Shalom karizma magyar-brazil színekben

Olvasási idő: 12 perc

A Katolikus Shalom Közösség tizenhat éve teljesíti küldetését Budapesten. 43 évvel ezelőtt indult evangelizációs útjára Brazíliából, az óceánparti Fortalezaból. A missziós tevékenységről a közösség két tagjával a budapesti autentikus HungaRio Kávézóban beszélgettem, ahol lehetőségem volt megtapasztalni a shalom szó jelentését gyakorlatilag is: együttlétünk során béke, teljesség és harmónia járta át a légkört. A brazil származású Ana Carolinne Portela 4 éve végzi szolgálatát Magyarországon, míg Maria Cecília Morais 6 év szolgálat után Brazíliában folytatja misszióját.

Hogyan született meg bennetek a vágy, hogy a Katolikus Shalom Közösséghez csatlakozzatok? Miként kerültetek Magyarországra?

Cecília: Születésemkor a szüleim már a közösség tagjai voltak. Gyerekkoromban jártam imacsoportokba, később már nem olyan gyakorisággal, mert az egyetemre készültem, csak vasárnap eljártam misére. Otthon imádkoztam, kilencedet végeztem, hogy el tudjam kezdeni az egyetemet. Az első évben nagyon hiányzott a közösség, az Istennel való mélyebb kapcsolat. Bulikba jártam, de éreztem, hogy nem nekem való. Vágytam Istenre, kerestem az életem értelmét. Újra elkezdtem járni imacsoportba, és megtapasztaltam, hogy Isten tényleg létezik, szeret, adni akar valamit nekem. Egyszer elmentem szüleimmel és a közösséggel Rómába, hogy találkozzunk a pápával. Ezen az úton közelebbről megismertem az életközösséget, hogy miként élik meg az evangéliumi tanácsokat: szegénység, tisztaság, engedelmesség.

Mélyen érintett, ahogy Istennek élnek, akár imádkoznak, akár dolgoznak.

Miután hazatértem, Isten gondviselése vezetett engem, mert a közösségi tagok meghívtak a hivatástisztázó csoportba. Uruguayba mentem önkéntesként misszióba, ahol 9 hónapig maradtam, s ott megértettem, hogy szeretném az egész életemet misszionáriusként élni. Beléptem a közösségbe, majd néhány évig még Brazíliában éltem, jelöltként.

Hogy mikor melyik országba megyünk misszióba, nem mi döntjük el, hanem a közösségen belül a misszionáriusokért felelős irányító csoport. 2019-ben történt az áthelyezésem Magyarországra. Azt sem tudtam, hogy pontosan hol van, és milyen nyelvet beszélnek.

_{Utcai evangelizáció}

Carolinne: 2016 óta vagyok a közösség tagja. A történetem olyan, akárcsak a bibliai kereskedőé, mindig kerestem a helyem a világban és főleg az egyházban.

Gyerekkoromban kezdtem járni templomba és hittanórára. 12 évesen korán felkeltem, és a Szentírással imádkoztam, mielőtt mentem az iskolába. Anyukám kicsit volt csak vallásos, de az apukám egyáltalán nem. Az állami egyetem ateista környezet volt, de egyszer elmentem egy katolikus fesztiválra, ahol nagy tapasztalatom volt Istennel, és éreztem, hogy az emberek szolgálatába akarok állni.

