Ursula von der Leyen hitvallása Taizében a fiatalokhoz

Von der Leyen a taizéi prior, Alois testvér meghívására érkezett a nemzetközi Reflexiós hétre. Augusztus 26-27-én két teljes napot töltött el a fiatalokkal együtt a francia lelkiségi központban, 27-én szombat délután beszédet intézett a fiatalokhoz, utána pedig válaszolt néhány kérdésükre.

A hivatalos fórumokon gyakran keménynek mutatkozó elnökasszony beszéde alatt végig mosolygott, és az elején Taizéhez való kapcsolódásáról, régi emlékekről és a két napban őt eltöltő érzésekről vallott:

„Soha nem jártam még itt, viszont mindig is egy nagyon különleges helyként tekintettem Taizére, és ismerem lelkiségét. Fiatal lányként ugyanis a testvéreim és az unokatestvéreim eljöttek ide, Taizébe, és másképpen tértek haza. Vagyis mondhatjuk, hogy 50 éve, vagyis fél évszázada jártak itt… Lesújtó időszak volt ez a családom számára, mert a 11 éves húgom akkoriban halt meg rákban. A sötétség és a kétségek időszaka volt ez nekünk. Taizében és a lelkületében annyi remény és bizakodás van a jövő iránt! 50 évvel ezelőtt is ugyanez volt a helyzet, fényt és bizakodást hozott a családomba, amiért mind a mai napig hálás vagyok.

Most itt vagyok én is, és ez csodálatos! Több és jobb, mint amire számítottam, azt kell mondjam.

Számomra ez egy menedék, a magunkba tekintés helyszíne. A hité, és persze a találkozásé. A látogatásom vége felé megteltem örömmel és hálával mindezért.

Amit itt láttam, azt talán tökéletesen leírja az Evangélium és a tálentumok példázata. Mindenki egy apró kincset kap. De amíg néhányan jól használják a kincsüket, a többiek inkább elássák. Az evangélium személyesen mindannyiunkhoz intézi a kérdést, hogy vajon jól használjuk-e a kapott és ránk bízott tálentumokat? És mi a célja küldetésünknek, az életünknek? …”

Előadásában – a Szemlélek idézett belőle és írt róla bővebben – ezek után a bevezető gondolatok után három fő küldetést és azok konkrét lehetőségeit járta körül. Mindannyiunk közös missziójának jelölte meg a béke és a biztonság helyreállítását kontinensünkön, a környezetvédelmet és a nemzedékek közti szolidaritást. Ursula Von der Leyen beszéde angolul egészében olvasható.

Ezután az összegyűlt fiatalok 5 kérdésére válaszolt, de mielőtt ezeket feltették volna, két szervező elmesélte, hogy 60 kérdés futott be hozzájuk különböző országokból, különböző korú és hátterű fiataloktól. Ebből választották ki azokat, melyek többeknél is felmerültek. A kiválasztott 10 kérdés felére elnökasszony a biodiverzitás csoport találkozásán válaszolt, a többire itt került sor, a plenáris találkozón, a beszéde végén. (angolul, 36:10-től a kérdések). Íme személyes hangvételű, mély, felelősségre ösztönző válaszai, melyekből sugárzik, mennyire partnerként kezeli a fiatalokat.

Cain (Hong Kong): Hálásan köszönöm az eddigi szavait! A kérdésem az, hogy milyen szerepet játszik Isten vagy a személyes hite a politikai döntéseiben?

Ez fontos kérdés. Úgy gondolom, ehhez arra is válaszolnom kell, milyen szerepet játszik Isten a mindennapi életem választásaiban. Először is úgy mondanám egyszerűen, hogy Isten mindig itt van mellettem. A hitem természetesen formált engem, a személyiségemet, és azt az alapot, amelyből kiindulva döntéseket hozok. Néha nem hallgatjuk meg Őt, néha hosszú időre nem veszünk Róla tudomást. Ez is megesik velem, de azt gondolom, hogy azért vagyok az, aki vagyok, mert hiszek. És emiatt bármit is teszek vagy mondok, abban reményeim szerint meghatározó a hitem.

Másodsorban, mind ahányszor az Istennel való kapcsolatomról kérdeznek, arra gondolok, mélyen meg vagyok arról győződve, hogy felelősségre leszünk vonva. Hogy egy nap el kell tudnunk számolni arról, mit miért tettünk. Bármit megtehetünk, amit csak akarunk. A mi döntésünk, hogy balra, jobbra, hátra vagy előre megyünk. De egy nap meg kell majd magyaráznunk a cselekedeteinket és felelősséget vállalnunk értük. És ez is rendkívül meghatározza a döntéseinket.

