Európai vagyok, német és magyar egyszerre

Olvasási idő: 14 perc

_{Kezdőkép: Interjú a Grüne Jugend szövetségi kongresszusán Lipcse, 2025. október (Vadász Dávid albumából)}

Dávid mindig is abban hitt, hogy a társadalmat csak akkor lehet alakítani és javítani, ha az emberek aktívan részt vesznek benne. Tán 14 éves lehetett, mikor a Teens4Unity (Gyerekek az Egységért) magyarországi, Bükkben megrendezett országos táborában megismertem. Akkoriban még az egész családja Németországban élt, de a nyarakat Magyarországon töltötték. Szülei néhány éve visszaköltöztek, ám ő Münchenben maradt. Emlékszem, Dávid a táborban nemcsak magas termetével emelkedett ki a többi kamasz közül (és mert az éjszakát nem egyszer a szabadban töltötte), hanem társadalmi elkötelezettségei miatt is, például az elvégzett önkéntes tűzoltóság keretében, amiről lelkesen mesélt. Mikor ezeket most felemlegetem neki, szívesen emlékezik vissza:

Vadász Dávid: Az utóbbi időben el is gondolkoztam, hogy milyen sok önkéntes munkában is vettem részt. Mindig is meg voltam róla győződve, hogy ahhoz, hogy egy jól működő társadalomban éljünk, ahhoz hozzá is kell tenni a saját részünket. És mindig öröm is volt, ha önkénteskedtem, pozitív élményekben volt és van részem. Persze néha fárasztó, néha iszonyú sokat bele kell adni, de közben örömet szerzel vagy adsz valamit másoknak, sőt, társakra, barátokra találsz.

A tűzoltóságot 12 éves koromban kezdtem, amikortól Bajorországban önkéntes tűzoltóként el lehet kezdeni. Ez addig tartott, amíg Erdingben éltünk, ami a müncheni agglomeráció egyik városa. Szüleimet meggyőztem, hogy ide szeretnék járni, nagyon bulis volt, mert hetente esténként voltak gyakorlatok a gyerekeknek és fiataloknak, és voltak 24 órás gyakorlatok is, amikor ott aludtunk a tűzoltószerházban, és például régi roncsautókat gyújtottak meg, és felkészítettek egy igazi baleseti helyszínelésre. De 16 éves korig nem lehetett éles bevetésem, utána pedig az iskola mellett nem jött össze. Érettségi után Münchenbe kerültem, ahol a tűzoltók nem önkéntesek, hanem hivatásosak, viszont hamar belecsöppentem az egyetemi hallgatói önkormányzatba, azaz ott kezdtem el önkénteskedni.

_{Családi nyaralás Szicílián, 2025. február (Vadász Dávid albumából)}

Volt valami specifikus feladatod?

Igen, zseniális volt, hogy több mindenbe belekóstoltam, és sok sikerélmény ért. A kisebb HÖK fesztiválok szervezésével kezdtem a rendezvényszervezés-csoportban, de utána eléggé gyorsan belekeveredhettem a felsőoktatás politikai részébe, és hamarosan a HÖK háromtagú elnökségbe is bekerültem. A feladataim közé tartozott a csapat összetartása és a csapatépítők, de a felsőoktatási politikával is foglalkozni kellett, tanmenetekről beszélni, azokat újraírni, kommentálni. Nálunk a felsőoktatási törvény garantálja, hogy a diákok is beleszólhatnak a tanmenetekbe.

Hogyan kell elképzelnünk, jogilag hogyan kapcsolódtatok az egyetemi vezetéshez? Meghívást kaptál rektori ülésekre?

Ezen a szinten nincsen szavazati jog, de van egy diákparlament, ami megválasztja a HÖK egyes tagjait. A diákparlament döntéseket hoz a diákok nevében: arról, hogy milyen témában tartja fontosnak kifejezni a véleményét, vagy hogy szervezzünk-e fesztivált, hogy mit kéne a kampuszon éppen átalakítani. Valamit a sajtó felé képviseltünk, mással az egyetemi vezetőséghez fordultunk. Két évig voltam az elnökségben, utána pedig szenátusi tag. A szenátus az egyetem legfelsőbb testülete, amelybe a hallgatók két diákot választanak be közvetlenül. A szenátusban például új tanmenetek bevezetéséről, meglevők módosításáról szavaztunk.

_{Egyik akció a diáklakhatás témájában rendezett tiltakozó táborban, 2023. szeptember (fotó: Janez Rotman / AK Wohnen)}

Mik azok a témák, mi az a fő irányvonal, amit te úgy gondoltál, hogy fontos képviselni nektek, mint diákoknak?

