Halogatsz? Nem lusta vagy, hanem...

Ezt a cikket múlt hétre terveztem megírni, de „nem sikerült”. Szerettem volna befejezni a diplomamunkámat ebben az évben, de mindig közbejött valami. Talán inkább majd holnap beszélek a főnökömmel a fizetésemelésről. Idén nyáron most már nem halogatjuk tovább, TÉNYLEG kifestjük a lakást. Ismerősek ezek a mondatok? Nem? Akkor Ön azon szerencsések közé tartozik, akik tökéletesen menedzselik a feladataikat és nem is félnek tőlük. Mi, a maradék 99,99%-a az emberiségnek pedig kicsit pironkodva mosolygunk össze, mert pontosan tudjuk, hogy bizony, az életünkben jócskán vannak halogatott feladatok.

A halogatás tudományos neve prokrasztináció, mely a latin procrastinare (holnapra tenni) igéből származik. A halogatás azonban nem csupán egyszeri átidőzítés. Pontosan ismerjük azt a működésmódot, amikor a halogatott feladat holnapról holnaputánra, aztán jövő hétre kerül, miközben szégyennel vegyes szorongást érzünk.

Akkor miért halogatunk?

Természetes reakció, hogy a kellemetlen dolgokat igyekszünk elkerülni. Alapszükségletünk a kellemesség-érzet, és mindent elkövetünk ezért. Amikor halogatunk, valójában a pillanatnyi feszültséget és szorongást kezeljük. A túl nagy feladat, de túl kevés információ és önbizalom okozta stresszt ideiglenesen kisimíthatja az a két szó: majd holnap.

A halogatás ugyanakkor a feladataink felgyülemlését eredményezi. Vannak feladatok, melyeket heteken, hónapokon, sőt éveken át görgetünk magunk előtt. Hiba lenne azt gondolni, hogy ezek nincsenek ránk hatással. Bár nincsenek mindig a szemünk előtt, valahányszor eszünkbe jutnak, annyiszor sérül a saját énerőnkbe, autonómiánkba vetett bizalmunk. Ráadásul még csak kudarcként sem tudjuk kezelni, amelyből levonva a megfelelő tanulságokat, tapasztalatra tehetnénk szert, hiszen meg sem próbáltuk, el sem kezdtük.

A halogatásnak nincs köze sem az önkontroll hiányához, sem a lustasághoz. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy úgy döntünk, nincs kedvünk megcsinálni a feladatot (=lustaság), és nem is az eltökéltségen vagy az időbeosztásunkon múlik, hogy nekilátunk-e. A legtöbben jó időstrukturálás mellett is notórius halogatók vagyunk. Végigdolgozzuk a hetet, vezetjük a feladatlistát, bizonyos feladatok mégsem pipálódnak ki sosem.

Hogy miért nem segít a legkifinomultabb időmenedzsment technika sem ilyen helyzetekben? 

Mert a halogatás nem időstrukturálási kérdés, hanem érzelemkezelési. A halogatás pszichológiai háttere, hogy a rövidtávú szükségleteinket a hosszútávúak elé helyezzük.

A téma kutatója Dr. Tim Pychyl elmagyarázza, hogy a halogatás során tulajdonképpen a jelenbeli ént szeretnénk megmenteni a negatív következményektől, miközben nem törődünk a jövőbeli énünk nehézségeivel – amelyeket egyelőre nem érzékelünk. Pychyl szerzőtársa, Dr. Sirois összefüggést talált a halogatás, a szívkoszorúér-betegség és a magas vérnyomás között. Az önvád és az érzelmeinktől való eltávolodás, olyan belső küzdelmekhez vezet, amely lassan aláássa az egészségünket. Azért halogatunk tehát, hogy csökkentsük a jelenbeli énünk frusztrációját és elkerüljük a nehéz érzéseinkkel való szembenézést. Ha megtanuljuk szabályozni az érzéseinket, megtalálhatjuk a kiutat a halogatásból is.

Nézzük meg, mik lehetnek azok az érzések, állapotok, amelyek halogatásra késztetnek!

1. A kudarctól való félelem

Teljesítményközpontú társadalmunkban már a kudarc lehetősége is szorongással tölthet el bennünket. Ráadásul a magyar iskolarendszer a kudarcot jellemzően nem egy tanulási lehetőségként kezeli, hanem büntetés, rossz jegy jár érte. Csoda-e, ha elpárolog a kísérletező kedvünk? Nincsenek tanult eszközeink arra, hogy kimondjuk: megpróbáltam, ez az út nem sikerült, kipróbálok egy másikat.

2. Alkalmatlanság érzése

Mindannyiunk számára ismerős lehet egy-egy nagy feladatnál az „azt se tudom, hol kezdjek hozzá” érzése. Egy születésnapi ünnepséget megrendezni nem egy délutános feladat. Egy komolyabb cikket megírni sok-sok kutatással jár. Megszerelni a vízcsapot szakértelmet és eszközöket igényel.

Amikor egy feladat túl bonyolultnak vagy hosszadalmasnak tűnik, hajlamosak vagyunk elhalasztani azt. Pedig van megoldás: a feladat kisebb célokra való lebontása.