A mesterképzés miatt másik városba költöztem, ahol tanulás mellett sokat dolgoztam reggeltől estig, és kerestem Isten akaratát, hogy mire hív. Akkoriban nem akartam közösséghez tartozni, csak Isten hangját követni. Éreztem, tisztázni kell, mi az én hivatásom, hogyan tudok Istennek szolgálni világiként. Szenvedtem, mintha két életem lett volna, egy külső és egy belső, és nem voltam igazán boldog. Ekkor részt vettem a Katolikus Shalom közösség hivatástisztázó alkalmain és ennek a folyamatnak a végén elmentem a záró lelkigyakorlatra, ahol döntést szerettem volna hozni a közösségben lehetséges kétfajta elköteleződés – a szövetségközösség és az életközösség – között. Ésszel úgy gondoltam, hogy csak a szövetségközösség lehetséges, mert egyedüli gyerekként a szüleimhez közel kell lennem. Mindig akartam kontrollálni az életemet, de bizonytalan voltam, és vonzott a másik lehetőség, amiről tudtam, hogy bár nehezebb, mégis az az igazi kincs, amit mindig kerestem. Döntöttem hát, és elmondtam a főnökömnek, hogy a doktori képzést nem fogom elvégezni, mert Isten az életközösségbe hív. A Szentlélek erőt adott, és biztos voltam benne, hogy ez Isten akarata. A szüleim viszont nehezen fogadták el a döntésemet. Brazíliában két évet töltöttem misszióban. 2018-ban küldtek Franciaországba, ahol 2020 márciusáig voltam, majd áthelyeztek Magyarországra, de a Covid miatt nem tudtam jönni, így visszatértem a közösség központjába, Brazíliába. Amikor megtudtam, hogy Budapestre helyeztek át, nagy meglepetés volt, mert azt hittem, hogy Franciaországban maradok még több évig.

Az akkori felelősöm azt mondta nekem, hogy Isten adta ezt a karizmát nekem, hogy különleges „nemzetközi szívem” van.

Amikor végül megérkeztem 2021-ben, már közelebb éreztem magam Magyarországhoz, mivel Franciaországban egy magyar lánnyal is laktam, és Brazíliában már online csatlakoztam az itteni közösségi élethez.

_{Flashmob a Szent Istvan Bazilika előtt}

Említettétek a tanulmányokat, mégis a Katolikus Shalom Közösséget választottátok…

Cecília: Építészmérnöki egyetemre kezdtem járni, de nem fejeztem be. Most mást választanék, inkább pszichológiát tanulnék, mert akkor jobban tudnék segíteni az embereknek, vagy ha nem is jobban, de más módon.

Carolinne: Fizioterápiát tanultam, sérült gyerekekkel is dolgoztam, és elkezdtem a doktorit, de nem végeztem el. Akár most is lehetne tanulni a Katolikus Shalom Közösség tagjaként. A vezetőség figyelembe veszi, hogy mit szeretnénk tanulni, és a közösség eldönti, hogy mikor alkalmas, de próbálunk igazodni ahhoz, hogy most leginkább szükség van.

Brazília és Magyarország mellett melyik országokban vagytok jelen?

Carolinne: Több, mint 30 országban vagyunk jelen. Brazíliában és Dél-Amerikában rengeteg városban van misszió. Európán belül Portugáliában, Spanyolországban, Franciaországban vannak missziós házaink, továbbá Írországban, Angliában, Lengyelországban, Svájcban, Németországban és Olaszországban.

Van néhány ország, ahol a megyéspüspök már meghívta a közösséget, de még nem vagyunk jelen, viszont van egy angol nyelvű online imacsoport is, amihez bárki csatlakozhat. Ázsiában, Afrikában szintén vannak missziós házaink. Minden információ megtalálható a comshalom.org-on is.

Terjeszkedtek tovább a keleti régióban?

Carolinne: Igen, mert ez egy élő karizma, mely főleg a fiatalokkal foglalkozik. A megyéspüspökök hívnak meg minket, és előfordul, hogy kevesen vagyunk egy helyen, mert kellenek az új alapítások, ahova misszionáriusokat küld a közösség. Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.

Magyarországon jelenleg öten élünk az életközösségben, akik együtt élünk, és teljes állásban az evangelizációs tevékenységgel foglalkozunk, míg a szövetségközösségben tizen vannak. Ők nem élnek együtt, és nem kell másik országba költözzenek, van civil munkájuk, akár családjuk, emellett végzik az apostoli munkájukat a közösségben.

A különbség köztünk az, hogy mi radikálisabban éljük meg a közösségi életformát.

Az életközösségben csak egyedülállók vannak?

