Hallgatni a hívásra

Olvasási idő: 3 perc

Paula és Lindsay az Egyesült Államokban, Ohióban él. A házaspár a Focolare Media Életige podkasztjában beszélt a májusi életigéhez fűződő családi tapasztalatáról. „»Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.« És miután ezt mondta, rájuk lehelt, és így folytatta: »Vegyétek a Szentlelket!«” (Jn 20,21-22). Mire indította őket a Szentlélek, és hogyan alakította át az életüket?

Paula: Negyven éve vagyunk házasok. A főiskolán ismerkedtünk meg, Ohióban: Lindsay Wisconsinból származik, én Texasból. A kapcsolatunk legelején nyilvánvalóvá vált, hogy a családjaink nagyon különböznek egymástól. Én egy nagy, soktagú katolikus családból jövök, és Lindsay, nos…

Lindsay: Az első élményem Paula családjával az volt, amikor Kolorádóba utaztunk megismerkedni a rokonaival, és egész úton a nyolcvanöt első unokatestvérét sorolta név szerint… Én meg úgy voltam vele, hogy nekem összesen öt unokatestvérem van. Paula öt testvérrel nőtt föl, én egy fiú- és egy lánytestvérrel. A terebélyes katolikus családjához képest én egy kicsi, alapvetően protestáns családból érkeztem.

Paula: Házasságunk negyven éve alatt voltak feszültségek közöttünk is, Lindsay családjával is. Lindsay szülei hosszú ideig egy nagy lovastanyát vezettek állattartókként, de ahogy idősödtek, még a Covid idején el kellett költözniük először egy lakásba, amit nagyon nehezen viseltek. Később a sógoromhoz mentek lakni a városba, ami szintén elég megpróbáltató volt a számukra, hiszen mindig is vidéken éltek, lovak között. Az egyik első, amit realizáltunk ahogy apósom egészsége leromlott, hogy anyósomnak egyre nehezebbé vált gondoznia őt.

Lindsay: Pár éve szerveztünk nekik egy ünnepséget a 65. házassági évfordulójukra. Az összejövetelen aztán a bátyám bejelentette, hogy nyugdíjba vonul, és emiatt Dél-Karolinából Floridába költözik, hogy közelebb legyen a lányához. Így a szüleinkről valaki másnak kellene gondoskodnia.

Paula: Azon az estén, ahogy hazatértünk a családi ünnepségről, azon tanakodtunk, mi lesz a jövő. Apósom kitartóan ellenezte, hogy idősek otthonába kerüljön, mégis ebben az irányban kellett nézelődnünk. Ekkor egymásra néztünk Lindsayvel: most mitévők legyünk?

Másnap reggel, ahogy fölébredtem, rendkívül erős érzésem támadt, hogy a Szentlélek arra hív, hogy vegyük őket magunkhoz… És akkor is, ha ehhez át kell építeni a házat. Nem is mertem Lindsaynek elmondani, mert én sem értettem, mit is jelent ez az erőteljes érzés.

Lindsay: Október volt, és decemberben már magunkhoz kellett volna vennünk őket. Két hónap alatt kellett volna átalakítanunk a házunkat…

Paula: Kerestünk egy építési vállalkozót, és az erőteljes megérzésünket mintegy visszaigazolta, hogy a felújítás részletei igen jól alakultak, vagyis Isten is ezt akarja, a Szentlélek is mögénk állt… Például Lindsay attól félt, hogy a zuhanyt nem fogjuk tudni nagyobb rendszerátalakítás nélkül beszerelni, erre ott volt egy kamránk, ami teljesen alkalmasnak bizonyult zuhanyzónak!

És mikor az emberek hallottak a helyzetünkről, elkezdtek érkezni a bútoradományok. Valaki nekünk ajándékozott egy gyönyörű ágyat, és apránként egyre inkább úgy láttuk, mindez lehetséges.

Egyre jobban éreztük, hogy Isten indít minket erre: igen, változtassátok meg a családi életeteket, de ehhez minden eszközt megadok nektek! Decemberre készen is álltunk Lindsay szüleinek a fogadására.

Lindsay: Minden ellenvetésünk, aggályunk eltűnt decemberig. Minden készen fogadta őket, hogy nálunk lakhassanak. Édesapám állapotát csak akkor értettük meg igazán, mikor már velünk volt – egyre romlott az egészsége. 2024. áprilisában tőlünk is továbbment, négy hónappal azután, hogy magunkhoz vettük…

Paula: Úgy érzem, a halála előtt igazán megbékélt. Még nem tudtuk, hogy el fog menni, de a halála előtti napon odahívta az anyósomat és engem, és bocsánatot kért tőlünk. Elmondta, hogy mennyire szeret minket, ami tőle nagyon is szokatlan volt. Egy igazán szerető közegben töltötte az utolsó idejét, egy olyan helyen, ahol jól érezte magát. Anyósom az egyik legszeretetteljesebb ember, akit csak ismerek. Sokszor viccesen mondtam apósomnak: olyan, mintha lenne velünk egy angyal is a házban. Miután Lindsay apukája már nincs köztünk, legalább anyósommal együtt maradni hármasban színtiszta öröm.