És harmadiknak itt van az, ami talán elsőként jutna eszetekbe: vannak napok, amikor a problémák túl naggyá kezdenek válni, a ti életetekben is. Egy hegyni gond tornyosul előttetek. Tényleg nagyon aggódunk, németül ezt úgy hívjuk: Angst (félelem, szorongás). Sok embernek ismerős ez a kifejezés. Amikor már túl sok a baj és túlságosan nagy a nyomás rajtatok. Ilyenkor én egy olyan mondattal szoktam figyelmeztetni magam, ami egész életemben elkísért:

nem zuhanhatsz mélyebbre Isten tenyerénél.

Ez azonnal megadja a szükséges erőt, hogy felállj újra és küzdj tovább. Vagyis az érzés, hogy mindig védve vagyok. Nagyon jó érzés, sok erőt ad a tudat, hogy Ő mindig törődik velem, bármi is történjen!

Andreas (Olaszország): Olasz vagyok, jelenleg Németországban élek. A Covid előtt oda-vissza utazgattam, és legtöbbször nem is tűnt fel, hogy átlépem a határt. De a járvány miatt ez megváltozott, és nem tudtam meglátogatni a családomat. Úgy tűnt, a két ország sokkal messzebb van egymástól, mint azelőtt. Vajon Európa eszméje annyira törékeny, hogy ez az első, amely elveszik egy krízis esetén?

Köszönöm, ez egy jó kérdés, és a világjárvány tapasztalata árulkodó. Bizony, a Covid kitörésekor az összes tagállam úgy volt vele, hogy majd maguk megoldják. Lezártuk a határokat, export tilalmakat rendeltünk el… Emlékeztek minderre a borzalomra. És te magad mondtad, hogy az elején realizáltad, hogy nem tudsz Németországból eljutni Olaszországba, se vissza.

Ez az az egyik alapvető jog, amelyért az elődeim küzdöttek: a szabad mozgás Európában.

De szerencsére – íme a járványhelyzet pozitív oldala – ez csupán néhány hétig tartott. Mindannyiunknak rá kellett döbbennie, hogy a 27 tagállam önmagában túl gyenge leküzdeni a Covidot, de ha összeadjuk erőinket az Európai Unión belül, együttműködve sokkal erősebbek vagyunk, mint 27 külön állam. Ezáltal is újra meg újra rácsodálkozunk a közös Európa tapasztalatára, és ti magatok is tudnátok sorolni más eseteket. Megtettük a vakcinákkal is, hogy minden tagállam ugyanaznap kapta meg a szállítmányokat. Voltak ütközések az idáig vezető úton, nem ment minden simán és sok volt kritizáló hang, de megcsináltuk. Ha visszatekintünk, láthatjuk, hogy sikeresek voltunk a járvány elleni harcban itt, az Európai Unióban. Elértük, hogy legyen Covid-igazolvány, és ha hiszitek, ha nem, még mindig lenyűgöz, hogy mi vagyunk az egyetlen térség a világon, ahol ki tudtunk állítani digitális Covid-igazolványokat. A telefonjaitokon keresztül működik, és minden tagállam csatlakozott hozzá, így újra szabaddá vált a közlekedés Európában.

Mit szeretnék ezzel mondani? Normális időkben sok vitánk van és nehéz kompromisszumokat találni. Ez a demokrácia. Egy kicsit hosszadalmas, sok tárgyalás, de meghallgatjuk egymást, és minden vélemény számít, minden tagállam számít.

Azt szeretem az Európai Unióban, hogy amikor igazán komollyá válik a helyzet, összezárunk, és ez jó érzés.

Ezt nemcsak a pandémia idején éltük át, hanem most Oroszország Ukrajnában folytatott háborúja kapcsán is.

Johanna (Németország): Köszönjük, hogy itt van velünk ma este. A nyugati világ már iparosodott, de elvárhatjuk-e a fejlődő országoktól, hogy ők is eljussanak erre a szintre akkor is, ha ez a klímaváltozást előidéző probléma? Mi Európa felelőssége ebben az ügyben?

Európának óriási felelőssége van mindebben, mivel tulajdonképpen a 200 éves iparosodási növekedés és a szénfosszilis energián alapuló gazdaság vezetett az éghajlat felborulásához. A klímaváltozást 100%-ban az ember okozza, az idézi elő, ahogyan termelünk és dolgozunk,. Vagyis óriási felelősségünk van a fejlődő világ iránt. És ez itt a lényeg!

Csak akkor élhetjük túl, ha a fejlődő országok nem esnek abba a hibába, amibe mi már beleestünk. Különben kudarcot vallunk.

