Különleges kapcsolat fűz a rózsafüzérhez: ez az imádság többször is átsegített már életem nehéz időszakain, az imához használt tárgyak pedig mindig eszembe juttatják az ajándékozó kedves személyét vagy az epizódot, ahogy azt ...
Megváltoztató erő
Egy férj és apa története. A férfi saját bevallása szerint is túl szigorúan nevelte a lányát, nagyon nehezen mutatta ki a családja felé az érzelmeit. Milyen hatások érték, hogyan változott meg a köztük lévő szeretetkapcsolat?

„…Isten nem csak az egyénben, hanem a közösségben, köztünk is jelen akar lenni. Akkor fog megvalósulni az igazi testvériség, az emberek közti egység, amit Jézus halála előtt kért az Atyától…”: részlet az 1980 januári életige (Jöjjön el a Te országod! – Mt 6,10) magyarázatából.
Negyvenkét éve vagyok házas, egyetlenegy lányunk van. Igen lobbanékony természetű vagyok. Sok szenvedés és az éhezés alakította a jellememet: zárkózott és büszke ember lettem. Másfél évesen vesztettem el az édesanyámat, sok testvér közül én voltam a legkisebb. A feleségem, Luisa akkor kezdett igazán megismerni, amikor összeházasodtunk, és mondhatom, nem könnyítettem meg az életét. Luisa érzékeny és szelíd asszony, mindent „lenyelt”, hogy ne súlyosbítsa a helyzetet.
A lányunk, Clara is kénytelen volt alávetni magát az akaratomnak, tűrni a túlzott apai szigort. Amikor azonban kamaszodni kezdett, egyre sűrűbben vitatkoztunk. Tizenöt éves korában eltávolodott az egyháztól, és azt láttuk, hogy a vallásos nevelésünk mintha nem is fogott volna rajta – nagyon aggódtunk érte. Akkoriban megismert egy fiút. A kapcsolatuk nem volt felszínes, mindketten keresték az útjukat, és mint később megtudtuk, sok időt töltöttek azzal, hogy az evangéliumot olvasták.
Egyik jó barátjának köszönhetően Clara egy nap megismerte a Fokoláre Mozgalmat. Attól a naptól fogva mintha új életet kezdtünk volna. Ha hazajött, és megint szemére hánytam valamit, nem lázadozott,
többször is kis cetliket találtam, amikre egy-egy mély gondolatot írt le,
vagy épp nekem címezte: „Apu, bocsáss meg a tegnap estéért!”.
Nem voltunk ezekhez hozzászokva, nagyon csodálkoztunk. Nem tudom jól szavakba önteni, milyen hatást gyakoroltak ezek rám. Elgondolkodtam a viselkedésemen, kezdtem megérteni, hogy van egy másfajta életmód, amit én is elkezdhetek élni. Félve elindultam, megtettem az első lépéseket: kikapcsoltam a tévét, ami előtt egymagam ültem órákon át, és amikor Luisa a konyhában dolgozott, odamentem hozzá beszélgetni. Előtte napok is elteltek úgy, hogy alig szóltunk egymáshoz.
Vagy ha mentünk valahová, korábban az a rossz szokásom volt, hogy pár lépéssel a feleségem előtt mentem – azóta mindig próbálom őt bevárni.
Most, hogy a dolgok megváltoztak, belátom, mennyi fájdalmat okoztam a feleségemnek. A zárkózott természetem sok mindenben megakadályozott, de most már elmondhatom, hogy a lányom volt Isten eszköze ahhoz, hogy felnyissa a szememet, és megértsem, hogy a kereszténység a szeretet gyakorlása. Megtanultunk együtt imádkozni – korábban mindenki magában imádkozott. megtanultam helyén kezelni az anyagi dolgokat is – nekem például azelőtt nagyon fontos volt az autóm, szinte fontosabb, mint a feleségem.
Még mindig tanuljuk ezt az új életmódot – noha egyszerű dolognak tűnik, hogy szeretjük egymást, számomra mégis rendkívüli tapasztalat.
-
-
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: pixabay
Forrás: https://www.cittanuova.it/riscoprire-la-straordinaria-bellezza-amare/?ms=003&se=012
Fordította: Péterfi Eszter