Sok jó ügy követeivel együtt – Új nap, új remények 2025

Olvasási idő: 6 perc

Andi: Október 4-én, szombaton a család még aludt, mikor én felkeltem, hajnali háromnegyed 4-kor. Halkan, mintha tojáshéjon lépkednék, úgy lopakodtam ki a szobából; fel ne ébresszem férjemet és két kisgyerekünket. Ugyan még sötét volt, és az utcán sem voltak sokan, a busz tele volt. Ahogy odaértem a Március 15. térre, már sok sárgapólós embert láttam, akik mind-mind valamelyik szervezet követei voltak az „Új nap, új remények” kampányban.

Kati: Augusztus végén már volt róla cikk, hogy az Új Várossal ismételten csatlakoztunk – immár negyedik alkalommal – a jougyekert.hu az „Új nap, új remények” sétával véget ért követes adománygyűjtéséhez. Ebbe a hírlevelek, hirdetések és a követek megkeresésén keresztül is belefuthattatok az elmúlt hetekben.

Andi: Már tavaly is felkértek, lennék-e az Új Város egyik követe, de akkor családi és egyéb elfoglaltságok miatt úgy éreztem, ez nem fér bele az életembe. Idén viszont igent mondtam rá, egy 2 és egy 5 éves mellett. Kíváncsi voltam, milyen követnek lenni, ugyanakkor tudtam, hogy pénzt kérni, és sokat posztolni a privát és a szerzői közösségi oldalamon a kampányról nekem komfortzónán kívüli lesz, de ha nem próbálom meg, nem derül ki, hogy mit hagyok ki.

Belefogtam hát: augusztus 20-án volt egy online megbeszélésünk Zoomon, ahol jelen voltunk mi, az idei öt követ, több korábbi követ, és Kapás Orsi, támogatónk a háttérből az Új Város részéről.

Andi: Attól kezdve aztán posztoltunk, üzeneteket írtunk, telefonon kerestünk meg ismerősöket, mini-kampányokat csináltunk a nagy kampányon belül. Én pl. közös sütizést, kávézást ajánlottam fel, máskor házi, saját készítésű tortaszeleteket a legalább X összeggel támogatóknak. Épp szeptemberre esett egy olyan mesekönyv bemutatója az egyik budapesti színházban, melyben az én egyik mesém is megjelent, és melyből egy példány kisorsolásra vár a támogatók között. Orsival és a többi követtel tartottunk kétszer időközi videós beszélgetést is, hogy megosszuk tapasztalatainkat, bátorítsuk egymást.

Voltak a támogatók között, akik a „mini-kampányok” idején támogattak, de azt mondták, hogy ők nem a süti vagy a kávé vagy a könyv miatt, hanem „csak úgy”, hisz örülnek, ha egy jó ügy mellé állatnak. Nagyon hálás voltam és vagyok érte nekik és ezúton is szívből köszönöm, ahogy azoknak is, akik segítettek a kampányomban, akár egy megosztással is.

Vadász Dénes, aki szintén az Új Város Online-nak kampányolt, így foglalja össze a tapasztalatait: »A hithű zsidó ember kipát tesz a fejére, mikor üzleti sikert ér el, mert a kipa arra emlékezteti, hogy van fölötte Valaki, aki nagyobb nála, szereti őt és segíti.
A kampány elején elhatároztam, én is szeretném emlékeztetni magam arra, hogy ebben a munkában a főszerep a Gondviselésé. Ezért olyan összeget tűztem ki, amiről úgy gondoltam, hogy önerőből biztos nem érem el. A kampány vége felé, amikor már minden ismerősből kifogytam, akikhez adományért fordulhattam volna, egyszer csak elkezdtek olyanoktól jönni az adományok, akiket csak szerettem volna megkeresni, de nem értem el, sőt olyantól is jött, akit név szerint nem is ismertem. „Nézd csak – gondoltam –, lehet, hogy ez tényleg ‘működik’!”«

Andi: De térjünk vissza a Március 15. térre. Én először vettem részt az „Új nap, Új remények” sétán. Van ennek egy különleges hangulata. A főszervezők a templom előtt meleg kávéval és teával várták a követeket. Még sötétben indultunk a térről, át az Erzsébet hídon, fel a Budai Várba. Közben pirkadt, kelt fel a nap. Gyönyörű volt, mikor az égbolt fele még az éjszakai hideg, de az alja már a reményt sugárzó, narancsos, pirosas meleg színekben pompázott, Budapest meghatározó épületeinek pedig csak a sziluettje látszódott. A főszervező Civil Iránytű Alapítvány részéről Cseh Balázs megosztott velünk pár statisztikai adatot is a kampányról, majd reggelivel, péksütikkel, meleg kávéval és teával vártak minket. Jólesett, hogy a régi követek közül Horváth Varga Zsuzsa is eljött, „csupán szeretetből”.