Ha ők is ugyanúgy, fosszilis energiával esnek át az iparosodáson, mint mi az elmúlt 200 évben, akkor ez nagyon-nagyon nehéz lesz. Ha viszont átugorják ezt a fázist és rögtön egy tiszta erőforrású, megújuló energiájú gazdaságra váltanak, akkor a bolygónak még lesz valós lehetősége tovább küzdeni.

A mi felelősségünk a következő: biztosítani az erőforrásokat, a technológiát, az infrastrukturális befektetésekat, amire szükségük van. Ezt hívjuk klímafinanszírozásnak. Európa a legnagyobb hozzájárulója a klímafinanszírozásnak. Erre szükség van. El kell mondanom, hogy mások segítségével és más dolgokkal többet is el lehetne érni, de ez a minimum. Mostanra már sokat fektetünk bele abba, hogy a fejlődő világ képes legyen megépíteni a tiszta energiához szükséges infrastruktúrát. Ezt nevezzük globális átjárónak. Ez a mi érdekünk is, mivel a megújuló energiák és az ezekhez szükséges feltételek például bőségével megtalálhatók a déli féltekén. Egyesítsük erőinket ezekért a célokért, befektetésekért és technológiához, hogy megugorjuk a tiszta jövő szintjét. Igen, ez Európa felelőssége.

Marius (Lengyelország): Ön szerint hogyan tudjuk a legjobban kezelni a mostani európai energiaváltságot úgy, hogy közben megvédjük a környezetet és a bolygót? És mit gondol, minden tagállamnak saját stratégiára van-e szüksége? Miféle lehetőségek vannak a közös, európai szintű cselekvésre?

Nos, a kulcsszó itt a szolidaritás és a közös cselekvés. Jó, hogy épp most beszéltünk a pandémiáról, mert ugyanaz a mechanizmus természetesen alkalmazható a mostani energiaválságra is. Nem sorolom fel ismét az energiaválság okait, de egyetlen tagállam sem képes egyedül megoldani a problémákat, csak az együttműködés vezet célra. Folyamatban van, hogy gyors léptekben megszüntessük függésünket az oroszországi fosszilis üzemanyagoktól, és ez így van rendjén. A nehézség vagy kihívás az, hogy ne csupán pótolni akarjuk a hiányt másfajta fosszilis anyagokkal.

Mondhatjuk, hogy körül vagyunk zárva, de azt is mondhatjuk, hogy előremegyünk, és felgyorsítjuk a megújuló energia bevezetését.

Éppen ezen dolgozunk az Európai Parlamenttel együtt a Repower EU („EU Újratöltve”) projekttel, hogy a krízist lehetőségként fogjuk fel a szükséges megújuló energiaforrásokra való átálláshoz. Természetesen fontos támogatnunk azokat, akik kiszolgáltatottak, akiknek komoly gondot okoz az átállás. Akkor tudjuk megszerezni a szükséges erőforrásokat, ha megadóztatjuk az extraprofitot az energiaszektorban. Közben támogatjuk azokat a családokat, amelyek nem tudják már fizetni a téli fűtésszámlákat, valamint támogatjuk a kiszolgáltatott vállalatokat is, hogy túléljék az energiaválságot, amíg sikerül megszereznünk a függetlenségünkhöz szükséges megújuló energiát.

Saoirse (Egyesült Királyság): Egyre szekularizálódó társadalmakban mit tehetünk mi, keresztények azért, hogy létrejöhessen egy egyesültebb világ, különösen olyan globális kihívások közepette, mint a klímaváltozás?

A válasz alapvetően abban rejlik, amit itt Taizében is megéltek. Álljatok ki az értékeitekért! Legyetek példaképek! Ápoljátok a kapott tálentumaitokat, ahogy az evangélium is mondja! De azt hiszem, ezen kívül van még valami, amit itt Taizében megéltek, és a hitetekből fakad: keressétek a kapcsolatot más vallásokkal, hiszen biztosan találtok sok olyan értéket, amely közös!

Továbbá az alázat is rendkívül fontos. Szem előtt kell tartanunk, hogy nem mi vagyunk mindennek a tudói, és alázatosan meghallgatni a más vallásúakat, más hitűeket is. A közös alapokat megtalálva – és meggyőződésem, hogy bőven akad ilyen – kifejlődhet egy olyan erő, amit itt Taizében is éreztetek, és amelyet megsokszorozhattok a világban. Így eljuttok másokhoz, akik szintén nyitottak, alázatosan meghallgatják az embert. Ez az alázatos, meghallgató jelenlét fog előre vinni minket. Köszönöm szépen!