Biciklis zarándokok Bódi Magdi nyomában - két történet

Olvasási idő: 4 perc

Az elmúlt hétvége a fiatal szentek és boldogok hétvégéje volt: míg vasárnap a XIV. Leó pápa szentté avatta Pier Giorgio Frassatit (24 évesen halt meg) és Carlo Acutist (15 évesen halt meg), szeptember 6-án, szombaton az egész magyar egyház Bódi Mária Magdolna boldoggá avatására figyelt. Az új magyar boldog 1945-ben halt vértanúhalált, szintén 24 évesen. Nehéz sorsú, egyszerű munkáslány volt, aki derűvel és hittel élte meg fiatalsága éveit a II. világháború közepette. A háború vége számára nem a békét, hanem a vértanúságot hozta el, egy szovjet katona ölte meg őt, mert ellenállt erőszakos közeledésének.

A Duna Tv dokumentumfilmjében biciklis zarándokok járják végig Magdi életének helyszíneit, a szerkesztő-riporter Fekete Dani osztja meg személyes élményeit. 

Egy másik biciklis zarándokcsapat pedig  Budapestről Veszprémbe kerekezett a múlt héten a boldoggá avatásra. Szlovicsák Zita is köztük volt, az ő élményeit olvashatjuk.

Fekete Dani élményei

Nagy öröm számomra, hogy a munkám során olyan személyekkel kerülhetek közelebbi kapcsolatba, akiknek az életében valamilyen módon munkálkodik az Úr és ezt megmutathatom másoknak.

Tavasszal jött az ötlet, hogy készíthetnénk egy filmet Bódi Mária Magdolnáról.

Nem sok mindent tudtam róla, úgyhogy alaposan utána kellett olvasnom, hogy ki is volt ő valójában. Elsőként a jó értelemben vett egyszerűsége fogott meg, hogy nem számít, hogy milyen környezetben vagyunk, honnan jövünk Isten mindenkit hív a szentté válásra. Hihetetlen volt számomra az az odaadása, ahogy Istennek szánta az idejét. 6 órára járt dolgozni a gyárba, de ő előtte már magához vette az Oltáriszentséget, munka után pedig a gyerekekhez ment szolgálni. Amiben igazán tudok vele azonosulni az a természetszeretete. Nekem is fontos, hogy gyönyörködhetek a teremtett világban.

Nagy példa számomra a bátorsága, ahogy evangelizált a munkahelyén, ez engem is gondolkodásra késztetett, hogy én a személyes életemben, hogy vagyok ezzel.

_{Egy kép a Bódi Magdi nyomában c. filmből. A balatonfűzfői templom előtt}

A filmben fiatal zarándokokkal biciklizünk olyan helyszíneken, ahová Magdi valamilyen módon kötődött. Mindenhol vár bennünket valaki, aki tud valami érdekeset mondani az ő személyéről.

Nem voltak megírva előre a párbeszédek, csak azt tudtuk, hogy miről lesz szó az adott helyszínen. Így azt gondolom, hogy őszinte kérdések, reakciók, pillanatok tudtak megszületni. Külön öröm volt, hogy az egyik zarándok javasolta, hogy imádkozzunk a beszélgetések előtt és kérjük a Szentlelket, hogy olyan film születhessen, ami másoknak is ajándék lehet.  Mindenki kapott valamit a forgatás által és Magdi életének köszönhetően megerősödtünk abban, hogy az életszentség nem elérhetetlen, mi is megvagyunk rá hívva.

_{A boldoggá avatás logója}

Szlovicsák Zita a #tekerjMagdival zarándoklatról

Ez a biciklis zarándoklat nekem a nyár szép lezárása volt most a Szentévben. Ráadásul Magdi egy „biciklis” boldog. Kerékpárral látogatott sokakat, betegeket, szegényeket, biciklivel járt munkába is.

Már a zarándoklat előtt ismertem Bódi Magdi történetét, de most alkalmam volt mélyebben kapcsolódni hozzá. Eddig nem tudtam róla például, hogy mennyire nehéz körülmények között nevelkedett, és hogy csak felszínes keresztény neveltetést kapott, csak édesanyja volt hívő, a környezetében nem nagyon éltek ilyenek. A munkatársai sem voltak azok, az apja néha ivott, erőszakos volt, szóval Magdi nagyon nehéz körülmények között nőtt fel, és az a vágya se teljesült, hogy szerzetes legyen. Ennek ellenére amit saját erejéből  ki tudott hozni, azt gyakorlatilag kihozta.

Engem ez nagyon elgondolkoztatott. Magamat „bölcső-keresztény embernek” mondhatom, és azért könnyű a hitben megmaradnom, mert a családom, a barátaim, mindenki ide tartozik, és ilyen körökben is mozgok. Magdi viszont úgy élt kisugárzó és példamutató életet, hogy gyakorlatilag senki és semmi nem támogatta őt, ez számomra megdöbbentő és nagyon nagy példa.

_{A #tekerjMagdival zarándoklat néhány résztvevője}

A biciklizés azért érdekes, mert miközben fizikailag küzdesz meg azzal, hogy egy adott pontba eljuss, könnyebb közben magadba fordulni és magadban emészteni azokat a dolgokat, amiért zarándokolsz. Biciklizés közben a futástól vagy a túrázástól eltérően, nem annyira adódik az, hogy megállj. Hogyha egyszer elindulsz, nagyobb döntés kell ahhoz, hogy én most itt meg fogok állni. És nagyon meg kell fontolni azt is, hogy a társaiddal mikor kezdesz el beszélgetni. A zarándoklaton a tervezett megállók alatt elmélkedéseket hallgattunk, menet közben pedig tér volt arra, hogy én is el tudjak gondolkodni, elmélkedni, szemlélődni a hallott gondolatokon.

Először vettem részt boldoggá avatási szertartáson. Nagyon régen hallottam a tradicionális egyházi zenét, ennek nagyon örültem. Persze tudtam, hogy nyilván megtisztelik a szentet vagy boldogot, de fenomenális érzés volt, éreztem, hogy most egy nagy dolog történik, amivel én már napok óta foglalkozom, és most ez a csúcspontja a készületemnek. Istenhez is közelebb kerültem a készület által, és azzal, hogy ott lehettem a szentmisén. Itt végig érződött a Magdi iránti nagy tisztelet, és ez nagyon meg is jelent a tömegben. Otthonosan éreztem magam – otthonosabban mint a római ifjúsági jubileumon, ahol nyáron szintén részt vettem. Mivel itt minden magyarul zajlott, magyar tradíciók, magyar zenék jelentek meg, számomra sokkal komfortosabbá vált Bódi Magdi tisztelete is. Azt éreztem, sokkal könnyebben tudok Istenhez is kapcsolódni, meg a társaimhoz.

Számomra október 26-a, Bódi Magdi emléknapja ezentúl egy kiemelkedő nap lesz. Nem mintha a többi szent kevésbé lenne nagyszerű személyiség, de most a személyes élményem által Magdi fontosabbá vált, akire jobban felfigyelek.