Veszélyben az esély? – Interjú a Névtelen Utak Alapítványról

Olvasási idő: 12 perc

A bevezetésben szereplő szavakat a Névtelen Utak Alapítvány honlapján találtam. Hogy vajon mi hívta életre 2012-ben ezt a missziós tevékenységet, és hogyan működik a keresztény értékrendet képviselő szervezet, arról az alapítvány egyik munkatársával, Adriennel, valamint az egyik alapítóval és egyben önkéntes szolgálatot teljesítő Lászlóval beszélgettem.

Elsőként mondjátok el, légy szíves, mire utal az alapítvány neve?

László: Az út szélén álló nők gyakran olyan utak mellett állnak, amelynek a megnevezésénél a GPS csak ennyit ír: „névtelen út”. Legtöbbször a helyek, ahol a hatóság megtűri a prostitúciót, azok a nagyáruházak mögötti útszakaszok, ide hozzák ki a nőket: innen jött a névadás ötlete. Maga a névtelenség egyben az egyik alapértékünk, aminek több rétege van. Először is a nőknek teljes anonimitást biztosítunk, mert ahhoz, hogy új életet tudjanak kezdeni, védenünk kell az identitásukat. Részben mi is anonimitást vállalunk, ezzel is kifejezve, hogy egyenrangúak vagyunk velük. Másodlagos ok, hogy nem szeretnénk mi learatni a babérokat a változásokért, amelyek alapjában véve az ő életükben mennek végbe. Igazából ők a hősök, mert felállnak a traumákból. A névadás harmadlagos oka: a kanadai anyaszervezetünk, a Servants Anonymous Foundation (Névtelen Szolgálók Alapítványa) az alapítványunk felépülési és reintegrációs programját az anonim alkoholisták 12 lépéses programjára építette.

Korábban nem volt ilyen szervezet Magyarországon, sőt mai napig a miénk az egyetlen, ami csak a szexuális kizsákmányolás áldozataival ilyen mélységben foglalkozik.

Eredetileg utcai szolgálatot működtettünk sok keresztény önkéntessel, akikhez én 2009-ben csatlakoztam. Családok átmeneti otthonában, női drog- és alkohol rehabilitációra helyeztük el a lányokat. Rövidesen rájöttünk, hogy szükség lenne egy alapítványi fenntartású védett házra, mivel ezeknek az áldozatoknak nagyon speciális segítségre van szükségük ahhoz, hogy traumáikból felépüljenek.

Magyarországon kívül hol vagytok jelen, kikkel dolgoztok együtt?

Adrienn: Olaszországban és Görögországban, ezen kívül Nepálban és a Fülöp-szigeteken van jelenleg működő programja az anyaszervezetünknek. Ebben az évben csatlakoztunk a European Freedom Networkhöz is, ami olyan keresztény, hit alapú szervezetekkel dolgozik együtt és épít hálózatot, akik az emberkereskedelem ellenében dolgoznak. Ez lehet akár prevenció, felépülés, utcamisszió, és nem csak szexuális kizsákmányolás áldozatait célozza, hiszen az emberkereskedelemnek többféle ága van. Bizonyos szervezetek a politika és a közélet felé képviselik ezt az ügyet. Az európai szervezetek tapasztalata az, hogy általában Romániából, Magyarországról és Bulgáriából viszik ki a lányokat: nyilván helyben is kihasználják őket, de sokakat elvisznek nyugatabbra. Az EFN segítségével megismertük Svájcban, Hollandiában, Ausztriában és Németországban dolgozó szervezetek munkáját, akik akár találkozhatnak utcamisszió vagy egyéb tevékenység kapcsán magyar lányokkal, és igény esetén tudnak nekik segíteni abban, hogy hazajöjjenek.

_{Egy kanadai felépülő rajza a szabadságról}

Megmentő szerepetek van itt, a keleti régióban?