Carolinne: A közösségben három életállapot van: papság, cölibátusban élők és házasok. A közösségben élnek papok, néhányan közülük Rómában élnek, a Vatikánban is dolgoznak. Az életközösségben jelenleg hárman élnek cölibátusban, akik évente megújítják a fogadalmukat, majd az ötödik megújítás után tehetnek örök fogadalmat. Házaspároknál a pár mindkét tagja az életközösségbe kell, hogy tartozzon. Amikor összeházasodnak, akkor egy adott misszióba költöznek, és egy családként fognak élni. Magyarországon nincs jelen mindhárom életforma, de van olyan misszió, ahol igen. A gyerekek nem feltétlenül tartoznak a közösséghez. Felnőttként majd szabadon eldöntik, hogy csatlakoznak-e vagy sem.

A tagokon kívül vannak, akik részt vesznek a programokon, imaestre vagy imacsoportba járnak hozzánk: ezt hívjuk a Shalom Műnek.

Hogyan telnek a hétköznapjaitok?

Carolinne: Különleges napirendünk van. Az életközösségben korán reggel általában először misére megyünk, majd együtt reggelizünk és a reggeli dicséretet együtt imádkozzuk a kápolnában a zsolozsmát követve. Utána két órát imádkozunk csendben, egy órát a Biblia tanulmányozására fordítunk, majd még egy órát imádkozunk.  Délelőtt csak sürgős esetben használunk internetet.

Életünknek három alappillére van: szemlélődés, egység és evangelizáció.

Ha nem éljük a szemlélődést, nem tudunk mit továbbadni az evangelizációban és a testvéri életben. Cecília 2022-ben tett örök ígéretet a Shalom Karizmában, én pedig tavaly.

Cecília: Függ az életformától. A szabályzatunk szerint, mint az életközösség, mind a szövetségközösség meg van hívva arra, hogy bensőséges életet éljünk Istennel. A napi két órás imádságot a szövetségközösség tagjainak be kell osztani, és azt is, hogy legyen idő misére menni és rózsafüzért imádkozni. Hetente kétszer találkozik az életközösség és a szövetségközösség. Évente háromszor van közös hétvégi lelkigyakorlatunk és egy 10 napos lelkigyakorlat.

_{Lelkigyakorlat az Életközösség és Szövetségközösség tagjai számára}

Hogy tudjátok összehangolni ezt a színes életközösséget?

Cecília: Közösségünk nemzetközi, egyelőre többen vagyunk brazilok, mivel Brazíliában született a közösség.

Carolinne: A római missziós házban például együtt élnek olaszok, franciák és horvátok. Brazíliában élnek még amerikaiak, két magyar és több lengyel is.

Az alapítónk, Moysés Louro de Azevedo Filho¹ szerint ez Isten műve, csak Ő tudja koordinálni ezt a sokszínűséget, mert emberileg lehetetlen, mivel több kultúra él együtt. Brazílián belül is nagy a különbség a déli és északi régió között. Mielőtt egy adott országba küldenek minket, egy felkészítő tréningen veszünk részt, hogy milyen misszionáriusnak lenni egy másik kultúrában. Kiemelten fontos a nyelv megtanulása, időt kell tölteni az ottani emberekkel, és az elején többet kell hallgatni, mint beszélni. Ez maga az inkulturáció folyamata.

Szerteágazó missziós tevékenységet folytattok. Ki a célcsoport?

Carolinne: A közösség minden korosztályra nyitott. Magyarországon főleg kamaszokkal, fiatal felnőttekkel foglalkozunk, egyetemistákkal és dolgozókkal. Hetente vannak imacsoportok, egy közös dicsőítéssel kezdünk, és mindig van tanítás. A Horváth Mihály téren a Hungario kávézóban  keddenként van az imacsoport, valamint szerdánként tartunk szentségimádást a Bakáts téri templomban (Shalomos Imaest).

Évente háromszor szervezünk az Élet a Lélekben (Szentlélek) szemináriumot, ezen kívül még lelkigyakorlatokat, hétvégi képzéseket, kirándulásokat, tematikus esteket, szilveszteri és farsangi bulikat, mely programok nyitottak mindenki számára. A fiatalok szeretnek bulizni, és nekünk ez egy kapcsolódási lehetőség, hogy új embereket ismerjünk meg.

