Egy házban, egy hazában

Olvasási idő: 3 perc

Szeretném megosztani azt a csodás eseményt, amivel a lakóközösséget szerettem volna erősíteni a házunkban, és talán sikerült is.

A házunk előtt az utcafront egy részét én gondozom, szívesen csinálom 3 éve, bár korábban sohasem kertészkedtem. Egy barátnőmtől hallottam a Virágzó Zugló utcafront szépítő programról, ami egy nagyon szép kerületi kezdeményezés, ingyen adnak növényeket. Egyből arra gondoltam, milyen jó lenne a ház előtti kertet szebbé tenni. Úgy adtam be a pályázatot tavasszal, hogy előtte beszéltem két ismerős családdal is a házból, hogy milyen növényekre van szükségünk, és ígérték, hogy az ültetésben is segíteni fognak.

Július végén kihoztak 39(!) növényt, volt köztük egynyári, sövénynek való és egy mályvafa, valamint kaptunk virágföldet és trágyát is. Amikor megérkezett a szállítmány,  egy hétköznap délelőtt, megijedtem, mert rengeteg volt, én pedig mozgásszervi problémák miatt gyógykezelés alatt álltam. Azt sem tudtam eldönteni, mi hova való. Több embert felhívtam a fokoláros és a plébániai közösségből is, és kaptam sok jó tanácsot, és két barátnőm el is jött ültetni.

Egyik férfi a házból kiásta a gödröket, de ez is kalandos volt, mert sok a beton és kődarab a földben, még az ásó is kicsorbult, így csak több nekifutásra sikerült. Közben kiderült, hogy ami nekem egyértelmű, az neki nem, így többször kellett újra és újra egyeztetni, de így lett közös a történet. A barátnőim fizikai segítséget is adtak és a sövényültetésben is segédkeztek. Majd amikor menniük kellett, pont érkezett egy másik család a házból és velük beültettük az egynyáriakat. Végül a mályvafa is a helyére került. Közben jöttek-mentek a lakók, köszönték, szóltak pár kedves szót. Hogyan tovább? Írtam egy köszönőlevelet a faliújságra, kértem a tanácsaikat és a segítséget akár a locsolásban vagy másban, ha lesz kedvük.

(Horváth Viki, Budapest)

A társasház, ahol lakunk, a kertvárosi övezet szélén magasodik és különlegesen hosszú: három 5 emeletes ház áll egymás mellett. Rengeteg ember lakik itt, mindenféle korosztályból. Ahogy lenni szokott, itt sem súrlódásmentes az együttélés. Hál’Istennek többen vagyunk, akik igyekszünk aktívabban tenni a közösségért, hogy a lakók közt legyen kapcsolat és olyan projekteket találunk ki, amik segítenek, hogy szebbé, otthonosabbá varázsoljuk a környezetünket.

Egerben pár éve indult egy kezdeményezés „Boldogabb utca” néven, ami arra ösztönzi az embereket, hogy kapcsolódjanak az utcán mellettük lakókhoz. Ehhez pályázni is lehet kisebb támogatásért. Mi is indultunk tavaly két projekttel is: a Mikulás-napi együttléttel és egy mezítlábas ösvény elkészítésével.

Az egyik szülőpár a Mikulásnaphoz legközelebb eső hétvégén már többször is megszervezte a gyerekeknek, hogy eljöjjön ide is a Mikulás, és megajándékozza a társasház gyerekeit. Ehhez kapcsolódva minden évben közösen feldíszítettük a játszótér melletti nagy fenyőfát. A felnőttek közül van, aki teát készít, van, aki forralt bort, de előkerülnek ilyenkor a finomabbnál finomabb sütemények is. A pályázatos évben volt kézművessátor-állítás is a garázsok előtt.

A mezítlábas ösvényt egy másik anyukával terveztük és szerveztük meg. Szerettük volna még színesebbé tenni a játszóterünket. A keretet adó gumilapokat férjem vágta össze. Volt egy család, aki tobozt gyűjtött nekünk, a szervezőtársam anyuka addig telefonálgatott, míg szerzett egy zsák meggymagot, kaptunk több zsák kukoricacsuhét, és vettünk többféle méretű követ is. A kitűzött napon összegyűltünk jópáran. Az apukák kiásták az ösvény helyét. Volt, aki kürtőskalácsot készített, volt, aki megfőzte a bográcsban a gulyást. Jó volt megélni, hogy közösen mennyi mindenre képesek vagyunk és milyen jó együtt alkotni, dolgozni!

Friss élményem, hogy érdemes akár egyedül is nekivágni jót tenni, idővel megérkeznek hozzá a társak. Két évvel ezelőtt a gyerekeimmel a ház mellé ültettünk virágokat, illetve készítettünk egy sziklakertet is. Tavaly ősszel egy néni folytatta a virágos sorunkat és hozott ő is virágokat. Most nyár elejére pedig a sziklakert mellé egy másik lakó ültetett levendulabokrokat is, és egy harmadik néni pedig a levendula bokrok közé kis virágokat.

Végre közös projekt lett ez a ház melletti szakasz is! Idén került sor arra is, hogy a ház oldala melletti egyhangú, szürke támfalat színessé varázsoljuk. Ezt is egyedül kezdtem el szervezni, még egy évvel ezelőtt, és jó volt, hogy idénre végre társakra találtam: öten, nők festettünk rá színes foltokat és virágokat pár délelőtt alatt, jó hangulatban, beszélgetve, csapattá kovácsolódva.

(Szabóné Jánossy Kinga, Eger)