Fogadott családunk

A háború kitörésekor készült ukrajnai képek valószínűleg mindenkire sokkolóan hatottak. A képek láttán éreztük, hogy segítenünk kell.

Szerencsés helyzetben voltunk, mert két gyermekünk már az egyetem miatt elköltözött otthonról, és ezért megbeszéltük, hogy az üres szobákat felajánljuk egy családnak. 2022 áprilisában fel is vittük az adatainkat a menekültek egyik szálláskereső oldalára.

Óriási hit

Szinte azonnal írt nekünk egy háromtagú ukrajnai család; egy házaspár a hároméves kislányukkal, és megkérdezték, hogy segítenénk-e nekik Skóciába költözni. Együtt kitöltöttük a vízumkérelmüket, és az ügyintézés alatt naponta többször is felvettük a kapcsolatot online, hogy alaposan megismerkedhessünk, és hogy biztosítsuk őket arról, hogy szeretettel fogadjuk őket az otthonunkba.

A nyelvi különbségek rögtön akadályt jelentettek – ők nem beszéltek angolul, mi pedig nem tudtunk oroszul (a családjuk oroszajkú). De hál’Istennek léteznek fordító alkalmazások! Megkérdeztük a gyerekeinket, hogy szerintük megőrültünk-e, hogy belevágunk ebbe az új élethelyzetbe, de a 16 éves fiunk úgy fogalmazott, hogy az lenne őrültség, ha nem akarnánk segíteni. „Pontosan erről van szó, amikor azt mondjuk, hogy »éljük az evangéliumot«!” – tette hozzá.

Május 17-én vettük fel a reptéren a családot. Ténylegesen óriási hitre volt szükségünk. A jelentkezéssel vállaltuk, hogy hat hónapra otthont adunk nekik, bármilyen nehézségekbe is ütközünk. A gyerekeinkkel előzetesen megfogadtuk, hogy próbálunk kölcsönös szeretetben élni, és mindig elsőként szeretni.

Kölcsönös ajándékok

Mindenünket megosztottuk: az otthonunkat, a javainkat, az energiánkat, és annyi mindent kaptunk viszonzásul: mire hazaértünk, teljesen kitakarították a házat, kigyomlálták a kertet, vagy készítettek nekünk vacsorát. Tapintható volt a szeretetük irántunk.

Egy hétvégén jött hozzánk látogatóba egy ismerős család. Az ukrajnai családunk először habozott, hogy csatlakozzanak-e hozzánk, de végül beleegyeztek, és az egész napot együtt töltöttük. Igazi örömteli esemény volt, és bár nem beszéltünk semmilyen vallásos dologról, éreztük az isteni jelenlétet közöttünk.

Az ezt követő hónapokban mellettünk voltak akkor is, amikor betegség vagy halál sújtotta a tágabb családunkat. Mi is osztoztunk velük a mély fájdalmukban a szülővárosukban, Harkivban történtek miatt. Igazi kiváltságnak éltük meg, hogy abban a helyzetben voltunk, hogy segíthetünk nekik.

Függetlenség

Hét hónappal a megérkezésük után elég biztosnak érezték a helyzetüket, hogy albérletet keressenek. Nem volt könnyű a feladatunk, mert erősen jelen volt az idegengyűlölet az irányukban. Kiírtunk egy bejegyzést a közösségi médiában, és hat héttel később valaki felvetette velünk a kapcsolatot, hogy éppen tervez kiköltözni az albérletéből, és javasolni fogja a helyére a családot.

A tulajdonos bizonytalan volt, ezért egy hét után írtunk neki egy levelet, és megosztottuk vele a tapasztalatunkat az együttélésünkről. Ezután rögtön válaszolt, hogy beköltözhetnek, és még a bérleti díjat is csökkentette 75 fonttal (34 ezer forinttal).

A családdal kialakult mély kapcsolat azóta folytatódik. Bár már kiköltöztek tőlünk, együtt ünnepeltük a karácsonyt, és mi vagyunk „az ő skót családjuk”. Továbbra is hetente meghívjuk őket vacsorára, és naponta beszélünk telefonon. Valóban egy családdá váltunk.

Duncan család – Skócia, Dunblane