Adrienn: Hisszük és igyekszünk azt képviselni, hogy a krisztusi szeretet meg tudja menteni ezeket a nőket. Magyarországon rajtunk kívül még három szervezetnek van védett háza kifejezetten emberkereskedelem áldozatai részére. Egyediségünk, hogy a védett ház mellett egy komplex felépülési programot működtetünk, ami egy olyan rehabilitációt nyújt, ahova hétfőtől péntekig órarendszerűen bejárnak a felépülő nők. Olyan készségeket alakítunk ki és fejlesztünk, amelyek segítik a munkába állást, az önálló életet. Például a Solwodi Egyesület két tagja is önkénteskedik nálunk, egyikük a főzőiskolát vezeti, a másik varrásórát tart. A védett házunk április óta zárva tart anyagi és emberi erőforrásbeli okokból. Akkor tudjuk a házat újra megnyitni, ha találunk egy bentlakó szolgálót. Az ideális jelölt egy egyedülálló, hívő nő, aki az életével példát mutat a házban élő áldozatoknak. Megosztja velük a mindennapjait, munkába jár, de emellett szabadidejéből rendszeresen ad nekik együtt töltött, minőségi időt. De addig is folytatódik a felépülési programunk, és ide más szervezeteknél lakó nők is bejárhatnak.

Milyen funkciója van a védett háznak?

László:

Ahhoz, hogy egy ilyen traumából valaki felépüljön, szüksége van egy védett környezetre.

Ha visszamegy abba a családba vagy helyre, ahol őt eladták, akkor nem tud felépülni. Azt tapasztaltuk, hogy ebben az esetben hiába jár be napközben az intézményünkbe, mert amit elvetünk az ő lelkébe, azt éjszaka kirabolja a környezete.

Adrienn: A helyszíne titkos, csak a munkatársak, önkéntesek, illetve az ott felépülők tudnak róla. Amiatt tartjuk titokban, hogy a futtatók ne tudjanak rátalálni az áldozatokra. Jellemző, hogy a tulajdonuknak tartják ezeket a nőket, és úgy érzik, meg vannak károsítva azáltal, hogy a jó bevételt hozó „tulajdonuk” máshol van, ezért, ha találkozhatnának a lányokkal, minden féle eszközzel (zsarolás, manipulácó) próbálnák visszaszerezni őket.

Mennyire jellemző a visszaesés?

László: Minden ember egyedi eset. Van olyan, aki egyszer sem esik vissza, míg más akár többször is. A visszaesés része a felépülésnek. Ha valaki visszaesik, akkor minimum három hónap múlva jelentkezhet újra a felépülési programba. Visszatérés esetén megint egy motivációs interjún kell részt vennie, ahol elmondja, hogy mit tanult ebből a visszaeséséből.

_{Az egyik készségfejlesztő tárgy a varrásóra}

Adrienn: Van, aki nem épül fel, vagy nem felépülten távozik, illetve olyan kapcsolatba tér vissza, ahol gyanítható a visszaesés. Kezdjük inkább ott, hogy miért esnek bele, mert az ad magyarázatot, hogy miért esnek vissza. Legtöbben olyan gyermekkort élnek át, ahol nem tapasztalják azt, hogy ők szerethetők és értékesek, sőt visszaélnek a testi-lelki és mindenféle határukkal. Ez előfordulhat akár egy diszfunkcionális, függőségekkel, vagy más problémával megterhelt családban. Többen átesnek már gyermekkorukban valamilyen abúzuson. Rengeteg gyermekotthonos fordul meg nálunk. Keresve a szeretetet, az elfogadást, a valahova tartozást, könnyen esnek olyan emberek csapdájába, akik akár szerelmet hazudva belecsábítják őket helyzetekbe, amiből nem tudnak visszatérni, a gyermekkorból hozott nehézségek nehezen leküzdhetők. Az első alkalom után, amikor pénzért lefekszenek valakivel, bekapcsol a szégyen is. Emellé társul, hogy ezzel pénzt is lehet keresni. Sokan mélyszegénységből jönnek, vagy ők tartják el az egész családot. Viszont legtöbben nem is találkoznak azzal a pénzösszeggel, amit megkeresnek rajtuk keresztül. Ez inkább csak egy csapda, illúzió.

