Laja és Babi 41 éves házasok. Három felnőtt gyermekük és nyolc fiú unokájuk van. Az elmúlt év több változást is hozott az életükbe. Beszámolnak arról, hogy fogadták ezeket, milyen lemondások, elhatározások fémjelezték az utóbbi ...
Tekintetem a feladó címére esett...
Szorult helyzetben belevessük magunkat a megoldások keresésébe, vagy rábízzuk magunkat Isten gondoskodására? A következő két történet főszereplői a kettőt csodálatosan ötvözték.

Olvasási idő: 2 perc
Legkevésbé sem fényes helyzetben kaptam meg az osztályvezetői megbízatást. Az elődöm sok érdekes megrendelést magával vitt, és a marketinges próbálkozásaink, amivel új projekteket próbáltunk megvalósítani, nagyon gyér eredményt hoztak.
Aznap a cégvezetés megkért, készítsek el egy listát azokkal a nevekkel, akiket a cég elbocsájthat. Roppant le voltam sújtva. A munkatársaim egytől egyik hozzáértéssel és szívvel-lélekkel dolgoztak, elkötelezettek voltak a csoportunk iránt, még a fizetésük egy részéről való lemondás árán is.
Miközben egy levelet ragasztottam le, tekintetem a feladóra esett, az oly sokszor látott helységnévre: „Maria Enzersdorf”. Akkor hát ez a hely Máriának van szentelve? Egy percet sem hezitáltam, beültem a kocsiba, és elmentem a közeli kegyhelyre azzal a bizalommal, hogy Mária legalább megvilágosít, hogyan találhatok új munkahelyeket a kollégáimnak.
Miután a lelki békém helyreállt, visszamentem az irodába, azzal a bizonyossággal, hogy az életünk Isten kezében van. Délután 6 órakor, épphogy hazaértem, csörgött a telefonom. Az illető az egyik energetikai területen tevékeny cégcsoporttól volt, ajánlatot kért tőlünk. Az ajánlat eredménye az év legnagyobb bevételt hozó megbízása lett, amely nyereségessé tette az éves mérlegünket. És rövidesen a cég legnagyobb hasznot termelő központjává váltunk!
A. A. – Ausztria

Aznap észrevettem, hogy Marta, az egyik tanítványom szomorú és gondterhelt, ezért vele maradtam az óra után. Sírt, kétségbe volt esve. Tragikus volt számára az orvos javaslata, hogy a nemrég benne megfogant kis teremtés életét elvegye. A gyermek apja ugyanezen a véleményen volt, a szülei pedig kijelentették, hogy ha megtartja a babát, el kell otthonról költöznie… Egyrészt féltek a megszégyenüléstől, másrészt attól tartottak, hogy ezzel ellehetetlenül Marta reménytelien alakuló karrierje is. A lány ugyanis ritka jó külföldi ösztöndíj várományosa volt.
Arról kellett tehát döntenie, hogy másnap megműttesse-e magát… Elfogott a tehetetlenség érzése. Először az egész bonyolult helyzetet Istenre bíztam, majd belevetetettem magam, hogy a baráti körben segítséget kérjek.
Néhány nap múlva Marta már egy család vendégszeretetét élvezhette. Egészen a csodálatos gyermek egy hónapos koráig náluk élt. Amíg a tanulmányait folytatta, a család gondoskodott a babáról. A szülei is kibékültek vele.
Később épp a gyermek kapcsán találkozott egy férfivel, aki a jelenlegi férje. Hogy feleségét ne érje megbélyegzés, a rokonok előtt a gyermek apjaként lépett fel.
M. Z. – Csehország
Szükségünk van Rád! A fennmaradás a tét.
Legyél rendszeres támogatónk, hogy mi továbbra is minden hétköznap új, reményt adó cikkel jelentkezhessünk! Iratkozz fel hírlevelünkre!
Fotó: Pixabay (2)
Forrás: Quando Dio interviene, 2004, Città Nuova Ed.
Fordította: Prokopp Katalin
