Defekt másként és egyéb történetek

Defekt másként

Ma reggel munkába menet gumidefektünk volt a város végén. Kiderült, hogy a szerszámunk rossz, ezért nem tudjuk lecserélni a kereket. Közben telt az idő, nem szerettem volna késni. Amíg tehetetlenül néztem a férjemet, hogy kínlódik, mindenféle ötleteket adtam Istennek a helyzet megoldására: történjen csoda, és a rossz szerszámmal is tudjuk lecserélni a kereket, azonnal nyisson ki a közelben levő gumiszervíz stb. Aztán eszembe jutott az életige: „Elég neked az én kegyelmem.” Rábíztam a helyzetet. Egyszer csak odajött egy ember, akinek pont olyan szerszám volt az autójában, amilyenre szükségünk volt. Hamar megoldódott a helyzet. Elkéstünk, de béke volt bennünk.

Szidi – Erdély

Megbántottak

Ma a megbántódásból és szomorúságból kellett megszabadulnom ahhoz, hogy helyet tudjak adni Isten igéjének. Megbántott valaki, úgy éreztem igazságtalanul. Míg reggel örömmel indultam, azzal a lelkesedéssel, hogy ma élni fogom az igét, szeretni fogok, munkába menet, miután a bántás ért, az öröm elillant a szívemből. Ilyen állapotban hogyan tudok ma szeretni? Szívemben gondolatok és érzelmek kavarogtak, Jézus nevét hívtam segítségül. „Uram, ma szeretni akarok, segíts kilépnem a csüggedésből! Kérlek, élj ma bennem!” Az igére gondoltam, elővettem és újból átolvastam. Igen, engedni akarok Isten hívásának. Nem maradok a csüggedésben, kilépek. Megbocsájtottam annak, aki megbántott. Felhívtam telefonon, beszélgettünk, és helyreállt a békesség köztünk. És az öröm is visszaköltözött belém.

D. H. J. – Erdély

Kinek az akarata?

Már hónapok óta lázasan vártam, hogy behívjanak egy új munkára. Átmentem egy kemény válogatón, sok drága kurzuson. Állandóan ostromoltam Istent, hogy ha már annyi pénzt elköltöttem, hogy szinte semmim nem maradt, tegye magáévá az én akaratomat! A „legyen úgy, ahogy te akarod”-ot szinte suttogva mondtam, nehogy  komolyan vegye. Nem volt béke bennem annak gondolatára, hogy a tervem füstbe mehet. De legszentebb pillanataimban azért arra kértem Jézust, hogy segítsen visszatérni Hozzá, hogy semmi más ne legyen fontos számomra, csak Ő. Jött a telefonhívás, pár nap, és megtudom hova lesz a kinevezés. Ekkor történt a baleset… Most törött nyakkal fekszem, de attól a pillanattól, amikor egy busz lerepített a motorom
üléséről, nagy béke költözött belém. Nem tudom mi vár rám, lesz-e lehetőségem pénzt
keresni, hogyan fogok megélni… Mindez már nem foglalkoztat. Isten útjai kifürkészhetetlenek, hálás vagyok Neki, hogy magához vonzott, és még egy lehetőséget adott, hogy Őt válasszam, mint életem egyetlen biztos pontját.”

Éva – Erdély

Mikor? Most

„Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem” (Jel 30,20). Ezekben a napokban, amikor volt egy kis időm, többször átmentem az egész nap nyitva lévő templomunkba. Megszólított valaki, hogy kérhet-e időpontot, gyónni szeretne. Válaszom: most! Meglepődött. Beültünk azonnal a gyóntatószékbe! Ugyanígy másvalaki is megszólított, mikor tudnám fogadni, mert ő nagyot hall, és ezért nem szeret gyóntatószékben gyónni. Válaszom: most! Átkísértem a plébániára, és újabb öröm töltött el, hogy felismertem a „kopogtatót”! Már későre járt, megvacsoráztam és irány a szobám. Jó pár gondolatom volt még az estére… De meghallottam a „kopogást”: még nem imádkoztad ma a rózsafüzért! Mielőtt bármit is csináltam volna, elővettem és elimádkoztam.

K. atya – Budapest