Ildi és Janó három gyermeket neveltek szeretetben. Ildi hívő katolikusként templomba járt a gyerekekkel, ahova Janó is elkísérte, bár nem volt hívő. Nem zavarta a vallásosság, de úgy volt vele, amíg bizonyossága nem lesz Isten ...
Segíts másoknak, Isten is megsegít!
Peruban egy szociális központ már évek óta foglalkozik a bevándorlók, különösen a Venezuelából érkezettek befogadásával és kísérésével. Az ott dolgozókat örömmel tölti el, mikor tetten érik Isten szeretetét a bevándorlók iránt. Erről mesélnek el három epizódot.
Az evangéliumokból kiderül, hogy a tanítványok hogyan élték meg Jézus mellett az öröm és a fény felejthetetlen pillanatait, és hogyan merítettek ezekből erőt a nehéz időkben. Velünk is többször előfordult, hogy csodálkozva és meghatódva tapasztaltuk Isten jelenlétét és tetteit.
Hogy kapcsolatba léphessenek
Egy nap a központunk egyik segítőjéhez érkezett adományként egy pár új 43-as sportcipő. De kinek adhatnánk? Még aznap tudomásunkra jutott, hogy egy 14 éves fiúnak, akit jól ismerünk, nagy szüksége lenne egy pár új cipőre, és éppen ez a mérete! A fiú édesanyja közeli barátnőnk volt, és kórházban kezelték. Az asszony lánya is eljött aznap a központunkba, és megtudtuk, hogy ruhákból és gyógyszerekből is hiányt szenvednek. Emellett elmondta nekünk, hogy nagy segítség lenne számukra egy mobiltelefon, hogy kapcsolatban lehessenek a kórházban fekvő édesanyával. És láss csodát… néhány nappal korábban éppen kaptunk egy telefont. Lenyűgöző látni, hogy mindig van „Valaki”, aki éppen azokat a dolgokat küldi el nekünk, amelyeket aztán tovább adományozhatunk!
Egy szál matracon aludt
Egy vasárnapot „családban” töltöttünk (a család szót azért tettem idézőjelbe, mert több százan voltunk együtt), és az eseményünk célja adománygyűjtés volt a fiataljaink számára. Már a búcsúzkodásnál tartottunk, amikor az egyik első venezuelai barátom, akivel évekkel ezelőtt ismerkedtem meg, bemutatott egy 18 éves fiatalembert, Jesúst. A fiú el is mesélt nekem néhány történetet arról, hogy mit élt át, amióta 16 évesen elhagyta Venezuelát, teljesen egyedül. Az elmúlt két évének kalandjai elegendő anyagot szolgáltattak volna egy egész estés akciófilmhez, megannyi feszült pillanattal. A beszélgetésünkkor tizenöt napja élt Peruban. Megtudtam azt is, hogy a szállásán egy matracon alszik a földön. Szorgalmasan eltervezte, hogy az első fizetéséből (mert azonnal talált munkát Peruban) először megoldja az okmányaival kapcsolatos teendőket, és majd csak utána gondolkodik egy ágy beszerzéséről. Abban a pillanatban nem tudtam megoldást kínálni, de megegyeztünk, hogy kapcsolatban maradunk. Nem sokkal az elköszönés után találkoztam az egyik munkatársunkkal, aki anélkül, hogy bármit is tudott volna Jesús szükségleteiről, megkérdezte tőlem: „Szóval, mit csináljunk azzal az ággyal? „Milyen ággyal? … Még megvan?” – kérdeztem meglepődve. „Igen!” – felelte a kollégám. Azonnal Jesús után szaladtam, aki épp kilépett a központ kapuján. Rögtön visszajött hozzánk, és amikor meghallotta a hírt, hogy máris találtunk egy ágyat számára, a szeme csak úgy ragyogott! Két perc sem telt el azután, hogy azt mondtam neki, hogy megpróbálok megoldást találni, és máris sikerült.
Ingyenes ultrahangvizsgálat
A központunkba érkező bevándorlók közül sokan szorulnak orvosi ellátásra, sőt, néha diagnosztikai vizsgálatokra is. Nemrégiben egy újabb égi áldásban volt részünk: egy közeli egészségügyi központ ingyenes ultrahangvizsgálatokat ajánlott fel a központunknak. Ezt a lehetőséget azoknak szeretnék biztosítani, akik nem tudnák kifizetni ezeket a vizsgálatokat. Igazi ajándék ez nagyon sok betegünk számára!
-
-
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: Pixabay (3)
Forrás: focolare.org
Fordította: Szeles Ági