Nagylelkűség és a meglepetések sora

Egyszerűen kérjünk Istentől

A családunk szerény körülmények között él, de a felebarát iránti szeretet, amelyet Chiara Lubich és a Fokoláre Mozgalom helyezett a szívünkbe, arra késztetett bennünket, hogy befogadjunk magunkhoz hat, család nélkül élő gyermeket, akik egy állami intézményben élnek. Minden hétvégén nálunk laknak, és mi gondoskodunk róluk. A mi országunkban, Kolumbiában nagyon sok gyermeknek nincs családja.

Ők gyakorlatilag teljesen ránk vannak utalva.

Sokszor kell törnöm a fejem, hogy honnan teremtsem elő a pénzt az élelmezésükre, de aztán úgy érzem, hogy bíznunk kell Istenben, és hinni abban, hogy Ő megsegít.

Egy vasárnap, mint mindig, eljöttek hozzánk, de aznapra nem volt semmi ennivalónk. Mégis úgy éreztem, hogy nincs okom az aggodalomra, egyszerűen csak kérnem kell Jézust, hogy adja meg, amire szükségünk van. A gyerekekben is jelen lévő Jézus nevében kértük az Atyát, bízva abban, hogy ha kérünk, már meg is kaptuk azt, amire szükségünk van.

Nem sokkal később valaki kopogtatott az ajtón: egy házaspár volt az, akik már régóta nem jártak nálunk.

Hoztak nekünk rizst, banánt és káposztát, annyit, hogy mindenkinek jutott belőle elég. Az imánk meghallgatásra talált: nagy lakomát csaptunk!

(Kolumbia)

A százszoros

Az árvíz, amely azokban a napoban elborította a vidékünket, azt a földet sem kímélte, ahol férjem gazdálkodóként zöldségeket termesztett, hogy télen a termelői ökopiacon árulja majd őket.

Eszünkbe jutott a júliusi és augusztusi rekkenő hőség, amelyben elültettük a káposztát, az édesköményt és a póréhagymát… Duplán megterhelő volt a sok munka, hisz a férjem a vegyszermentes termesztés elkötelezett képviselője… Sírni támadt kedvünk.

A körülöttünk élőkre gondolva viszont nem sokáig sajnáltattuk magunkat. Igaz, a férjem bevételi forrásának egy része megsemmisült, de a testi épségünk és a házunk megmaradt.

Más családok otthonát ellepte a sár, és menekülés közben sokan meghaltak.

Próbáltuk megérteni, hogy miért van ennyi fájdalom. A szívünkben azonban ott volt a bizonyosság, hogy minden a szeretet.

A férjem, aki nem hívő, egyszer elkísért a munkába, és azt mondta: „El kell gondolkodnunk a történtek miértjén. Meg vagyok róla győződve, hogy ezt a gazdag területet nem véletlenül érte a csapás. Isten mondani akar valamit nektek, hívőknek.”

Én különösen éreztem, hogy növekednie kell a közöttünk, emberek között lévő szeretetnek.

A Vöröskereszt adományozott nekünk egy tábori konyhát, így másokkal együtt felajánlottam, hogy főzök az idősek otthonában élő embereknek és a legsúlyosabban érintett városrészek lakóinak.

Az első veszélyhelyzet elmúltával néhány ismerősünk, aki tudott arról, hogy milyen károkat szenvedtünk el, 500 eurót adományozott nekünk. Jól jött volna a pénz, de látván, hogy más családok még rosszabbul jártak, úgy döntöttünk, hogy az egészet odaadjuk egy barátnőnknek, aki a leginkább sújtott területen lakik. Az összes bútora átázott, és most próbálta őket kiszárítani, de nem biztos, hogy sikerrel. Össze volt törve, és amikor átadtam neki a pénzt, könnyekig hatódott, mert ez volt az első konkrét segítség, amit kapott.

Este, amikor a férjemnek elmeséltem a történteket, szinte heccből mondta:

„Ha megérdemeltük ezt a pénzt, a gondviselés majd megadja máshonnan.”

Azokat a szavakat használta, amelyeket oly sokszor hallott tőlem, de valójában már ő maga is hitt bennük.

Néhány nappal később a Fokoláre Mozgalom központjától kaptunk egy 5000 eurós adományt. A férjemmel egymásra néztünk, és meghatódva írtunk egy hálalevelet, megköszönve a szeretetüket.

Pár nappal később a férjem barátai, akik szintén eltávolodtak Istentől, átjöttek hozzánk vendégségbe. Egyszer csak az egyikük szemrebbenés nélkül rákérdezett a férjemnél, hogy milyen az Istenkapcsolata most, hogy tíz éve házasságban él egy hívő asszonnyal.

Annyi év alatt én soha nem mertem erre rákérdezni, ezért a szívem mélyén hálát adtam Istennek a váratlan kérdésért. „Nem tudom, hogy létezik-e Isten – válaszolt a férjem –, de egy ideje furcsa dolgok történnek körülöttem, és ez gondolkodásra késztet.”

(Olaszország)