Még mindig a pápalátogatásról: a Szentatya a Rózsák terén

Ferenc pápa 2023. április 29-én délelőtt járt a Rózsák terén, az Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban. Néhány benyomást gyűjtöttünk össze az eseményről, ahol a Szentatya a szegényekkel, menekültekkel és a karitatív szervezetekkel találkozott.

„Kicsit esős, borús időnek ígérkezett, és ahogy sétáltam az általam jól ismert templom felé, alig volt más a hangulat, mint egy átlagos szombat reggel. A Garay téri piacra bandukoló férfiak és nők, lassacskán nyitó boltok, a Keletinél nagyobb forgatag. Csak a tér közvetlen közelében látszott, hogy valami készül: minden arra vezető utat lezártak a rendőrök, és úgy tűnt, meghívó nélkül nemhogy a templomba, de még a közelébe se lehet majd jutni. Aztán mire körbejártam az egész lezárt területet, az utolsó beengedő kapunál meghallottam, hogy a rendőrök mondják, jöjjenek, nem baj, ha nincs regisztráció… így aztán a templom kertjében vehettem részt Ferenc pápa szegényekkel való találkozásán.

Különös volt itt a hangulat: sokan annak a szervezetnek az egyenpólójában, kendőjével, akikkel érkeztek: az én piros esőkabátom szuperul belesimult a Magyar Karitász és a Máltai Szeretetszolgálat szintén piros öltözékei közé, de láttam sok a Jezsuita Szeretetszolgálat logójával ellátott, sárga kendős embert is, másokat egyszerű vagy kicsit ünnepibb civil ruhában.

Nem nagyon lehetett eldönteni, ki a segítő, ki a segített: a csoportok nagyon barátian, családiasan beszélgetve várták a program kezdését és a Szentatyát. Sokfele hallatszott ukrán szó, de láttam nem európai arcú embereket is, nyilván a menekültek, gondoltam. Aztán végre begurult a fekete-fehér Fiat, egy csoport flashmob-szerűen megjelenítve a kereszten függő Jézust köszöntötte a pápát.

A templomban zajló eseményeket a kivetítőn követtem: hogy milyen szép tanúságtételek voltak, Ferenc pápa milyen elmélyülten figyelt, mennyire közvetlenül köszöntött mindenkit, azt már sokan elmesélték. A hangulat a szendrőládi cigánybanda énekével jutott a csúcsára, s miközben az áldást énekelték a pápának (nyilvánvalóan programon kívül), arra gondoltam, hogy ez a bensőséges hangulat csak azért jöhetett létre, mert az itt lévő emberek tényleg nap mint nap szolgálják saját környezetükben az elesetteket, sokan maguk is rászorulóként kezdték, s adják tovább a kapott segítséget, miután túljutottak a válságon.

A program után megszólítottam egy ukrán hölgyet, aki az egész várakozási idő alatt látszott, hogy elmélyülten imádkozott, aztán pedig minden idegszálával a pápát hallgatta. Mint elmondta, a Máltai Szeretetszolgálat debreceni csoportjával érkezett, ott él mióta 2022 októberében Kijevből elmenekült.

– Nekem nagyon sokat jelentett a pápával együtt imádkozni, mert én súlyos beteg vagyok és az is nagyon sokat jelentett, hogy Ukrajnáért együtt imádkozhattunk. A családom egy része, a szüleim, a férjem szülei nem tudják és nem is akarják elhagyni az országot, mert ott van az egész életük. De bízunk benne, hogy nem esik bántódásuk.”

(Paksy Eszter)

_{A nyírkátai csoport}

Nagy Zoltánné Nyírkátáról érkezett, az ottani Együtt Segítsünk Egymáson Egyesület tagja és a Boldog Ceferino Intézet helyi munkatársa:

„Egyesületünkből többen is eljöttünk ide, hogy áldást kérjünk a munkánkra. Kérdésemre, hogy miben áll a tevékenységük, meséli, hogy az egyesületüknek van mosodája, ahol a rászorulóknak tudunk segíteni, jelenleg 15 közfoglalkoztatott dolgozik náluk: ruhaadományt osztunk, élelmiszert is, gyerekekkel foglalkozunk.

