Október elsején egy hajnali sétával ért véget az Új Város Online és más jóügyek követes adománygyűjtése. Néhány gondolat így frissiben a kampányról, amelyet újszülött követekként nem kis izgalommal éltünk át.
Támogatás, kapcsolat és a közösség ereje...
Egy jó ügy érdekében pénzadományt kérni összetett feladat, de Isten gondviselő szeretete mindig megmutatkozik: a közösség ereje az Ő közbenjáró eszköze, és általunk, emberek által művel csodát! Az Új Város idén másodszor csatlakozott a jóügyekért.hu követes adománygyűjtő kampányához, amely támogatóinknak hála fölülmúlta minden várakozásunkat!
Öten vállalták idén, hogy az Új Város arcai lesznek, és az olvasás mellett az adakozásra buzdítanak. Bár a megtett út rögös volt, követeink sok időt, energiát és legfőképpen szeretetet fektettek bele a kampányba. Isten gondviselése és a Szentlélek közbenjárása folyton-folyvást megmutatkozott.
Volt, aki elsősorban a Fokoláre Mozgalom tagjait kereste föl, volt, aki családja, barátai, ismerősei és munkatársai körében tett felhívást. A jótékony cél régi ismeretségek, jó kapcsolatok fölelevenítésére is alkalmas volt, valamint sokan így találkoztak először az Új Város Online tevékenységével. Érezhető a különbség, hogy a közösségi médián keresztül kevesebbeket lehet ténylegesen megszólítani, mint egy-egy személyes telefonnal, íméllel, üzenettel.
Körmendy Imre követünk így ír tapasztalatáról:
Nehezen álltam be az Új Város követének, mert inkább adni szeretnék, mint kérni. Berndt Misi tapasztalata alapján – aki tavaly kampányolt – jöttem rá, hogy ezzel sokaknak adhatok: bemutathatom nekik az újságot, írhatok – mondhatok valamit céljairól, törekvéseiről; megoszthatom velük ezt a kincset.
Főként szakmabéli ismerőseimnek, barátaimnak összesen hetvenhárom levelet írtam, ezek közül hetvenegy személyes volt. A fennmaradó kettő „körlevél”, egyszerre többekhez szólt. Nagy tanulság a számomra, hogy a személyesen megszólítottak fele támogatta a folyóiratot, a csoportosan megszólítottaknak csupán töredéke érezte, hogy segítenie lehet.
Többen írtak válaszukban ilyesmiket: „Köszönöm, hogy gondoltál rám.”, „Őszintén gratulálok az újsághoz és hogy vállaltad a követséget.”, „Remélem, hogy az átutalt kis támogatás is hozzájárul ahhoz, hogy ez a színvonalas, érdekes újság fennmaradhasson.”, „Nagyon fontosnak tartom és érzem én is a mai világunkban annak elősegítését, hogy az emberek a sokféle ideológiák útvesztőjében rátaláljanak arra, aki az Út, az Igazság és az Élet.”, „Az Új Várost bevallom eddig nem ismertem, de belelapoztam és mindjárt felismertem, hogy küldetése és szemlélete alapján a “nagyon szükséges” típusú médiatartalom kategóriába tartozik nálam.”
Még az is, aki valamiért nem küldött támogatást, ilyesmiket írt: „Megnéztem a honlapot, sok kitartást kívánok a nemes célú munkához! A magam eszközeivel igyekszem népszerűsíteni a folyóiratot és a kezdeményezést.”
Az a személyes kérdés a levél végén többeket bátorított, hogy írjanak magukról, munkájukról, egészségükről, örömeikről és nehézségeikről.
A követség nekem is nagyon jót tett: visszatért a szívembe a remény, ami az utóbbi időben kissé megfogyatkozott, elfogyni látszott. Köszönöm.
Antal M. Gergely követünk gondolatai az elmúlt időszakról:
Szerkesztőségi tagként megszólítva éreztem magam, hogy álljak be a követek sorába. Mivel nem vagyok jelen a közösségi médiában, telefonos–íméles megkereséseket terveztem. Bokros teendőim mellett gyakran nem tudtam elég időt szánni a kampányomra, döcögve ment, és ez sokáig meg is látszott az eredményen: az adományok csak apránként, nagyobb időközökkel érkezgettek.
Annak ellenére, hogy teljesen a komfortzónámon kívül esett pénzt kérni (főleg, mert szívességeket sem szeretek kérni), szerettem volna, hogy az Új Város Online minél több kedves barátomhoz, ismerősömhöz, munkatársamhoz és rokonomhoz eljusson. Négy–öt hét alatt számos meglepetésben, kedves reakcióban volt részem, szívet melengető szeretet-válaszokat kaptam az adományozóktól. Elindultak levelezések, beszélgetések… Ezekért is mind nagyon hálás vagyok! (El is vagyok maradva még néhány üzenettel…)
Az utolsó héten már nem nagyon reménykedtem, hogy a kampányom eléri a bűvös célt, a 300 000 forintot, mert messze volt még az összeg. Szombaton és vasárnap viszont csodával határos módon özönleni kezdtek az adományok és az egyre nagyobb számok, és október 7-én, a finis napján túl is teljesítettük a tervet… Nagyon erősen megtapasztaltam, amit már annyiszor életemben: ha csak a magunk kis 10 százalékát tudjuk odatenni, Isten 110 százalékkal pótolja ki!
Köszönöm minden kedves adakozónak!
Sikeres kampányunk végén több, mint 2 millió forint gyűlt össze! Rendkívül hálásak vagyunk kedves Olvasóinknak és Támogatóinknak, hogy adományukkal hozzájárultak az Új Város működéséhez, fenntartásához!
-
-
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: Új Város Online