A kávézó (Facebook HungaRio / Instagram HungaRio) ajtaja nyitott mindenki előtt, ahol nemcsak egy kávét vagy egy brazil finomságot lehet fogyasztani. Az embereknek néha szükségük van egy beszélgetésre, akár vigasztalásra, ezért barátkozunk is velük. Ez inspirálta a közösség megszületését is Brazíliában, hogy ne csak azokat hívjuk, akik már templomba járnak, és van hitük, hanem végezzünk utcai evangelizációt is. Járunk iskolákba lelkinapot tartani, nemzetközi táborokat is szervezünk.

_{Acamp’s Nyári Fesztivál, 2018, Magyarország}

Említettétek az idei olaszországi Acamp’s Summer Festival-t…

Carolinne: A fesztivált minden évben megszervezzük, más és más országban. Magyarországon is volt már kétszer és ekkor az összes az európai missziót várjuk a rendezvényre. A fesztiválon résztvevők megtapasztalják Isten szeretetét, közösen imádkozunk, bulizunk, megláthatják az Egyház szépségét.

Különbözőek vagyunk, de a Szentlélek egyesít minket.

Amikor megkérdezzük a résztvevőket, hogy mi tetszett legjobban a fesztiválon, többen a szentségimádást említik. Számunkra a szentmise, az Eucharisztia a program csúcsa. Ez a nemzetközi fesztivál az ötödik alkalom volt Európában, jövőre Franciaországban lesz.

Hogyan élitek meg hivatásotokat távol a szülőhazátoktól?

Carolinne: A 45. zsoltárban azt mondja az Úr, hogy „… feledd el népedet és atyádnak házát”. (Zsolt 45,11b) A szüleimet nagyon szeretem és szeretek találkozni velük, amikor lehet, de nekem a legfontosabb Isten hívása, és Ő nem a lehetetlent kéri tőlem. Persze emberileg nagyon nehéz, de itt is egy nagy családom van már.

Ez a lelki családi kötelék erősebb, mint a vér szerinti család, mert ez Istentől kapott kegyelem.

Cecília: Mindig vágytam arra, hogy Brazílián kívüli misszióba menjek. Akartam új nyelvet tanulni, vártam ezt a küldetést, és örültem, hogy ide kerültem. Az első év nehezebb volt, mert akkor volt a Covid, és csak három év után tudtam hazamenni először és a szüleimmel találkozni, akikkel addig online tartottam a kapcsolatot. Az elején, amikor nem tudtam a nyelvet, mindenkitől függtem, másokra voltam utalva, de ahogyan elsajátítottam a magyar nyelvet, egyre inkább otthon éreztem magam. Sok mindent tanultam a magyaroktól, pl. együttérzést, mivel nagyon mélyen tudnak kapcsolódni a másik emberhez.

_{Missziós hétvége Budapesten katolikus fiatalokkal 2024-ben}

A kihívásokat, nehézségeket hogyan orvosoljátok?

Carolinne: Emberekkel dolgozva természetesen mindig vannak nehézségek, de Isten kegyelmével túllépünk az akadályokon.

Miért van itt szükség a missziós tevékenységre?

Cecília: A Shalom karizmája magába foglalja az örömöt, a dicsőítést és az Istennel való bensőséges életet. Ezt a lelkiséget próbáljuk továbbadni másoknak, hogy tapasztalatot szerezzenek Isten végtelen szeretetéről. A Shalom karizmára a magyarok azt szokták mondani, hogy vonzó.

Carolinne: Az egy tény, hogy Fortalezában született a közösség, az isteni gondviselés által, de a közösség nemzetközi közösség, a Vatikán által elismert szabályzattal rendelkezik. Nem az a lényeg, hogy Brazíliából származik a közösség, valóban onnan gyökerezik. Magyarországon is van már több elkötelezett tag, ami megint csak azt mutatja, hogy a karizma nemzetközi. A kultúrát nem lehet és nem is kell megváltoztatni, viszont az evangéliumi kultúra egyetemes. Krisztust követjük, és az evangelizáció nem lesz sikeres, ha csak a brazil mintát követjük. Meg kell találni a megfelelő módszert a magyarokkal együtt, és a szinodális módon együtt felépíteni a missziós utat Magyarországon.

