Barion Pixel

Beszélnünk kell egymással!

November 22-én ismét több ezer francia találkozott egy számára ismeretlen, hozzá közel lakó, de alapvető értékrendbeli kérdésekben mást valló honfitársával, hogy együtt megigyanak egy kávét vagy leüljenek a szervezők által felkínált találkozási helyeken és beszélgessenek.

beszelnunk-kell-egymassal

Olvasási idő: 4 perc

 

 

Franciaországban is egyre inkább úgy érzik az emberek, hogy a társadalmi megosztottság elviselhetetlen méreteket öltött. A La Croix katolikus hetilap ezért már másodszor szervezte meg a Faut qu’on parle – Beszélnünk kell egymással! kezdeményezést: 2024-ben a Brut.Online médiafelülettel, idén pedig a La Voix du Nord, a Notre temps és a Réel Médiával együttműködve.

 

 

 

 

 

Mi ez a kezdeményezés? Célja, hogy összehozza a polgárokat egymással a világnézeti és gondolkodásbeli különbségek ellenére. A résztvevő médiafelületek segítségével meghirdetett kezdeményezés során a jelentkezők kitöltenek egy kérdőívet, ahol néhány megosztó témában kell a véleményüket kifejteni és néhány adatukat megadni. Ezek alapján egy algoritmus összepárosítja az egymáshoz közel lakó, de egymástól leginkább különböző személyeket. A központilag meghirdetett napon – idén november 22-én – ezek a párok találkoznak és szabadon beszélgetnek az őket érdeklő témákról. Ezek a különleges találkozások elősegítik a közbeszéd polarizációja elleni küzdelmet, erősítik a meghallgatás és a párbeszéd kultúráját, és újraépítik a társadalom jövőjének építéséhez elengedhetetlen kapcsolatokat.

 

Az algoritmus által összeszervezett beszélgetések ötlete Németországban született, a Die Zeit magazin kezdeményezte 2017-ben My Country Talks néven. Az általuk fejlesztett applikáció adaptálható mások által. Ily módon több tucat országból már mintegy százezer emberhez elért ez a mozgalom. Ezek alapján a Harvard és a Stanford egyetem hatástanulmányt is készített, mely igazolja, hogy két óra beszélgetés valaki olyannal, akit a „másik oldalhoz” tartozónak gondolunk, 77%-kal csökkenti az érzelmi polarizációt, azaz az ellentétes oldalnak érzékeltek iránti negatív érzéseinket. Sajnos azonban egyre kisebb az esélye, hogy magától olyanokkal hoz minket össze az élet, akik másként gondolkodnak.

 

A tavaly meghirdetett alkalmon 6400, a legkülönbözőbb korosztályhoz tartozó, kulturális hátterű és származású ember vett részt, az átlagéletkoruk 45 év volt és többségük nő. 95%-uk elégedett volt az átélt tapasztalattal, 75%-uk kapcsolatban maradt egymással később is és 95%-uk úgy tervezte, hogy legközelebb is bekapcsolódik. Idén kicsit kevesebben 5108-an jelentkeztek, az átlagéletkor magasabb, 58 év, és idén is több köztük a nő (52%).

 

 

A résztvevők bármiről eszmét cserélhettek a párjukkal, de a szervezők egy kis útmutatót is összeállítottak, ami segít, hogy a párbeszéd kellemes élmény legyen. Az idei kérdőívben, mely alapján a nézetkülönbségeket feltérképezték, arra kellett például válaszolni, hogy le kell-e mondani a húsfogyasztásról, hogy megmentsük a bolygót, butábbak leszünk-e a mesterséges intelligencia fejlődése miatt vagy hasznos-e Franciaország számára a bevándorlás. Fontos észben tartani, hogy a cél nem az, hogy meggyőzzék egymást bármiről is, vagy hogy megoldásokat találjanak a társadalmi problémákra. A találkozás magáért a találkozásért értékes, egymás ítélet nélküli meghallgatása a cél.

