Gyász és növekedés: családi erőforrások a veszteség feldolgozásához

A gyász egyetemes tapasztalat, amelyet kortól függetlenül bárki átélhet. A gyermekekben azonban másképp zajlik a gyászfolyamat, mint a felnőtteknél, ezért fontos, hogy a szülők és nevelők tisztában legyenek a lehetséges pszichológiai következményekkel.

Matteo nyolcéves volt, amikor a nagypapája váratlanul meghalt. Nagyon szoros volt a kapcsolatuk, ezért a nagypapa elvesztése mély traumát okozott neki. Matteo szülei megértőek és érzékenyek a kisfiú fájdalmával kapcsolatban, nyíltan beszélnek vele a papa haláláról, és elmagyarázzák neki, hogy a nagypapa már nincs ezen a világon.

Matteónak biztonságos környezetre van szüksége, ahol kifejezheti a fájdalmát. Elmondja a szüleinek az érzéseit, és készít egy rajzot a nagypapáról, hogy örökké emlékezzen rá. A szülei segítenek neki megtalálni a fájdalom kifejezésének módjait. Bátorítják, hogy beszélgessen a barátaival és a tanítóival, és beíratják egy gyermekek számára létrehozott gyászfeldolgozó csoportba is.

A szülei és a nevelői támogatásának köszönhetően Matteo elindul a gyászfeldolgozás útján. Megtanul együtt élni a nagypapa elvesztésével, és ismét egyre vidámabban telnek a napjai.

A gyermekek életkoruktól és kognitív fejlettségüktől függően másképp élik meg a gyászt, mint a felnőttek. A kisebb gyermekek esetében előfordul, hogy nehezen fogják fel a halál fogalmát, és a fájdalmukhoz regresszív viselkedés, például ágybavizelés vagy ujjszopás társul. A nagyobbak már jobban megértik a halál fogalmát, mégis intenzív érzések járják át őket, például erős szomorúság, harag vagy félelem.

A gyermekek leggyakoribb gyászreakciói közé tartozik a szomorúság, ezért előfordulhat, hogy a gyermek sokat sír, levert, vagy nem érdeklik azok a dolgok, amelyek korábban fontosak voltak számára. Emellett mély haragot érezhet az elvesztett személy, de akár saját maga vagy mások iránt is; és félhet a haláltól, az elhagyatottság érzésétől, vagy a változásoktól. Az is megeshet, hogy bűntudatot érez a szeretett személy halála miatt, mert úgy gondolja, hogy valamilyen módon ő okozta azt. Vagy éppen össze van zavarodva a történtek miatt, ezért esetleg nehezebben érti meg, hogy mi történt és miért. Ezért a gyászoló gyermek számára a család állandó jelenléte kiemelkedően fontos.

Az informáló megküzdés olyan megközelítés, amely a tudásátadás és a kommunikáció segítségével támogatja a gyermekeket a gyászban. Azon a feltételezésen alapszik, hogy a gyermekeknek információra és támogatásra van szükségük ahhoz, hogy megértsék és túljussanak a kritikus pillanatain az elválás folyamatának egy olyan személytől, aki már nincs többé.

Vizsgáljuk meg együtt, melyek ennek a megközelítésnek az alapvető elemei. Az első és legfontosabb a nyílt és őszinte kommunikáció, vagyis szülőként és pedagógusként is nyíltan és őszintén kell beszélnünk a gyerekekkel a halálról. Fontos, hogy a kérdéseikre világosan és érthetően válaszoljunk, kerülve a szépítő kifejezéseket vagy az igazság elrejtését. Mindenképpen figyelembe kell vennünk a gyermekek életkorát, és a megértési szintjüknek megfelelően kell megosztanunk velük a történteket. Nem szabad túl sok részlettel leterhelnünk őket, inkább konkrét, érthető információkat adjunk át!

Szülőként bátorítanunk kell a gyerekeket, hogy fejezzék ki az érzelmeiket, mert szükségük van egy biztonságos térre, ahol szabadon megoszthatják a pozitív és negatív érzéseiket is. A pedagógusokkal együtt buzdítsuk őket arra, hogy beszéljenek az érzéseikről, anélkül, hogy elítélnék vagy lekicsinyelnék önmagukban azt, amit átélnek vagy éreznek.

Családként a gyászfolyamat egésze során támogassuk és vigasztaljuk a gyermekeket, adjunk nekik folyamatos érzelmi biztosítékot és közvetítsünk biztonságot és stabilitást.

Tartsuk fenn a családi rutint és a közös pozitív időtöltéseket, valamint osszuk meg egymással az elvesztett személlyel kapcsolatos emlékeinket és értékeinket. Így ösztönözhetjük a szimbolikus kötődés kialakítását. Végül, segítsük a gyerekeket, hogy kreatív módon fejezzék ki fájdalmukat, a játék, a rajz, az írás, a zene vagy egyéb művészi eszközök segítségével.

Az informáló megküzdés mellett más módszerek is segíthetnek a gyermekeknek a gyász feldolgozásában. Ezek közé soroljuk az egyéni pszichoterápiát, vagy a támogató csoportokat, ahol a gyermekek biztonságos környezetben oszthatják meg a tapasztalataikat, és olyan gyerekektől kapnak segítséget, akik hasonló tapasztalaton mentek keresztül. Végül, de nem utolsósorban az iskolát is kérhetjük, hogy nyújtson támaszt, ugyanis az intézményeknek van arra lehetőségük, hogy támogató programot biztosítsanak a gyerekeknek, akik elvesztették egy szerettüket. Az ilyen foglalkozások csoportos tevékenységekből, egyéni elbeszélgetésekből, és a szülőknek és a nevelőknek nyújtott információs csomagokból állnak. (Magyarországon is minden iskolának van heti néhány órában iskolapszichológusa, akit felkereshetünk egyéni problémával is. – szerk.)

A családot nem pusztán a vér köti össze. A család olyan erő, amely a nehéz időkben is fenntart minket: reziliens (vagyis a változásokhoz rugalmasan alkalmazkodni képes), mert képes a fájdalmat reménnyé, a veszteséget emlékké, a halált pedig életté változtatni. A család az a hely, ahol együtt sírhatunk és nevethetünk, ahol emlékezhetünk és tiszteleghetünk azok előtt, akik már nincsenek velünk, és ahol szeretettel és hálával élhetjük tovább az életünket.