Az egri Máriapoli előkészítésének kalandjai

Olvasási idő: 2 perc

Az év első egri életige találkozóján még nem sejtette közösségünk, hogy a 2026-os esztendő örömteli küldetést tartogat számunkra. Azonban utólag visszatekintve, Isten már a januári életigében kijelölte számunkra az irányt: „Egy a test és egy a Lélek, amint hivatásotok is egy reménységre szól”(Ef 4,4). 

Februárban, az „Életigekörök országos találkozója” után megfogalmazódott az egri csapatban, jó lenne a találkozások sorát még tágabb körben folytatni – egy egri Máriapoli rendezésével. Mivel a 2026-os évre még nem szerveződött Máriapoli, így igent mondtunk a belső indíttatásra. Korábban, 2019-ben már segítettünk a Máriapoli megvalósulásában Egerben, és bíztunk benne, hogy az akkor szerzett tapasztalatok, rutinok hozzájárulnak a szervezéshez. Ez adott egyfajta magabiztosságot és hittünk Isten szeretetében.

A különböző feladatokat (témaválasztás, szállás, étkezés, büfé, teaház, programok, gyerekek felügyelete, tapasztalatok, miseszolgálat, stb.) a szivárvány színeire osztottuk, felajánlottuk szolgálatunkat a választott feladathoz^[1]. Hamarosan egyértelmű volt, nem ragaszkodhatunk mereven a „színünkhöz”, mindannyian bármiben készek voltunk segíteni. Törvényszerűen mindig több tennivaló volt, mint a rendelkezésre álló szolgálattevő, ezért hamar felismertük, hogy segítségre lesz szükségünk. Mivel a Fokoláre közösség egy összetartó, szeretetteljes nagy család, így nyugodt szívvel osztottuk meg a felmerülő kihívásokat, feladatokat más életigekörök és a Fokoláre elkötelezett tagjaival.

Mindenki nyílt szívvel fogadott bennünket és ki néhány bátorító szóval, ki személy megszólításával, ki pedig felajánlott segítséggel tette hozzá az ő maga kis tégláját az épülő Máriapoli városkához. A köztünk levő kapcsolatok elmélyültek. Megkötöttük a szeretet szövetségét, mindannyian biztosak voltunk az Isten kegyelmében, szeretetében. Az egyik tájékoztató levélben kértük a résztvevőket, hogy a Máriapolira való lelki felkészülés során imádkozzanak el egy tized rózsafüzért a Máriapoliért és a sikeres előkészületekért. Az imaháttér kitartásunkat erősítette, és visszatekintve a Szűzanya meghallgatta a résztvevők hathatós imádságát. Az első perctől tudtuk, hogy egy közösségi „játéknak” vagyunk a részesei, amelyben az összhangot a „Mennyei Karmester” biztosítja, nekünk figyelni kell a hangra, csak így lehet harmónia, ami a több mint 200 résztvevőt feltölti, magával ragadja.

Az együtt töltött három nap aztán maga volt a csoda, és Isten szeretetének testközelben való megtapasztalását tette lehetővé minden korosztály számára. Sugárzó arcok, ragyogó tekintetek, meghatottságtól könnyes szemek tanúskodtak a Máriapoli rengeteg áldásáról. A visszajelzések hosszú sora a szeretetben megélt egység gyümölcseiről számolt be. Az együtt töltött órák mélységét, hangulatát talán az a visszajelzés fogalmazta meg leginkább, miszerint „tapasztalható volt Jézus jelenléte közöttünk”.

A Máriapoli lakói úgy térhettek haza, hogy megélhették együtt az Egységet. A házi feladat pedig mindenkinek ugyanaz: valósítsd meg az Egységet, mint életstílust saját életedben, közösségedben, családodban, munkahelyeden. Tudjuk, embernek lehetetlen, Istennek lehetséges, ugyanakkor a saját részünket nem spórolhatjuk meg.

az egri közösség nevében: Kati, Sanyi, Márti, Évi, Gábor, Enikő

_{[1] A Fokoláre lelkiségében a szeretet fehér, isteni fénye annak számos megnyilvánulása szerint testesül meg, oszlik a szivárvány hét színére mind lelki, mind konkrét megnyilvánulásait illetően. Így a piros a munka, a lelki és anyagi javak közössége, a narancssárga a tanúságtétel és apostolkodás stb. színe.}