 

A francia újság bemutat a tavalyi párosok közül kettőt, akik nemcsak egyszer, hanem fél év múlva újra találkoztak. Muriel 75 éves nyugdíjas, nagypolgári környezetből származik, a párizsi XVI. kerületben, az ottani „Rózsadombon” él, és hagyományosan jobboldali szavazó, Carole Saint-Denis-ből, egy Párizs környéki „banlieu”-ről, azaz külvárosi lakótelepről érkezett, 56 éves kisgyermekgondozó és a zöld pártokra szokott szavazni. Politikai nézeteiken kívül az ízlésük és kulturális referenciáik is nagyon különböznek egymástól, bár a beszélgetés során egyre jobban felfedezik azt is, ami összeköti őket. Például, hogy mindkettőjüknek van félvér unokája. Míg Carole az ő jövője miatt aggódik a franciák idegenellenessége miatt, addig Muriel inkább a közbiztonságot félti a bevándorlóktól, bár, vallja be Carole-nak, az még sose jutott eszébe, hogy az ő unokáját veszélyeztetné a rasszizmus. A beszélgetésük egyre bensőségesebb.

Úgy válnak el, hogy ki-ki megmaradt ugyan nézetei mellett, de ráébredtek, hogy a világ nem fekete-fehér.

Mielőtt találkoztunk, azt képzeltem, Carole egy szélsőbaloldali aktivista lesz, aki mások meghallgatása nélkül csak kiabál és protestál – meséli most már nevetve Muriel.

Én pedig azt hittem, Muriel csak egy fafejű, bigott, konzervatív nénike lehet – replikáz Carole.

Két órával később már mindketten arról beszélnek, milyen jól megtalálták egymással a hangot.

 

Hasonló történt Jérome-mal és Thomas-szal. Az 54 éves üzletember és a 30 éves kulturális menedzser szintén más-más világból érkezett, ez már az öltözködésükből is kitűnik. Ám fontosnak tartották másodszor is találkozni, hogy folytassák a 2024. novemberében megkezdett beszélgetést. Az első alkalommal főleg a gazdaság növekedésének korlátairól és a környezeti krízisről beszélgettek, februárban inkább a szólásszabadságról. Míg Thomas minél kevesebb gátat szabna ennek, addig Jérome több moderálásra vágyik például a közösségi médiában. Mindketten úgy látják, főleg abban fejlődtek a párbeszéd során, hogy alaposabban érveljenek hiteles adatokra támaszkodva és ne csak az érzelmeikre hagyatkozzanak, mint az gyakran megesik a családi vacsorákon.

 

 

Idén Simon és Louis Lyonban, Anne és Renaud Nantes-ban találkoztak. Anne tősgyökeres nantes-i, gyakorló katolikus és óvónőként dolgozik. Renaud Párizs legjobb iskoláiban végzett és egy start-up cégnél programozó, menyasszonyával költöztek nem régen Nantes-ba és most készülnek a templomi esküvőre, aminek kapcsán közelebb került a valláshoz és az egyházhoz is. Anne és Renaud nézetei a legtöbb kérdésben eltérnek egymástól, és mint kiderül a beszélgetés során, az élettapasztalatuk is. Anne lakótelepi környezetben él és nagyon sok bevándorló szomszédja van, akik szerinte nagy gazdagságot jelentenek neki személyesen és a társadalomnak. Renaud csak rövid ideig élt Párizs északi-külvárosában, ahol inkább a konfliktusokkal, zajongással és drogkereskedelemmel tudta a bevándorló szomszédait azonosítani. Anne megérti Renaud idegességét a zavaró szomszédság miatt, de rákérdez, hogy kérte-e tőlük, hogy legyenek csendesebbek?

Ha beszélgetünk, ha elmondjuk a kéréseinket, sokkal gördülékenyebb a nehézségek rendezése – fejti ki meggyőződését Anne.

Nem véletlenül cseng össze ez a gondolat a mozgalom nevével: Beszélnünk kell egymással!

 

 

Szükségünk van Rád! A fennmaradás a tét.

Legyél rendszeres támogatónk, hogy mi továbbra is minden hétköznap új, reményt adó cikkel jelentkezhessünk! Iratkozz fel hírlevelünkre!

Fotó: pexels.com

Legújabb könyveink: