Add meg nekünk ma…

Olvasási idő: 3 perc

Amikor Isten e-mailben válaszol

A közösségünkkel égett a szívünkben a vágy, hogy munkát találjunk két lánytestvérnek: az egyikük fodrászként, a másik eladóként szerzett szakképesítést. Nyolcan voltak testvérek, bevételükkel segíteni tudnák népes családjukat. Horvátországban nehéz időket éltünk a háború után, azaz a 2000-es évek elején, nagyon magas volt a munkanélküliség, ezért szinte esélytelen volt munkát találni.

Egy este, amikor a barátokkal beszélgettünk, felmerült bennünk az ötlet, hogy kis üzleteket nyithatnánk a lányoknak. Rögtön nagy volt a lelkesedés, de a megvalósítás lehetetlennek tűnt, mert nem volt túl sok pénzünk. Ezért e közös álmunkat aznap este a Mennyei Atyára bíztuk.

Hamarosan levélben érkezett válasz az imáinkra: néhány olasz ismerősünk felajánlotta nekünk egy fodrászüzlet teljes berendezését, méghozzá ingyen. Hihetetlen öröm járta át a szívünket! És ez csak még tovább fokozódott, amikor megmértük az Olaszországból érkezett munkapultot, és láttuk, hogy milliméterre pontosan illik a szalonban kijelölt helyére, ahogy a többi berendezési tárgy is.

És ha ez még nem elég, Marinának friss fodrászként felajánlották, hogy részt vegyen egy továbbképzésen Olaszországban, ahol a modern hajvágás és frizurakészítés terén ismerkedhetett meg új módszerekkel. Közben a húgának is adódott munkalehetőség: kis munkával sikerült az egyik szomszédos garázst átalakítani édességbolttá, így ő is el tudott helyezkedni.

R.B. – Horvátország

Azonnali fizetség

17 éves vagyok, gimnazista. Mivel elég jól tudok zenélni, gyakran hívnak játszani különböző alkalmakra. Ezzel másoknak segítek, és meg is osztom a tehetségemet. Nemrégiben felkértek, hogy kísérjem hangszeren a plébánia ifjúsági kórusát, amely a kórusvezető nászmiséjére készült. Egy nap a kórus egyik tagja odajött hozzám, és kérte, hogy szálljak be én is a közös ajándékba. A kért összeg elég magas volt az anyagi helyzetemhez képest, és mivel éppen nem volt nálam semmi pénz, azt mondtam, hogy majd legközelebb megadom. Hazafelé gyalogolva úgy döntöttem, Istenre bízom a helyzetet, és megkérem, hogy gondoskodjon Ő róla. Otthon megszólalt a telefonom: a szomszédomnak nem működött a számítógépe, és kérte, hogy segítsek. Azonnal átmentem hozzá, és rögtön felismertem, hogy nem túl nagy a gond. Rövidesen sikerült is megjavítanom a gépet. Amikor indultam haza, a szomszédom váratlanul kezembe nyomott néhány bankjegyet – pontosan a dupláját annak, amit az ajándékra kértek tőlem!

B.F. – Svájc

A száguldozó motoros

Közlekedési rendőrként dolgozom. A munka előtt kora reggel részt veszek a szentmisén, és kérem Jézust, hogy szeretni tudjam az embereket, akikkel a nap folyamán találkozom.

Egy nap, amikor a város egy forgalmas pontján irányítottam a közlekedőket, észrevettem, hogy egy fiatal motoros hatalmas sebességgel száguld át a kereszteződésen. Nem sokkal később ismét visszatért, és ugyanolyan gyorsan vágott keresztül az úton. Még többször megismétlődött ez a jelenet. Hiába intettem neki, hogy álljon meg, nem követte az utasításomat, és félő volt, hogy összeütközik a többi járművel. Úgy döntöttem, hogy legalább nagyon figyelek, és megpróbálom megállítani a forgalmat, amikor legközelebb visszatér, hogy elkerüljük a balesetet. A fiatal észrevette, hogy mit csinálok, és megállt mellettem. Így szólt hozzám: „Teljesen reménytelen a helyzetem, véget akarok vetni az életemnek.” Végighallgattam, és ő elmesélte a szenvedéseit. Felajánlottam neki, hogy segítek, és meg sem büntettem a szabálytalanság miatt. Örömmel távozott, mert ahogy ő mondta, „végre valaki meghallgatta, és így új életerő töltötte el.”

Évekkel később egy nap ismét szolgálatban voltam ugyanabban a kereszteződésben. Egy mosolygós fiatalember jött oda hozzám, és meghatottan átölelt. Meglepődve mondtam: „Ne haragudjon, de szerintem összetéveszt egy másik rendőrrel.” „Nem, én magához jöttem! Én vagyok az a fiú a kereszteződésből, akit meghallgatott. Mára már boldogan élek, családot alapítottam, és rendben megy az életem. Foggiában lakunk, de egészen idáig jöttem, hogy megköszönjem a segítségét.”

B.A. – Olaszország