A jövő közgazdaságtanát a feltörekvő országok írják?

Olvasási idő: 4 perc

Májusban hazánkban járt Sir Partha Sarathi Dasgupta indiai-angol közgazdász a Pázmány Péter Katolikus Egyetem meghívására. A szerte a világon elismert tudós a természeti tőke közgazdaságtani szerepét kutatja. Rendszeres szerzőnk, Soós Rita interjút készített vele, mely jövő héten fog megjelenni. Ez az interjú, egy három részes sorozatba fog illeszkedni, mely a közgazdaságtanban zajló változásokat próbálja megragadni. Mostani, első cikkünk a téma komplexitása miatt nem a teljesség igényével íródott, hanem a szerző saját tapasztalatain keresztül próbál válaszokat találni olyan kérdésekre, mint például, hogy meddig marad még velünk a jelenleg ismert gazdasági rend, kik a XXI. század nagy úttörői és milyen alternatívát kínálnak a globalizációra épülő fogyasztói modellre?

Ahhoz, hogy az olvasót el tudjam kísérni mondandóm lényegéhez, nagyon röviden be kell, hogy vezessem a közgazdasági gondolkodás történeti fejlődésébe. De előbb hadd kezdjem egy személyes történettel.

Több mint három évtized telt el azóta, hogy elkezdődött a pályafutásom a budapesti ’Közgáz’ szellemi közegében. A rendszerváltozás évei voltak ezek, a korszak ma már történelem. A közhangulat egyszerre volt radikális, megnyitva az utat egy szabadabb világ előtt, ugyanakkor tétova a kritikai gondolkodást illetően és naiv a jövőt befolyásoló áramlatokat illetően. Egy zárt, katolikus, hagyománytisztelő közegből hirtelen átcsöppentem egy liberális, nyugatos közegbe. Nem igazán voltam felvértezve azzal a képességgel, hogy a saját értékeimet miként hangoljam össze egy masszívan materialista, individuális gondolkodásmóddal.

Szenvedtem azoktól a tantárgyaktól, amik a valóság néhány mozzanatát ragadták meg, nélkülözve a komplex gondolkodás és ok-okozati összefüggések feltárásának igényét. Az egyik ilyen tantárgy A közgazdasági elméletek története volt, ami kamaszkorom végén csupán tömény elmélethalmazt jelentett számomra. A közgazdaságtan a gazdasági szereplők működésére, egymásra hatásának, valamint a megtermelt javak elosztásának hogyanjára keresi a választ. Egyszerre leíró és megfigyelésekre épülő tudomány, valamint a politikai és gazdasági szereplők befolyásolásának képességeivel is bír.

Mai fejjel már tudom, hogy egy ilyen típusú tantárgy nagyon is helyén való a közgazdasági képzésben, feltéve, ha nem nélkülözi a ragasztóanyagot, ami a részeket egymással összefüggő egésszé teszi, s ez nem más, mint a történelmi kontextus. Sőt azóta azt is megtanultam, hogy az országok és kultúrák közötti versengés győztesei nem csak a történelmet írják, hanem a világ- és a helyi gazdaság működési elveit is.

Akik némileg jártasok a polgári közgazdaságtan történetét illetően, azoknak nem újdonság, hogy a 18. század végétől a 20. század végéig a brit, valamint amerikai (vagy Amerikába kivándorolt) gondolkodók határozták meg a fő fejlődési irányainak és tételeinek tekintélyes részét. Gondoljunk Adam Smith (lásd korábbi cikkem: https://ujvarosonline.hu/tarsadalom/adam-smith-300-eve) vagy David Ricardo munkásságára, akik az angol felvilágosodás szellemi közegéből kerültek ki, és máig hatással vannak a korlátlan piaci szabadságban hívő közgazdászokra, illetve a fejlett ipari társadalmak gazdasági elitjének felfogására. Őket követték vagy mellettük alkottak azok a gondolkodók, akik a piaci verseny és magántulajdon szükségességét hangoztatták (Jeremy Bentham, James Mill, John Stuart Mill). Persze voltak olyanok (Thomas Malthus), akik pesszimistábbak voltak a gazdasági fejlődés hatásait illetően, és érzékelték a népességnövekedés és termelés aránytalanságát. A 19. században megjelentek a kritikus hangok is a német valamint francia nyelvterületekről, akik az ipari forradalom következményeire, különös tekintettel a munkáskérdés súlyosbodására hívták fel a figyelmet (Karl Marx, Friedrich Engels, Saint-Simon és Charles Fourier). Az ő gondolataik adtak alapot a később megjelent alternatív, szocialista gazdaságpolitikai irányoknak.

Időközben további iskolák (például: osztrák, holland) gazdagították a közgazdaságtan fejlődését, azonban a 20. század legnagyobb hatású alakjai továbbra is a britek és amerikaiak voltak, akiknek a nézeteit nagyban befolyásolták a világháborúk, a nagy gazdasági világválság és a kétpólusú világrend kialakulása, az USA és a Szovjetunió hatalmi központokkal. John Maynard Keynes az elmúlt évszázad egyik legnagyobb hatású közgazdásza az állami szerepvállalás szükségességét hangsúlyozta a világgazdasági válság kezelésében – Milton Friedman a chicagói iskola atyja a pénzkínálat szerepét vizsgálta az infláció alakulásában, valamint a gazdasági stabilitás fenntartásában. Paul Samuelson dolgozta ki a tudományág matematikai alapjait, Bill Phillips pedig az infláció és munkanélküliség kapcsolatát vizsgálta.

Hosszasan lehetne sorolni azokat a közgazdászokat és iskolákat, akik a mai főáramú közgazdasági gondolkodást és a globalizációs folyamatokat befolyásolták. Noha ezek a személyek a maguk közegében kétségtelenül előre vitték a tudomány fejlődését, egy bizarr egyensúlyvesztés megszilárdulásához is hozzájárultak, ami a globális észak és dél közötti problémák kiéleződéséhez vezetett. Ebben a gazdasági struktúrában a technológia túlértékelt, az emberi munkaerő alulértékelt és sok esetben nélkülözi a munkás méltóságát, a természeti erőforrások ára nem tükrözi a szűkösségüket, valamint a környezetromboláshoz való hozzájárulásukat.

A következő részben a Sir Partha Sarathi Dasguptával készült beszélgetést olvashatják. Ennek fő témái a biodiverzitás gazdaságtana; fenntartható gazdasági fejlődés; az indiai közgazdászok szerepe.