Kin múlik a munkahelyi légkör?

Béketeremtés a postán

A posta könyvelési részlegén dolgozom, ahol már évek óta átalakítások zajlanak. Az átcsoportosítások miatt az utóbbi időben más kollégákkal kezdtem el együtt dolgozni, és a feladataim nagy része is változott. Öten dolgozunk együtt, ebből négyen férfiak, és folyamatos közöttük a feszültség, a versengés és a vállalaton belüli előrelépés miatt.

Ebben a környezetben az egység lelkisége a támaszom, és az Elhagyott Jézus által a szükséges távolságtartással tudom megélni a helyzetet. Igyekszem a megértésre törekedni és békét teremteni.

Mindig próbálom kiemelni a dolgok és az emberek jó oldalát, még ha ez azzal is jár, hogy az osztályvezető gyakran rajtam vezeti le a feszültségét és rengeteg munkát ad.

Egy nap az egyik kollégám beszámolt egy „súlyos” megjegyzésről, amelyet az osztályvezető mondott rólam és a munkamódszeremről. Habozás nélkül válaszoltam, hogy ez engem nem érdekel, és hogy én továbbra is próbálom szeretni őt. A kolléga végiggondolta a szavaimat, majd megjegyezte, hogy valójában ő is próbál így hozzáállni a dolgokhoz.

Egy másik kolléga mindig felsőbbrendűen viselkedett velem szemben, lenézte a munkámat, amely szerinte szalagmunka és nem kíván meg sok gondolkodást. Miután mindezt Jézus szívébe helyeztem, megtettem az első lépést, és a legnagyobb békében próbáltam neki elmagyarázni, hogy csak azt a munkát próbálom meg elvégezni, amelyre senki más nem hajlandó. Néhány nappal később nagy meglepetésemre ugyanez a kolléga, akit én igen zárkózottnak ismertem meg, odajött hozzám, és bizalmasan megosztotta, hogy egészségügyi problémái adódtak, és ezért megingott a szívében a béke és a hit is. Megéreztem, hogy ő most a keresztre feszített Jézus, a szegények legszegényebbike, mert távol érzi magát Istentől.

Miután végighallgattam, elmondtam neki, hogy Isten a szeretet, és örökké szeret minket.

A következő napon megtudta, hogy a betegsége mégsem olyan súlyos. A kapcsolatunk azóta egyre inkább javul, sokkal derűsebb lett, már nem is káromkodik… és a többi kollégával is lassan oldódik a feszültség.

A. M. – Olaszország

Jótett helyébe… százszoros

Tanárként harmincnégy 8 és 15 év közötti diákot tanítok egy hátrányos helyzetű iskolában, amely nagyon távol esik a központtól, egy nagyon szegény negyedben található, ezért senki sem akar ott dolgozni. A fizetésem kiegészítése érdekében tartok egy esti kurzust is fiataloknak és felnőtteknek, ahol írni és olvasni tanítom őket. Mivel önkéntes munkáról van szó, az önkormányzat csak kis összeggel tudja honorálni ezt a munkát.

Az egyik kolléganőmnek szabadságra kellett mennie, mert már kilencedik hónapban volt, és közelgett a szülés időpontja. A férjének viszont nem volt munkája, így egyedül az ő bevételéből kellett gazdálkodniuk. Nem talált megoldást a helyzetükre. Ha otthagyja egy időre a munkáját, nem csak a fizetésétől esnek el, hanem az állását is elveszti, mert nem volt határozatlan idejű szerződése. Hogyan segíthetnék neki? Leszedtem a függönyt, amely elválasztja a termeinket egymástól, és így egy nagy létszámú osztályt kezdtem el tanítani, ahol 50 diák tanult, 15 és 55 év közöttiek.

Egy hónappal később megkeresett az önkormányzat, és felajánlották, hogy legyek az összes írást és olvasást tanító fiatal- és felnőttképzésük koordinátora. És a százszoros: biztos fizetést is ajánlottak a munkával!

C. M. – Brazília