A Katolikus Shalom Közösség minden tagjának már a belépéskor van evangelizáló karizmája, vagy közben is megkaphatják ezt a talentumot?

Carolinne: A Szabályzatunkban benne van, hogy amit ingyen kaptunk Istentől, azt a kincset ingyen tovább kell adnunk. Arra születtünk, hogy evangelizáljunk, enélkül nem létezik a Katolikus Shalom Közösség. Nem csak beszélünk Istenről, hanem egy egyszerű gesztusban is Istent kell mutatnunk az arcunkon; mi egy elkötelezett emberekből álló közösség vagyunk az Egyház szolgálatában.  A közösségben együtt evangelizálunk, együtt tanuljuk meg ezeket a lépéseket, de természetesen ez minden keresztény emberre vonatkozhat.

Könnyű kereszténynek lenni itt, a közösségben, de ott, ahol van a családod, a munkahelyed van, ott kell misszionáriusnak lenni.

A ti kávézótokban beszélgetünk. A HungaRio Kávézó milyen gazdasági modell alapján működik?

_{Lelkinap gimnazistákkal a kávézóban}

Carolinne: Itt főként brazil kávé és brazil autentikus ételek kaphatóak, de vannak magyar torták is. A kávézó inspirációja Brazíliában született, először szendvicsbárként 1982-ben. Az alapítónk szeretett volna meghívni olyan fiatalokat az egyházba és a templomba, akik közvetlenül nem mentek volna oda. Ezért invitálták meg őket egy szendvicsbárba, kávézóba, vagy büfébe egy uzsonnára. Így kezdődött a misszionáriusok szolgálata. Nem voltak profik, csak az a vágy hajtotta őket, hogy mindenkinek átadják azt, amit megtapasztaltak Istentől.

Amikor Erdő Péter bíboros először találkozott Brazíliában az alapítónkkal, látta, hogy ez kiváló missziós tevékenység lenne Magyarországon is, és meghívta a közösséget, így 2009-ben megérkeztek az első misszionáriusok.

A Hungario elnevezés a magyar és a brazil kultúrát egyesíti 2018 óta. A gazdasági modell szerint a Hungarióban való fogyasztással, ikon és egyéb kegytárgy megvásárlásával lehet támogatni az evangelizációt. A kávézóban főként az életközösség tagjai dolgoznak.

Cecília: A brazil kávé különlegessége, hogy egy másik közösségből érkezik, ez a Fazenda da Esperança (Remény udvara) drog- és függőségterápia központból, amely tavaly megnyitotta kapuját Magyarországon is, Csákányban. Németországban van egy kávéültetvény, onnan rendelik a kávét, és mi megvesszük tőlük, ezzel is segítve a fennmaradásukat.

Amennyiben valaki szeretne segíteni nektek, milyen formában támogathat?

Carolinne: A nyelvtanuláshoz szívesen fogadjuk az önkéntes segítségnyújtást, mert a tevékenységünkhöz szükséges, hogy a magyar nyelvet helyesen megtanuljuk. Továbbá szívesen fogadunk ruha- és lábbeli adományokat. Szent Ferenc az egyik védőszentünk, és a mi szegénységünk abban áll, hogy Isten gondoskodik rólunk adományok által. Közvetlenül is lehet adományokat küldeni a bankszámlánkra (Katolikus Shalom Közösség, Raiffeisen Bank 12001008-01642826-00100002).

Cecília: Lehetőség van a visszaváltott palackok árát is a közösség bankszámlájára küldeni, ehhez már van Qr code.

Carolinne: A közösségi médián keresztül elérhetők vagyunk a Facebook/ ShalomKK, a comshalom.org oldalon, valamint Instagram/ Shalombudapest továbbá a e-mail címen. A Bakáts téri Assisi Szent Ferenc-templomban szerda esténként, illetve havonta két vasárnap zenélünk az esti szentmisén. A HungaRio kávézó a nyári szünet után szeptembertől újból kinyit, ahol hétköznap délutánonként személyesen is lehet találkozni velünk, és a tematikus esteken is szeretettel várunk mindenkit.

_{[1]             Interjúnk az alapítóval 2021-ben, amikor Magyarországon járt.}