László: Szervezett bűnözés áldozatairól beszélünk, ezért nagyon fontos, hogy mi is szervezetten működjünk együtt, mert akkor tudunk több embernek lehetőséget kínálni az újrakezdéshez.

Emberkereskedelem, szexuális kizsákmányolás, prostitúció… sokan tabuként kezelik. Hol van a határ, amikor segítségért folyamodnak?

Adrienn:

Akkor tudunk segíteni, ha az áldozat motivált arra, hogy felépüljön.

Biztos, hogy van egy mélypont, amikor érzi, hogy ő ezt most már nem tudja tovább csinálni. Sokan szerekkel tompítják ezt az érzést, vagy  pszichésen úgy védekeznek a velük történtek ellen, hogy szinte kívülről nézik magukat, miközben kihasználják őket. Az áldozat sokáig nem érzi magát áldozatnak, nem méri fel reálisan, mert ha ezzel szembesülne, szétesne. Nem tudná tovább csinálni, ha bevallaná önmagának, hogy ez bizony akarata ellenére van. Ha egy nő azt mondja, hogy saját akaratából áll kint, de megkérdezzük tőle, hogy ki vigyáz rá, akkor futtatóját nevezné meg. Innentől kezdve a saját akarata korlátozva van.

_{Bibliaórán készült, igevers által inspirált alkotás}

Melyik programotok nyitott a nagyközönség számára?

Adrienn: Elsődleges fókuszpontunk a felépülési program, másodlagos a prevenció és a társadalomérzékenyítés. 2016-ban és ’18-ban rendeztük meg nagy sikerrel a Mennyit érsz? című interaktív kiállítást, hogy felhívjuk a társadalom figyelmét a modernkori rabszolgaságra. Ha lehetőségünk nyílik rá, szeretnénk majd újra megrendezni egy ilyet.

A társadalomérzékenyítő tevékenységet a közösségi médiában azzal a céllal tesszük közzé, hogy a társadalom szemét felnyissuk a témára: facebook.com/nevtelenutak, instagram.com/nevtelen_utak_alapitvany. Rabságból Szabadságba webinárium sorozatunkban pedig szakértők és közéleti személyiségek beszélgetnek emberkereskedelemmel kapcsolatos témákról.

László: Összeállt két színtársulat (a Láthatáron Csoport és a KV Társulat), és megkerestek bennünket 2015-ben, hogy a BRFK-val a Norvég Civil Alaphoz pályázzunk, és készítsük el az áldozattá válás folyamatát bemutató színdarabot, ami azóta több mint 110 előadást élt meg. Körbejártuk vele az ország gyermekotthonait. Fontos, hogy minél kevesebben váljanak ilyen szinten áldozattá, de nekünk a rehabilitációs és az integrációs program működtetése az elsődleges.

Adrienn: A Kiállok érted című színdarab turnéja a mai napig zajlik országszerte a színtársulatoknak köszönhetően. Június elsején pedig a Golgota Gospel Kórus és Nádor Dávid adott koncertet, akkor a felépülési programra gyűjtöttünk adományokat.

_{A Golgota Gospel Kórus és Nádor Dávid a Remény dallamai jótékonysági koncerten}

Önkéntesként milyen feltételeknek kell megfelelni?

Adrienn: Nem elvárás, hogy a jelentkező keresztény legyen.

A munkatársak és minden önkéntes, aki közvetlen kapcsolatba kerül a résztvevőkkel, elvégzi a 12 lépéses önismereti tanfolyamot, akárcsak a programban résztvevő lányok.

Így tudjuk képviselni azt az egyenlőséget, hogy ugyanúgy úton vagyunk, küzdünk, mint azok, akik hozzánk kerülnek felépülni. Ez fontos alapelvünk. Keresztény értékrenddel állunk a lányok előtt, de senkire nem kényszerítjük rá, hogy ő is így éljen. Minden héten tartunk fakultatív bibliaórát. A lányok közül legtöbben hisznek Istenben, többen haragszanak is rá, hogy miért nem mentette meg őket, vagy miért kerülhettek ilyen helyzetbe. Ez belefér az Istennel való kapcsolatba. Az önkéntesek gyülekezetbe, templomba is elkísérik azokat, akik tartoznának valamilyen – nem feltétlenül vallási – közösséghez, lehet az sportkör vagy egyéb.

