A szívből fakadó meghallgatás csodákra képes

Egy házaspár súlyos válságba került, ezért a szociális családsegítő szolgálathoz fordultak. Személyesen nem tudtunk találkozni, ezért telefonon hívtam fel őket. Elmondták nekem, hogy a férj elköltözött otthonról, és már tíz napja a gyerekeket sem látta. Többek között súlyos anyagi gondokkal küzdöttek, rengeteg tartozást és kifizetetlen csekkeket halmoztak fel. Figyelemmel hallgattam őket. Óriási agresszió volt bennük, kölcsönösen vádaskodtak, beszélgetésük előtt már elindították a válópert és egy büntetőjogi feljelentés is érvényben volt.

Ahogy hallgattam őket, próbáltam nem ítélkezni. Biztosítani akartam őket arról, hogy abszolút mellettük állok a nehézségben.

Már a beszélgetés közben eszembe jutott, és mondtam is nekik, hogy több alapítvány is van, melyek segítségével azonnal rendezni fogjuk a rezsiköltségeiket. Gyors válaszom nagyon szíven ütötte őket, és könnyek között mondtak köszönetet. Megértettem, hogy elnyertem a bizalmukat. Éppen ezért javasolni mertem nekik egy párterápiát, megkértem őket, függesszenek fel minden folyamatban lévő jogi intézkedést. Ezzel bizonyíthatják, hogy szándékukban áll újraépíteni a párkapcsolatukat. Pontosan követték az útmutatásaimat, majd húsz nappal az első beszélgetésünk után üzenetet kaptam tőlük, melyben leírták, hogy újra együtt élnek. Ezt írták: „Próbáljuk újraépíteni, amit leromboltunk. Nagyon hálásak vagyunk mindazért, amit értünk tett, és amit a Családsegítő Központ a jövőben is tesz, hogy segítsen fenntartani ezt a békét, ami megszületett köztünk, bennünk.”

* * *

Egy paptól kaptam meg a hölgy elérhetőségét. Elmondta, 19 éves lánya gyermeket vár, és a rokonok egyöntetű véleménye szerint a kisbabát el kellene vetetni, mind az életkora, mind a szűkös anyagi helyzetük miatt. Kerestem a megfelelő szavakat, hogy lelket öntsek az asszonyba, ugyanakkor megértessem vele: ami történt, nem egy szerencsétlenség. Arról beszéltem neki, hogy a születendő élet egy ajándék, egy nagyon fontos érték, amit meg kell óvni, vigyázni rá. Biztosítottam arról, hogy tőlem és a Családsegítő Központtól minden szükséges támogatást meg fognak kapni, beleértve az anyagi segítséget is. Megnyugodott, nagyon megköszönte, és megkért, hogy beszéljek a lányával.

Ezt egyből megtettem, de éreztem, túl zaklatott és tele van kételyekkel. Figyelmesen végighallgattam, néhány megnyugtató szót próbáltam mondani neki. Mindenekelőtt azt próbáltam a tudtára adni: a döntés az ő kezében van, hogy megtartja-e a gyermeket vagy sem. Én és a Családsegítő Központ mindent megteszünk, hogy mellette legyünk, és konkrét dolgokban segítsük. Köszönetet mondott, és ezzel a beszélgetésünk véget ért.

Akkor és ott nem tudtam többet tenni. Elkezdtem imádkozni, hogy a Szentlélek világosítsa meg őt.

Feleségemet és barátainkat is arra kértem, imádkozzanak érte.

Tíz napig semmi hírt nem kaptam felőlük, majd felhívott a lány édesanyja, és remegő, de örömteli hangon elújságolta, lánya nem gondol már abortuszra, úgy döntött, megtartja a gyermeket. Végtelenül örültem neki. Biztosítottam a támogatásunkról, legyen az orvosi kezelés, lelki vagy akár anyagi támogatás. Lányával nagy szeretettel mondtak nekem köszönetet.

(Olaszország)