesnek vett. Ily módon egy abnormális állapotra épült nézet vert gyökeret a gazdasági logikában, ami ahhoz vezetett, hogy a technológia ára az egekbe kúszott, a munka alulértékelt lett, a nyersanyag ára pedig nem tükrözte vissza a korlátozott elérhetőséget.

^{A növekedés határai szerzői, Donella Meadows (Rendszerkutatás és környezettudományok, Darmouth College) és Dennis Meadows (Rendszermenedzsment, New Hampshire-i Egyetem Politikai és Társadalomtudományi Kutatóintézet)}

És itt jön be a történetbe a Római Klub, amit két nagy formátumú vezető alapított 1968-ban:  Aurelio Peccei olasz üzletember és a skót Alexander King, a Gazdasági Együttműködés és Fejlődés Szervezete (OECD) akkori tudományos, technológiai és oktatási igazgatója.  Az OECD egy 38 tagországból álló nemzetközi szervezet, melynek célja az, hogy segítse a tagállamok kormányait a lehető legjobb gazdasági és szociális politika kialakításában. Magyarország 1996 óta tagja. A Római Klub tagjai között nagynevű tudósok, üzletemberek, különböző szakmai kiválóságok vannak.

Az 1960-as évektől kezdve egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a gazdasági és politikai döntéshozók által erőltetett állandó növekedés egyre nagyobb károkat okoz a természeti környezetben.

A különböző nagy rendszereket érintő problémákra szakosodott szervezeteknek köszönhetően, mint amilyen a Római Klub is, mind többen és többen ébredtek arra rá, hogy ez a fejlődési pálya hosszú távon nem tartható. Azonban a változások beindításához tényekre alapozott jelentések szükségesek, és a különböző szakterületek képviselőinek együtt kell gondolkodniuk az egész Földre kihatással lévő természeti változásokat illetően. Ez az úgynevezett rendszerszintű megközelítés ma már teljesen elfogadott a tudományos közösségekben és a szakpolitikai döntéshozatalban egyaránt.

De miről is szólt az 50 évvel ezelőtt készült jelentés? Egy számítógépes modellről beszélünk, amiben 5 változó egymásra gyakorolt hatását vizsgálták, azaz a népesség számának, az ipari és mezőgazdasági termelésnek, a természeti erőforrások készleteinek, a környezetszennyezés mértékének alakulását 1900 és 2100 között. A szerzők Donella és Denis Meadows, Jorgen Randers, valamint William W. Behrens további 17 kutató bevonásával arra a következtetésre jutottak, hogy ha az egyes tényezők exponenciális növekedési ütemében nem következik be változás, az egész rendszer a XXI. század közepén összeomlik, mert az igények meghaladják a Föld teherbíró képességét.  Öt évtized távlatából elmondható, hogy a jelentés meglehetősen reálisnak bizonyult, és a Római Klub azóta is töretlen erővel képviseli a fenntartható fejlődés ügyét.

^{Forrás: Meadows, D. et al. 1972 nyomán szerk.: Hajnal K.}

Mint minden nagy formátumú kezdeményezésnek, természetesen a Római Klubnak is vannak kritikusai. A gyanakvás alapja az a nemzetek feletti szervezeti háló, ami a Klub tevékenységét támogatja. Sokan nem tudnak mit kezdeni az emberiség léptékű problémák megoldására specializálódott szervezetekkel, amik között lehetnek gazdasági és politikai jellegűek egyaránt. Azt azonban érdemes látni, hogy a tudományos módszereket alkalmazó nemzetközi csoportosulások (pl. ENSZ, EU) sok pozitív változást indítottak el társadalmi és gazdasági szinten egyaránt, noha kétségtelenül számos ellentmondást is hordoznak. A vallási és a kisebb léptékű közösségekhez képest más eszköztárral érnek el pozitív változásokat, aminek a jelentősége nem lebecsülendő.

Rajtunk is áll, hogy a különböző formációk mennyire tudnak együtt tenni egy élhetőbb jövő érdekében.

Egy olyan komplex világban és problémahalmazokkal mint a jelenlegi, nem tudjuk kikerülni, hogy az egyházi és világi szervezetek közös célok érdekében összefogjanak, elfogadva azt, hogy eközben egymást is alakítjuk a saját meggyőződésünkkel. (Erről korábban már jelent meg cikk az Új Város Online-on.) Nagyon jól ráérzett erre Ferenc pápa, hiszen a Laudato Si’ enciklika az elmúlt évek alatt dokumentumból nagy hatású élő mozgalommá vált.