„...kiáltsuk, hogy megszületett...”

44 évvel ezelőtt született Chiara Lubichnak ez az adventi tapasztalata, amely ma is éppen ugyanúgy aktuális. Érezhetjük, hogy már akkor is csúcsra volt járatva a karácsony üzletiesítése, ma pedig még több csatornán, még több eszközzel próbál minket meghódítani a sok online reklám, „digitális kirakat”. Chiara éppen ezt a anyagiasságot használja ugródeszkának arra, hogy még inkább a karácsony valódi lényegére irányítsa figyelmét. Az írás 1989-ben, a magyar nyelvű Új Város lap első decemberi számában jelent meg.

Még több, mint egy hónap van karácsonyig, de Zürich útjai már ragyognak a sok fénytől. Az utcákon üzletek végtelen sora, túlcsorduló gazdagság. A világ talán leggazdagabb országában vagyunk. A kocsink baloldalán kirakatok magamutogató sora. Az üveg mögött gyönyörűen havazik. De csak optikai csalódás. Aztán babákat látunk, Walt Disney figuráit, a télapót, malacokat, nyuszikat, kis szarvast, piros orrú törpéket. Mindegyik kedvesen mozog. Nézd csak! Angyalkák is! De hogyan is? Ezek nem igaziak, ezeket mostanában találták ki dekorációnak. Egy kisgyerek lábujjhegyen ágaskodik szülei között, és teljesen el van bűvölve. De a szívemben hitetlenség van. Szinte lázadnom kell.

Ez a gazdag világ meghamisította a karácsonyt, mindent, ami vele kapcsolatos, és elüldözte Jézust! Ezeknek az embereknek van karácsonyi költészetük, környezetük, barátságuk, mely ajándékozásra ösztönzi őket, vannak karácsonyi fényeik, csillagjaik, énekeik. Úgy számítanak a karácsonyra, mint az év legnagyobb üzleti bevételét jelentő alkalomra, de Jézusra nem gondolnak. „Az övéi közé jött, de azok nem fogadták be…” „Nincs hely a számára a szálláson” … karácsonykor sem.

_{Zürichi adventi utcakép napjainkban}

Ma éjszaka nem aludtam. Ez a gondolat ébren tartott. Ha újra születnék, sok mindent csinálnék. Ha nem alapítottam volna meg Mária Művét, akkor egy olyan művet alapítanék, mely az emberek karácsonyát szolgálná itt a földön. A világ legszebb képeslapjait nyomtatnám ki, művészi betlehemesfigurákat formáznék. Régi és új énekeket vennék fel lemezre, könyveket illusztrálnék kicsiknek és nagyoknak a szeretetnek erről a titkáról. Színdarabokat vagy filmeket rendeznék. Nem is tudom, mi mindent csinálnék. Ma megköszönöm az Egyháznak, hogy megmentette a festményeket. Amikor 25 évvel ezelőtt egy olyan országban jártam, ahol az ateizmus uralkodott, láttam, hogy egy pap angyalszobrokat faragott, hogy az embereket emlékeztesse az égre. Ma már jobban megértem őt. A gyakorlati ateizmus most mindenütt elárasztja a földet, és rabságába akarja hajtani. Az ilyen karácsony, az Újszülött száműzése mély fájdalmat okoz nekem. Legalább az otthonainkban kiáltsuk, hogy megszületett, s ünnepeljük úgy, mint még soha.

Zürich, 1980.