Te is több súlyt cipelsz, mint az ideáis? És próbáltál már megszabadulni tőle? Nem is egyszer, igaz? De vajon miért nem tudunk olyan könnyen lefogyni? Lukács Liza pszichológus, Az éhes lélek gyógyítása című könyve nem újabb ...
A jelenbe gyökerezve élni
Manapság gyakran halljuk, hogy milyen fontos a tudatos jelenlét (mindfulness), amikor elvárások, magyarázatok, értékelések nélkül egyszerűen csak jelen vagyunk az adott helyzetben. A keresztény lelkiségben is megtaláljuk a jelen pillanat fogalmát. Vajon miben tér el a kettő?

Olvasási idő: 3 perc
A kereszténység nagy tanítói már akkor is hangsúlyozták a jelen pillanat megélésének fontosságát, amikor még – ma úgy képzeljük – nem beszéltek rohanó világról, az emberek élete nagyjából előre meghatározott keretek között zajlott születésüktől halálukig. Azonban a lelki élet már akkor is ugyanolyan erőfeszítést kért mindenkitől.
Sziénai Szent Katalin írja például: „Az a fáradság, amely elmúlt, nem a miénk, mert az idő elszállt. Az sem a miénk, amely még előttünk áll, mert nem vagyunk biztosak, hogy lesz-e rá időnk.”
Manapság életmód-tanácsadók, coach-ok és pszichológusok hada tanítja, hogy tudatosan kell jelen lenni az életünkben (mindfulness), a keresztény lelkiség ezt a gondolatot már a korai időktől megértette. A modernitás közeledtével például Lisieux-i Szent Teréz kis útján is fontos szerepet játszik, leghíresebb mondata éppen ez:
„Életem csak egy villanás, egy múló óra, egy perc, amely csakhamar eliramlik. Te tudod, Istenem, ahhoz, hogy szeresselek Téged a földön, nincs másom, csak a mai nap.”
Míg a világi mindfulness inkább arra biztat, hogy a jelen pillanatot megélve kiélvezzük, átéljük a megadatott élményeket, elengedjük aggodalmainkat, várakozásainkat, és profitáljunk az éppen történő eseményekből, s ez mindenképpen egy építő hozzáállás, a keresztény értelemben felfogott jelen pillanatnak az a sajátossága, hogy abban Isten számunkra elgondolt akaratát kell keresnünk.
A 20. század lelki mesterei közül Chiara Lubich például egészen szorosan összefűzte Isten akaratának gondolatát a megélt jelen pillanat követelményével. Megértette, hogy
Isten nem egy elvont tökéletességet kér tőlünk, hanem azt, hogy ki-ki a saját életkörülményei között, saját hivatásában, polgári foglalkozása során percről percre tegye meg azt, amit Isten abban a pillanatban kér tőle.
Az életet gyakran (mint oly sokan mások is), egy utazáshoz hasonlította, melynek célja az Isten országába való eljutás. A jelen pillanat megélésének fontosságát pedig egy képpel tette érzékletessé.
Ha vonaton utazunk, akkor hiába rohangálunk előre a kocsiban, nem fogunk hamarabb célhoz érni, ugyanígy, hiába siettetjük az időt, vagy bánkódunk a múlton, akkor jutunk leggyorsabban Istenhez, ha itt és most tesszük akaratát.
Talán aszketikusnak tűnhet ez az út, de Chiara Lubich és követőinek tapasztalata azt mutatja, hogy így megélve a jelen pillanatot, az életünk izgalmassá, kalandossá válik, aggodalmaink nem nyomnak el minket, elvárásaink nem kötnek gúzsba. Azaz a keresztény jelen pillanat egyben a mindfulness jótékony hatásaival is bír.
„Ahhoz, hogy tökéletesen éljünk – írja Chiara –, szükség van akaratunkra, döntésünkre, de elsősorban Istenbe vetett bizalomra van szükség, mely bizalom a hősiesség fokát is elérheti. »Semmit sem tehetek most azért a drága emberért, aki veszélyben van vagy beteg, ebben a zavaros helyzetben… Ezért hát, azt fogom tenni, amit Isten ebben a pillanatban kíván tőlem: igyekszem jól tanulni, jól seperni, jól imádkozni, jól gondját viselni a gyerekeimnek… És Istennek gondja lesz majd rá, hogy rendet teremtsen a zűrzavarban, megvigasztalja a szenvedőket, megoldja a váratlan helyzetet.«
Ez közös, tökéletes egységben végzett munka, amely Istennek gyermekei iránti szeretetébe vetett nagy hitet kíván tőlünk, ugyanakkor tetteink által Isten számára is lehetővé teszi, hogy bízhasson bennünk.
Ebből a kölcsönös bizalomból csodák születnek. És meg fogjuk látni, hogy ami nekünk nem sikerült, az a Másiknak sikerült, és sokkal jobban csinálta nálunk.
A bizalom hőstette elnyeri jutalmát. Behatárolt életünk új távlatot nyer, érezni fogjuk, hogy megérint az áhított végtelen, és az új erőre kapó hit megerősíti bennünk az irgalmasságot, a szeretetet.”
(Chiara Lubich: Az egység lelkisége. Új Város, Budapest, 2020. 125. oldal)
Végül egy szép idézet XXIII. János pápától, aki pápai feladataival való szembenézésre se tudott jobb receptet:
„Úgy kell végeznem minden dolgomat, elimádkoznom minden imádságomat, megvalósítanom egy szabályt, mintha nem is volna más tennivalóm; mintha az Úr csak azért küldött volna a világba, hogy ezt a feladatot jól teljesítsem, anélkül, hogy a jövőre vagy a múltra gondolnék, s mintha ennek jó kimenetelétől függne megszentelődésem.”
(XXIII. János pápa: Egy lélek naplója. Budapest, 1972. 135.o.)
Chiara Lubich további könyvei itt elérhetőek.
-
-
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: Egedi Marianna