László: Fontos része a felépülésnek, hogy egészséges kötődéseket, kapcsolódásokat építsenek, mert a régi, akár családi kapcsolataikat is el kell vágják részben vagy teljes egészében. Kulcsfontosságú az egészséges kapcsolódás olyan emberekhez, közösségekhez, akik nem használják ki őket.

Ti magatok hogyan kerültetek az alapítványhoz?

László: Én eredetileg lelkész vagyok. A gyülekezetemben egyszer megjelent ennek az utcai munkának két önkéntese, akik további önkénteseket kerestek, így kezdtem el járni. Aztán amikor alapítvánnyá alakultunk, szükség volt egy mentorálásért felelős – lehetőleg férfi – vezetőre, mert a nők felépülésében a férfiaknak szerepe van. Mindaddig nem értettem, hogy ez mit jelent, míg egy éjszaka menekített 19 éves nő reggel ott ült a 12 lépéses órámon, és nem tudott rám nézni. Kiderült, hogy nagyon csúnyán bántották, verték, erőszakolták, és lényegileg már eladták a holland maffiának, de előtte egy szervezet kimenekítette őt. Azért nem tudott rám nézni, mert minden férfiben a bántalmazóit látta. Hónapokkal később a reintegráció fázisában meglátogattam az első részmunkaidős munkahelyén, odaszaladt hozzám, átölelt, és csak azt ismételte, hogy köszönöm.

Adrienn: Korábban azt gondoltam, hogy mint az amerikai filmekben, van néhány gonosz ember, aki fogja, beülteti az autóba, elrabolja, és eladja a nőket. Fordulópont volt, amikor 2016-ban a Mennyit érsz? kiállításon szembesültem azzal, hogy milyen mélységben és mértékben érinti a mai magyarországi nőket ez a kihasználás, az emberkereskedelem eme formája. Innentől kezdve már nem tudtam nem észrevenni ezt a helyzetet. Akkor jelentkeztem önkéntesnek, és két éve munkatárs lettem az alapítványnál.

_{Varrásórán készült szütyők, zsepkendőtartók}

Miből merítetek erőt, és mit tesztek, hogy ne érjen el a burnout, a kiégés?

László: Pihenés, lelkigondozás és odafigyelés, havi szupervízió a munkatársaknak. Muszáj megtanulnunk, hogy ne vigyük haza a munkát, másként nem pihen a szervezet.

Adrienn: Motivál, amikor látok pozitív változást, hogy például az illető életében először bevásárolt, és megfőzte azt, amit a főzőiskolában tanult. Mikor ki tudja mondani, hogy megszüntet egy kapcsolatot, vagy nem megy bele olyan helyzetbe, ami veszélyes lenne. De nyilván előfordul, hogy rossz irányt választ valaki. Ezt mindig nehéz végignézni.

Alapvetően szabad emberek, dönthetnek az életükről.

Szeretnénk visszaadni a kontrollt a kezükbe, nyilván mellettük állunk, segítünk, de ezzel együtt jár, hogy rossz döntéseket is hoznak. Segít ezeket feldolgozni, hogy Istenre bízzuk őket az imádságban, illetve bízunk abban, hogy Isten egyszer ki tudja őket zökkenteni ebből az életvitelből, a csapdából, másrészt a tudat, hogy mi megadtuk, amit tudtunk, még ha csak apró téglákat is az életük épüléséhez.

Van olyan inspiráló eset, ami ajándék számotokra?

László: Minden egyes gyógyult élet sikertörténete inspirál. Van például egy nő, aki majdnem végig vitte a programot, de a célegyenes előtt abbahagyta, s bár nem esett vissza, egy rendkívül bántalmazó párkapcsolatba került, aminek az igáját most is húzza. Még ha az eredmény negatív is, engem a pozitív irányba vezet, és imádságban is szoktam őt hordozni.

