Amikor valahonnan segítséget kapunk, a legjobb, ha máris tovább tudjuk adni a segítséget másoknak. Történetünk középpontjában látszólag egy úszónadrág megvásárlása van, a legfontosabb szereplő mégis a Gondviselés, aki tökéletesen oszt-szoroz, összead és kivon.
Egy közösségi találkozóra csak családostul tudtunk elmenni a feleségemmel, vagyis a kislányunk is jött velünk a háromnapos hétvégére. Pénzügyileg nem álltunk túl jól, így örültünk a közösségünktől kapott anyagi támogatásnak, hogy gond nélkül vehessünk részt a programon Egerben.
Szombat délutánra fakultatív strandfürdőzés volt tervezve az egri termálfürdőbe. Sokáig tanakodtunk, hogy elmenjünk-e, mivel én elfelejtettem betenni az amúgy sem túl jó állapotú fürdőnadrágomat. Végül megegyeztünk, hogy a városi kínai áruházban veszek egyet gyorsan, és egy fagyizós kitérővel elsétálunk a strandra a többiek után.
Pechemre mindkét kínai áruház bezárt szombat kora délután. Az egri utcákon bolyongva végül épp tanácstalanul méregettünk egy kis ruhabutikot, amelyik véletlenül még pont nyitva tartott.
Már beléptem volna az üzletbe, amikor valaki megszólított minket.
Egy nagyon rossz bőrben lévő, láthatóan hátrányos helyzetű és beteg fiatal férfi állt meg mellettünk. Elmondta, hogy rákos, és segítséget kért tőlünk… Pénz formájában. Megmutatta a jókorára dagadt oldalát.
Bennem egy hang máris azt mondta: épp most segítettek ki minket anyagilag, és íme, Jézus kéri tőlem a pénzt.
Mosolyogva válaszoltam a férfinak, hogy adok egy kis aprót. De tényleg kicsi lett volna, ugyanis a tárcámban csak egy vagy két húszforintos árválkodott.
Így hát néztem, hogy állok papírpénzzel. Összesen négyezer forint volt nálam, kettő darab kétezres. Gondolkodás nélkül átnyújtottam neki az egyik kétezrest.
A férfi majdnem elsírta magát. Meghatottan kívánt nekünk minden szépet és jót, Isten áldását. Mi is kívántuk neki, hogy mielőbb jobbuljon-gyógyuljon meg.
Amint elköszöntünk, máris betértem a boltba. Éppen volt férfi fürdőnadrág, pont olyan színben és olyan méretben, ami nekem megfelelt.
Vidáman kérdeztem az eladót, hogy mennyibe kerül. 2990 forint, közölte kedvesen a hölgy, és szabadkozni kezdett, hogy éppen nem működik a kártyás terminál, csak készpénzzel lehet fizetni.
Ott álltam a vágyott fürdőnadrággal – a családi programunk zálogával –, és nem volt rá elég forintom. Mert az imént adtam oda a pénzem felét valakinek, aki nagyobb szüksége volt rá…
Vettem egy nagy levegőt, és az esélytelenek nyugalmával megkérdeztem, lehet-e esetleg euróban fizetni… A tárcám ugyanis még „tömve” volt euróval egy szlovák út maradványaként.
Nagy meglepetésemre a hölgy lelkesedett az ötletért. Gyorsan átváltotta az árat (390-es árfolyamon): 7 euró 60 centre jött ki kicsit lefelé kerekítve… Hozzátette, hogy nem biztos, hogy vissza tud adni.
Csudamód megörültem! A tárcámban volt 7 euró bőven, centből pedig éppen darabra 6 tízcentes jutott. Odafönt ki volt számolva, hogy éppen mennyi kell majd egy rászorulónak és mennyi kell majd nekem fürdőnadrágra…
A családi program megmenekült, szép délután kerekedett belőle. Én pedig boldogan adtam hálát Istennek, hogy még ilyen apróságokra is van gondja. Nem véletlenül Gondviselés az egyik neve.
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Nagymamám tavaly májusban volt 98 éves. Nyár folyamán kezdett egyre jobban leépülni. Édesanyámmal mindent megtettünk érte, ápoltuk odaadóan. Tudtuk, hogy közel a búcsú, és én féltem az utolsó napoktól, óráktól, mert addig nem ...
Az életünk utazás lelki és fizikai értelemben is. Megállunk -e menet közben, hogy észrevegyük a körülöttünk lévő világot, az embereket, vagy beletemetkezünk a saját láthatatlan „buborékunkba”?
Kati a budapesti Káposztásmegyeri plébánia közösségébe tartozik, itt ismerte meg a Fokoláre Mozgalmat körülbelül harminc éve. A lelkiség Plébániai Mozgalom ágában találta meg a helyét. Nyáron a fokoláre közösség egy Máriapoli ...
