A februári életige így szólt: „Aki hozzám jön, nem utasítom el.” Milyen megnyugtató, hogy Isten minden helyzetben vár minket. És én hogyan viselkedem másokkal? Elutasítom vagy befogadom azt, akivel találkozom? Akár a metrón, akár ...
Egy hintaszékről álmodtam
Teljes bizonyossággal tudjuk, hogy van Gondviselés. Azt is tudjuk, hogy sok esetben mi is az eszközei lehetünk. És arra is van példa, hogy nem is csak egy felebarát révén jut el a gondoskodás a címzetthez. Erről ír az alábbi tapasztalat szerzője.
Nemrég egy műtét után nehezen lábadoztam, és elgondoltam, hogy amikor fel tudok majd kelni, milyen jó is lenne egy karosszék, ami kényelmesen tartja a karomat, van fejtámlája, és ha még ráadásul hintaszék funkciója is lenne… Lelki szemeim előtt már meg is jelent a számomra ideális karosszék. Mivel még pár napig újra meg újra előjött bennem ez a gondolat, így megosztottam férjemmel is, aki a rá jellemző figyelmességgel másnap már körül is nézett két-három közeli boltban, milyen lehetőségek vannak. Miután együtt úgy láttuk, hogy jó lenne kipróbálnom – akkor még nem voltam olyan jól, hogy elmenjek én is az üzletbe –, emellett az anyagi keret is szűkös, így elengedtem ezt a gondolatot egy későbbi alkalomra.
Három hét múlva meglátogatott egy szerzetesnő ismerősöm – nagyon figyelmes volt, vigyázott rám: negatív Covid-teszttel jött. Legnagyobb meglepetésemre egy pont olyan karosszéket hozott magával ajándékba, amilyet elgondoltam, itthon pedig “véletlenül ” volt egy olyan ülőpárna, ami tökéletesen illett bele.
Örömömet látva elmesélte, hogy talált ide ez a karosszék, az ország másik részéről.
Egyik este nagyon későn egy ismeretlen számról jött egy hívás. Már majdnem úgy döntött, hogy nem veszi fel a telefont, de végül meggondolta magát. Az ismeretlen hölgy egy jó állapotban lévő hintaszéket akart ajándékozni a nővéreknek, hátha örülne neki valaki, akikkel kapcsolatban vannak. Másnap el is vitte hozzájuk a hölgy, és este nővér ismerősöm egy társával közösen azon töprengett, kinek lenne rá szüksége. Az első gondolatuk az volt, hogy nekem biztosan szükségem lenne rá. A gondolatot tett követte, engem pedig azóta is, ahányszor csak beleülök, öröm tölt el. Ebben az ajándékban újra megtapasztaltam Isten gondoskodó szeretetét, ismeretlen és ismerős felebarátokon keresztül.
(H.M)
-
-
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: Unsplash / Elena Kloppenburg