Válasz az utolsó pillanatban

Három éve már, hogy lányom és vejem két kis unokámmal Bécsben élnek, dolgoznak. Nagyon megviselt bennünket, hogy a pandémia idején keveset tudtunk személyesen találkozni. Idén nyáron egyik pénteken jött a hír, hogy az egyik kislány eltörte a lábát, gipszet kapott, a másik kislány és a lányom betegek, vejem pedig nagyon fáradt, kimerült – éreztem a hangján a telefonban.

Jött az elhatározás: még aznap indulok Bécsbe, szükség van rám. A komfortzónámból kilépve megvettem a neten a vonatjegyet, és férjemmel elindultunk Pestre, az állomásra.

A 45 perces útra másfél órát szántunk, mert tudtuk, hogy péntek délután nagy forgalom van a fővárosban. A kocsiban egyre nagyobb lett a feszültség, mert éreztük, hogy nem érünk időben a vonathoz. Kerestem interneten, hogy melyik peronhoz kell mennem, de nem volt adat. Hívtuk a MÁV-ot telefonon, de azt mondták, nem adhatnak információt erről a vonatról, mert nem az ő társaságukhoz tartozik. Nagy könyörgésre annyit mondott a vasutas, hogy általában a 15-ös vágányra jön be a vonat.

Kelenföld. Húsz éve nem jártam itt, minden nagyon megváltozott, parkolóhelyet nem találtunk. Én kiugrottam a kocsiból a 15 kilós táskámmal – benne a szokásos előre elkészített lefagyasztott pörkölt és hurka, több jégakkuval biztosítva –, futottam le az aluljáróba, irány a 15. vágány, jött a vonat, felszálltam. Éreztem azonban, hogy nem nyugodhatok meg, valami nem kerek, egy helyjegyes vonaton nem szoktak ennyien állni. Hangosan megkérdeztem: – Ez a vonat megy Bécsbe? Egy angyali női hang válaszolt a tömegből: – Ez biztos, hogy nem megy Bécsbe, az a vonat ott áll a 6-os vágányon!

Leszálltam a vonatról, irány az aluljáró, rohanás, közben Istenhez fohászkodtam. A hatos vágányon nem állt szerelvény, de az ötösön ott volt a RegioJet! Nyomtam a gombot, rángattam az ajtót – nem nyílt. Felnéztem, és ott állt a kalauz. Könyörögtem neki magyarul, hogy nyissa ki az ajtót. Belülről kulccsal kinyitotta, felléptem az első lépcsőre, a vonat elindult, engem pedig felhúzott a kalauzlány. Értetlenkedve lengyelül, angolul beszélt hozzám, én kivörösödve csak mosolyogni próbáltam, elővettem a jegyemet, erre ő elirányított a helyemre. Amikor leültem, csendes sírás, remegés jött rám, a pulzusom az egekben, férjem nyugtatott telefonon.

Aztán mind a ketten hálát adunk az Úrnak! A jó Isten azt akarta, hogy kijussak Bécsbe: a következő négy napban tudtam segíteni a gyerekeknek, mindenki gyógyult egy kicsit.

***

Már tíz éve tartok tyúkokat, ez idő alatt több generáció kapirgált az udvarunkon. Volt olyan év, hogy saját kotlósunk csibéit a nappaliban nevelgettük, mert kint nagyon hidegre fordult az idő. Nagyon megszerettük őket, és hálásak vagyunk, hogy három családot ellátnak tojással.

Ezért nagyon rosszul érintett, hogy egy építkezés miatt a férjem azt mondta, le kell vágni a tyúkokat, kell a hely. Hetekig próbálkoztam: találjunk nekik másik helyet, nagyon magasak tojásárak, és a tapasztalatok alapján még egy fél évig biztosítva lenne a tojásellátásunk. Aztán a családi tanács észérvekkel a vágás mellett döntött.

A tyúkvágás napjának reggelén mintha a Szentlélek szólt volna hozzám: „Gondolj Margit nénire!”. Margit néni egy kedves szomszéd, özvegyen él. Segítünk neki, ha szüksége van ránk, ő ezt egy kis zöldséggel, gyümölccsel vagy tyúkpucolással segíti vissza nekünk. Mikor megismertük még fiatalkorában, voltak disznói, csirkéi. Évek óta csak az én csirkéimet nézegette, gyönyörködött bennük. Mikor sok tojásom gyűlt össze, örült, ha kapott friss házi tojást. Szóltam neki, hogy szívesen adnék három jól tojó és négy már kitojt tyúkot, ráadásként a maradék kukoricát. Jó volt látni azt a földöntúli boldogságot, hálát, ami rá volt írva Margit néni arcára.

Immár a szomszédban kapirgálnak a tyúkok, a kerítésre akasztjuk a konyhai zöldségmaradékot, és már nekünk is vissza volt akasztva tíz tojás. A többi tyúkot barátnőmmel levágtuk, finom leves és sült készült belőle, három tyúkocska pedig a mélyhűtőben várja a karácsonyt.

Nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy meghallottam azt a belső hangot a vágás reggelén, és hogy a jelen pillanatban tettekre váltottam!

Van egy ígéretem a férjemtől: „lesznek még neked tyúkjaid, drágám, egy szép tyúkólban!”