Adrienn: Amikor egy résztvevő azt mondja, hogy: itt végre önmagam lehetek, meghallgattok őszintén…, ez engem nagyon motivál. Ha ezt jelzi vissza, akkor hála Istennek valamit sikerült átadni abból, amit szeretnénk. Vagy amikor valaki, aki saját bőrén megtapasztalta a szexuális kihasználást, odáig eljut, hogy már vissza akar adni a társadalomnak mindabból, amit itt kapott a felépülés során, és önkéntesként szeretne segíteni, felhívni a fiatalok figyelmét a veszélyre, hogy mi az a prostitúció, hogy lehet belecsúszni, mire kell vigyázni.

Milyen formában támogatható a Névtelen Utak Alapítvány?

Adrienn: Keresünk olyan embereket, akik rendszeresen támogatják az alapítvány munkáját, a felépülési programot, őket Méltóság Őrzőinek nevezzük. A felépülés alapja a Maslow-piramis mentén az alapszükségletek biztosítása, hogy az embernek legyen étele, szállása, tudjon közlekedni, és orvosi ellátást igénybe venni. Ha ezek nincsenek meg, akkor nem tud a lelki egészségére koncentrálni. Ezen kívül keressük a kapcsolatot olyan cégekkel, akik vállalják, hogy a már reintegrációs fázisba lépett lányok tudnak menni hozzájuk gyakorlatra, vagy hosszabb távon elhelyezkedni.

László: Egyházaktól szoktuk kérni, hogy évente egy nagyobb gyűjtést szervezzenek nekünk. Sokat jelent, ha havi rendszerességgel egy közösség, gyülekezet mögénk áll, illetve az SZJA 1%-a is felajánlható, céges adományokat úgyszintén elfogadunk. Továbbá a pro bono segítségnek is örülünk, például nagy segítség lehet ügyvédek, pszichológusok, pszichiáterek, fogorvosok, nőgyógyászok felajánlott munkája.

Adrienn: Van egy nagyon jó kezdeményezés, a traumatudatos nőgyógyászat a BMSZKI épületén belül, ez egy fantasztikus hely, ahova mi is tudjuk vinni a hozzánk érkező nőket. Emberséges hozzáállással, profi felszereléssel önkéntes nőgyógyászok végzik az ellátást, és azokat is meg tudják vizsgálni, akiket más nem, és így pozitív élménnyel távoznak.

Ha valaki ilyen jellegű problémát észlel a környezetében, vagy áldozattá válik, milyen formában fordulhat hozzátok?

Adrienn: A nevtelenutak.hu honlapon szereplő telefonszámunkat bárki hívhatja, de mi elsősorban az áldozatoknak tudunk segíteni. Az OKIT telefonszáma is hívható, ők tudják, hogy aktuálisan hol és hány védett szálláshely van, akár menekítésben is tudnak segíteni. Aki lát valami gyanúsat vagy sejti, hogy emberkereskedelemről van szó, annak a Telefontanút érdemes felhívni a  +36-30-80-555-111 számon. Náluk lehet jelenteni a munkacélú kizsákmányolást is, ha például építkezésen azt látja az ember, hogy alultáplált emberek hordják a sittes zsákot, de ki lehet őket hívni a prostitúció vagy a szexuális kizsákmányolás áldozataihoz is.

László: Fontos megemlíteni, hogy kis létszámmal dolgozunk, viszont velük mélyre megyünk, így hatékonyabb, személyre szabottabb a felépülési programunk. Ne gondolja az olvasó, hogy naponta százan rehabilitálódnak!

Egy év csak a rehabilitáció. Odafigyelést igénylő munka, és minden nőnek egyéni útja van.

Összetört életek, s hogy ki mikor épül fel, az sok mindentől függ.

A nyomtatott Új Város lapjain hét évvel ezelőtt (2018. 4. szám) jelent meg először interjú a Névtelen Utak Alapítvány alapítójával, a négy évvel ezelőtt elhunyt Doncsecs Ildikóval. Az interjút akkor, 2021 júliusában ezen az online felületen is megjelentettük.