Ahogy a vicc is mondja:

– Hogyan kell elfogyasztani egy elefántot?

–???

– Részenként.

3. Motiválatlanság

Ha nem látjuk a feladat vagy tevékenység mögötti értéket, akkor hajlamosak vagyunk halogatni, mert nincs késztetés a cselekvésre. Ugyanígy, ha valamit bármikor el lehet végezni, hiszen nem sürgős, akkor az a bármikor jó eséllyel sosem következik be. Érdemes elgondolkozni, hogy vajon mi az, ami elég motivációt jelent nekünk. Mert „majd hétfőn” még senki sem kezdett el edzeni vagy diétázni.

4. Érzelmi fásultság

Ha éppen nem vagyunk jól a bőrünkben, nem elvárható, hogy jól teljesítsünk. Az az ember, aki erős stresszt, szorongást, gyászt él át, vagy éppen rendkívül alacsony az önértékelése, nem lesz képes „hegyeket mozgatni”. Az érzelmi állapotunkat gyakran soroljuk a fontossági listánk végére, pedig valójában az elején lenne a helye. A fáradt ember nem tud szeretni. A kiégett ember nem tud teljesíteni. A szorongó ember nem lesz kreatív.

5. Korlátozó hiedelmeink

Érdemes azon is dolgozni, vajon milyen mélyebb parancsok, hiedelmek határozzák meg a feladatokhoz való hozzáállásunkat. Milyen üzeneteket kaptunk gyerekként, amelyet a belső gyermek elraktározott, és most minden erőfeszítést megtesz, hogy ennek mentén megakadályozza a felnőtt énünket a cselekvésben?

Mit tegyünk, ha szeretnénk végre leküzdeni magunkban a halogatás kisördögét?

– A halogatás leküzdésében segíthet a megfelelő öngondoskodás. Vagyis minden élethelyzetben tudatosan figyelem, hogy éppen milyen érzéseket élek át. Ezek az érzések üzenetek, hogy milyen szükségleteink nincsenek kielégítve. Ilyenkor átgondolhatom, hogyan tudom ezeket az adott körülmények közt kielégíteni, hogy jól legye a bőrömben.

– A nagy feladataim megértésében gyakran segített már nekem a testmozgás közben végzett ún. inkubáció. A módszer lényege, hogy nem morfondírozom tudatosan a konkrét feladaton, csak beültetem az agyamba, majd valamilyen intenzív testmozgás közben a “háttérben futtatom” a problémát. A testmozgás végeztével pedig újra előveszem a kérdést és lejegyzem mindazt, amit előhozott bennem.

– A halogatás gyakran a kudarctól való félelemből fakad, ezért érdemes a kudarcainkat átkeretezni.  Ami nem sikerült, azon nem tudunk változtatni, azonban meg tudjuk találni, milyen kapukat nyitott ki számunkra, mit tanultunk belőle, milyen üzenetet hordoz.Az előttünk álló feladatok gyakran eltakarják azt az utat, amelyet már bejártunk. Nagyon sokat változtathat a saját hatékonyságunkon és énerőnkbe vetett bizalmunkon az, ha rendszeresen – akár napi szinten – gyakoroljuk a hálát. Amikor még otthon lévő anyukaként vállalkozni kezdtem, gyakran éreztem, hogy nem haladok semerre. Ekkor

elkezdtem naponta felírni, mi az, amiért hálás vagyok, hogy megtörtént vagy elvégeztem. Pár hét alatt hatalmas változás állt be a saját magamba vetett bizalmamban.

– Ahogy a hála az elért eredmények átélésében segít, úgy segíthet a mindfulness (tudatos jelenlét) és a meditáció a jövőbeli feladatok megfigyelésében, megértésében, apró részletekre bontásában.

– Gyakran alábecsüljük az önjutalmazást, hiszen megvetendőnek érezzük, hogy a „kötelességünkért” jutalmat tűzzünk ki. Pedig a nemszeretem munkát is el kell végeznie valakinek, és ha éppen mi vállaltuk, akkor nyugodtan megjutalmazhatjuk magunkat érte. (Igen, szerintem az elégedett szívet jobban értékeli Isten is, mint a túlvilági jutalomért küzdő, de megkeseredett és halogatós szívet – bár nem vagyok teológus)

– Időmenedzsment készségünk fejlesztésére ma már számos nagyon jó kurzus vagy szakember áll rendelkezésre, amely segítségével személyre szabott működésmódot dolgozhatunk ki. Ezekben általában az érzelmi vetületek mellett szó esik azokról a nagyon gyakorlatias kérdésekről is, mint hogy mikor érdemes dolgoznunk, hogyan tartsuk magunkat fókuszban, milyen eszközökkel tudunk jól működni, hogyan delegálhatunk és hogyan szabhatunk határt.

Mire várunk még? Már az első halogatás nélkül elvégzett feladat növelheti elégedettségünket és önbizalmunkat. Ne halogassuk hát tovább, kezdjük el már ezen a héten! Ma. MOST!