„Adjunk bőkezűen abból, amink van, nemcsak anyagi javakat, hanem befogadást és irgalmat, megbocsátást is, Istent követve” – olvashattuk a szeptemberi életige magyarázatában. Az alábbi történetek bepillantást engednek a ...
Tekintetem a feladó címére esett...
Szorult helyzetben belevessük magunkat a megoldások keresésébe, vagy rábízzuk magunkat Isten gondoskodására? A következő két történet főszereplői a kettőt csodálatosan ötvözték.
Legkevésbé sem fényes helyzetben kaptam meg az osztályvezetői megbízatást. Az elődöm sok érdekes megrendelést magával vitt, és a marketinges próbálkozásaink, amivel új projekteket próbáltunk megvalósítani, nagyon gyér eredményt hoztak.
Aznap a cégvezetés megkért, készítsek el egy listát azokkal a nevekkel, akiket a cég elbocsájthat. Roppant le voltam sújtva. A munkatársaim egytől egyik hozzáértéssel és szívvel-lélekkel dolgoztak, elkötelezettek voltak a csoportunk iránt, még a fizetésük egy részéről való lemondás árán is.
Miközben egy levelet ragasztottam le, tekintetem a feladóra esett, az oly sokszor látott helységnévre: „Maria Enzersdorf”. Akkor hát ez a hely Máriának van szentelve? Egy percet sem hezitáltam, beültem a kocsiba, és elmentem a közeli kegyhelyre azzal a bizalommal, hogy Mária legalább megvilágosít, hogyan találhatok új munkahelyeket a kollégáimnak.
Miután a lelki békém helyreállt, visszamentem az irodába, azzal a bizonyossággal, hogy az életünk Isten kezében van. Délután 6 órakor, épphogy hazaértem, csörgött a telefonom. Az illető az egyik energetikai területen tevékeny cégcsoporttól volt, ajánlatot kért tőlünk. Az ajánlat eredménye az év legnagyobb bevételt hozó megbízása lett, amely nyereségessé tette az éves mérlegünket. És rövidesen a cég legnagyobb hasznot termelő központjává váltunk!
A. A. – Ausztria
Aznap észrevettem, hogy Marta, az egyik tanítványom szomorú és gondterhelt, ezért vele maradtam az óra után. Sírt, kétségbe volt esve. Tragikus volt számára az orvos javaslata, hogy a nemrég benne megfogant kis teremtés életét elvegye. A gyermek apja ugyanezen a véleményen volt, a szülei pedig kijelentették, hogy ha megtartja a babát, el kell otthonról költöznie… Egyrészt féltek a megszégyenüléstől, másrészt attól tartottak, hogy ezzel ellehetetlenül Marta reménytelien alakuló karrierje is. A lány ugyanis ritka jó külföldi ösztöndíj várományosa volt.
Arról kellett tehát döntenie, hogy másnap megműttesse-e magát… Elfogott a tehetetlenség érzése. Először az egész bonyolult helyzetet Istenre bíztam, majd belevetetettem magam, hogy a baráti körben segítséget kérjek.
Néhány nap múlva Marta már egy család vendégszeretetét élvezhette. Egészen a csodálatos gyermek egy hónapos koráig náluk élt. Amíg a tanulmányait folytatta, a család gondoskodott a babáról. A szülei is kibékültek vele.
Később épp a gyermek kapcsán találkozott egy férfivel, aki a jelenlegi férje. Hogy feleségét ne érje megbélyegzés, a rokonok előtt a gyermek apjaként lépett fel.
M. Z. – Csehország
-
-
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: Pixabay (2)
Forrás: Quando Dio interviene, 2004, Città Nuova Ed.
Fordította: Prokopp Katalin