– A legjobban a pápa szeretete fogott meg, ahogy áldását adja a munkánkra, a közösségünkre” – vallja meghatottan, mégis vidáman.

(Nagy Zoltánné)

Bent a templomban megható találkozásokra került sor, a gesztus, ahogy a kerekesszékben ülő Szentatya „odagurult” sorstársaihoz, valóban megrendítő volt.

Antal Istvánt és feleségét, Zsuzsit, a budapesti Káposztásmegyerről delegálták a Rózsák terére. Sokáig nem értették, hogy miért is kerültek ilyen közel a pápához.

„Minket a helyi Karitász vezetője hívott fel telefonon. Fölajánlotta, hogy feleségemmel, Zsuzsival együtt részt vehetünk a Szentatya egyik találkozóján a Rózsák terén, a Szent Erzsébet templomban. Nem mondtam azonnal igent, mert Zsuzsitól tettem függővé. Tőle, aki nem vallásos, de a hites feleségem, és a gyermekeink hitbéli útját, katolikus neveltetését mindenben támogatta. Ő hezitált egy kicsit, megkérdezte, hogy én mennék-e, mondtam, hogy igen, szívesen, de csak vele együtt.

– Akkor menjünk – mondta.

Elvárások nélkül indultam útnak. Nem kerestem a fügefát, ahonnan jobb a kilátás. A fáradtság és kialvatlanság nem kedvezett a lelki állapotomnak, de mégis öröm volt bennem, hogy egészen közelről láthatom Ferenc pápát. Zsuzsit kerekesszéken toltam, mivel messze parkoltunk a Rózsák terétől. A templomban a legelső sorban kaptunk helyet.

És akkor megérkezett Ferenc pápa. Mindenki fölállt, tapsolt. Nem ragadott magával a tömeg tapsvihara, éljenzése. Aztán előre jött a padsorok között, és egyszer csak ott volt. Megláttam, s ugyanaz az öröm, megérintő boldog állapot fogott el, mint szentáldozáskor. Megmagyarázható, de teljesen fölkavaró, átjáró, szentlelkes állapot!

Az eufóriát fokozta, hogy odafordult Zsuzsihoz is. Kezet fogtak… Zsuzsit ez mélyen megérintette, a képen is látszik, hogy a meghatottságtól elsírja magát. Én négy lépésnyire álltam tőlük, és én is könnyekig meghatódtam, beleremegtem. Ez az állapot Ferenc pápa teljes távozásáig fennmaradt.

_{A találkozás (fotó: Magyar Kurír)}

Ha mi ilyen csodálatos érzést éltünk át, vajon mit élhetett át az, aki a húsvér megváltó Krisztussal találkozott? Ő járt ott, itt?!

Lebegve jöttünk ki a templomból, és ugyanaz a kérdés motoszkált bennünk: mivel érdemeltük ki, hogy itt lehetünk, hogy találkozhattunk, hogy átélhettük mindezt? Mi az, ami a Karitász vezetőjének személyes ismeretségén és szeretetén túlmutat, és indokolja ottlétünket?

A választ megkaptuk. A templomból kilépve találkoztunk az egyik befogadottunkkal, egy közel-keleti menekült fiatalemberrel, aki nálunk lakott, pótszüleiként szeret minket, itt nősült, kisfiuk született, s a magyar állampolgárságért folyamodik. Megöleltük egymást.

Kivel is találkoztunk? Az biztos, hogy ez a nagyjából ötvenperces együttlét a Szentatyával »új tüzet gyújtott bennem«, legalább annyit adott, mint egy csendes, hosszú lelkigyakorlat. Zsuzsinak is életre szóló élmény marad.”

(Antal István)