Íme néhány mondat a Halász-bástyán elhangzottakból:

„Ilyenkor minden évben pár számot, adatot elmondok, és „Jóreggelt” keksz jutalmakat osztunk ki – illetve most már sajnos megváltoztatták a keksz nevét. Idén 18 szervezet 105 adománygyűjtő követtel 21 millió (szerk. megj.: zárásig közel 23 millió) forintot gyűjtött. Gödöllőn és Budapesten szerveztük meg a sétát. Először is egy nagy taps mindenkinek! Ügyesek voltatok és sikeresnek ítéljük meg az akciót!

A következő adatok a tegnap (október 3.) déli helyzetet mutatják. A legtöbbet a Salva Vita Alapítvány gyűjtött: 2,9 milliót. Tegnap délig a Kórházsulira 2,6 millió Ft gyűlt össze. A „Teljes Élet” Szociális Alapítványé pedig 2,5 millió forint. 1580 adományozó járult hozzá az akcióhoz. Növekedtünk tavalyhoz képest, mert tavaly ez 1400 volt, úgyhogy szerencsére elindult megint fölfelé a trend, és reméljük, hogy most már ez így folytatódik. Az átlagos adományérték 13 000 Ft volt (tavaly 11 500 Ft), nyilván a nagy adományok ezt mozgatják fölfelé. Összesen tíz 100 000 Ft feletti adomány érkezett, és ebből egy volt céges. A legnagyobb adomány egy 500 000 Ft volt”.

Kati: Ezután játékos módon azok „nyertek kekszet”, akik az 500., az 1000., az 1500. adományt kapták, valamint a milliomodik, ötmilliomodik stb. forintot megkapó követek. Ebben a második sorozatban szerepelt teljes meglepetésünkre Andi is, mint akihez a 15 milliomodik forint érkezett.

Végül még elhangzott a legtöbbet gyűjtő követ neve: a székesfehérvári dr. Csada Imre Zoltán kb. 2 és félmillió Ft-tal a „Teljes Élet” Szociális Alapítvány számára.

Ahogy hallgattuk a szervező szavait, az volt az érzésem, hogy egyként állunk minden ügy mellé, és ünnepeljük a számukra, támogatottjaiknak érkezett segítséget. Sokan közülük a társadalom peremére szorultakért, beteg gyermekekért tesznek. Csak hogy néhányat említsek: a Salva Vita Alapítvány a fogyatékkal élő, megváltozott munkaképességű fiatalokat segíti képzésekkel, munkahelyekkel és egy támogató közösséggel, hogy dolgozhassanak. A Hátország Egyesület az SNI-s gyerekeket célzó NILD Tanulási Terápiához szükséges eszközöket szeretné hozzáférhetővé tenni minél szélesebb körben. A Megújult Nemzedékekért Alapítvány ételt ment, majd oszt szét a gödöllői rászorulók között. A Menhely Alapítvány Lélek-emelő programjával a lakhatási szegénységben élő és hajléktalan emberek számára kínál pszichológiai támogatást… Megannyi hiánypótló kezdeményezés, sok segítővel, önkéntessel.

Sok rosszat, gyűlölködést látni szerte, ez gyakran elszomorít. De most ebben a társaságban eltöltötte a szívemet a remény, látva, mennyien tesznek jót, csöndben, önként. Igen, és most ezzel a kampánnyal még ezerötszáznyolcvanan csatlakoztak, tették velük, velünk a jót.

Andi: Hogy jövőre vállalom-e, hogy követ legyek? Még nem tudom, de egy biztos: ez a hat hét, amíg én is az Új Város követe lehettem az „Új nap, új remények” kampányban, egy örök emlék és egy örök élmény marad.

Kati: 6 óra 46 perckor – illetve a felhők miatt pár perccel később – felkelt a nap. Új nap, új remények. Mindazoknak, aki ezeknek a csodálatosabbnál csodálatosabb „jóügyeknek” a támogatottai, célzottai. Köztük ti, kedves olvasóink.