Köszönöm, hogy ezt kérdezed, mert én a szenátusi évemben találtam rá a témára, amit mindmáig fontosnak tartok: a diáklakhatásnak és a megfizethetőségének a témájára.

Münchenben katasztrofális a helyzet, egy albérleti szoba havi 800–820 euróba kerül, miközben az állami támogatás – amit kevesen kapnak meg – maximum havi 900 euró.

A HÖK-ös irodánkban mindig nyitva állt az ajtó, és jöttek sorra a diákok, hogy hiába vették fel őket a TUM-ra (Müncheni Műszaki Egyetem), az egyik legnívósabb német egyetemre, de nem találnak megfizethető lakhatást. Most éppen egy hosztelben laknak, de hogyha a következő hónapban sem találnak semmit, nem tudják folytatni a tanulmányaikat. A témát nemcsak a szenátuson belül képviseltem, mert a szenátus csak egyetemi hatáskörben járhat el, hanem a tartományi politikára is elkezdtem nyomást gyakorolni. Míg a normál lakhatás szövetségi és önkormányzati hatáskör, a diáklakhatás a tartományi, azaz a bajor politika feladata. A diáklakásokat kezelő és minden egyéb, egyetemistáknak való szolgáltatással foglalkozó, közfeladatot ellátó cég nem tudta ellátni a dolgát, annyira alul volt finanszírozva.

Rájöttünk, hogy ez egy égető probléma, és hogy erről sokat ellene beszélni. Rászerveztünk egy kampányt, hogy felkerüljön a politikai agendára. Írtunk egy felhívást a bajor parlamenti frakcióknak és a bejutásra esélyes jelölteknek is, és persze elküldtük a médiának is, ami erre nagyon rákapott a nyári szemeszter első tanítási napján.

_{Forgatás az üresen álló és felújításra szoruló kollégiumok előtt a „heute show”-val (Németország-szerte ismert műsor, 2023 július (Vadász Dávid albumából)}

Nyári szemeszter?

Igen, nálunk téli és nyári félév van. A téli októbertől márciusig tart, a nyári áprilistól szeptemberig. Akkor áprilisban a félévnyitóra szokása szerint eljött a bajor miniszterelnök, hogy köszöntse az új hallgatókat, és ott volt vele a felsőoktatási miniszter is. Előtte megkértük a teremben levőket, hogy erről a témáról kérdezzenek, de ami a legnagyobb csapás volt a bajor vezetés számára, hogy a legnagyobb dél-német újság, a Süddeutsche Zeitung aznap hozta le a velünk készült interjút a címlapján. Ebben bemutattuk, hogy a diákok lakhatási krízisben vannak, miközben 1500 diáklakás üresen áll, mert veszélyes az állapota, de nincs pénz a felújításra. Ennek egész Németországban óriási sajtóvisszhangja lett. És persze nem tetszett a bajor politikának, hogy ez így napvilágra került, mert ők szeretik magukat a legjobb tartománynak feltüntetni, a felsőoktatással együtt.

_{Tüntetés Münchenben megfizethető lakhatásért, 2026. február (Vadász Dávid albumából)}

Volt-e az egész ügynek valami foganatja?

Szerintem részben ennek a kampányunknak is köszönhető, hogy a ’24/’25-ös költségvetésben 50 millió euróval több került a diáklakhatásra. Ezt a keretet a fent említett közhasznú cégek kapták, és csak diáklakhatásra költhették, míg előtte nem volt ilyen keret az államháztartásban, csak egy sokkal kisebb támogatás. Biztos vagyok benne, hogy a folyamatos nyomásgyakorlásunk hozzájárult ehhez a sikerhez, még ha – ahogy a németek mondanák – csak egy kis csepp egy forró kövön, de elindult valami. És ehhez az kellett, hogy folyamatosan mindenféle akciókat szervezzünk.

Másfél éves korodban kerültél ki magyar szüleiddel Németországba, ott nőttél fel testvéreiddel együtt. Minek tartod magad, magyarnak vagy németnek, netán mindkettőnek egyszerre?

Ez egy nagyon érdekes kérdés, és az utóbbi tíz évben sokat változott a viszonyulásom az identitásomhoz. Különben 2017 óta kettős állampolgár vagyok. Általában azt szokták kérdezni, hogy „honnan jössz?„ vagy „honnan származol?”, és akkor én azt válaszolom, hogy Münchenből, hisz most ott élek. De ha jobban belemegyünk a témába, akkor azért el szoktam mondani, hogy Magyarországról jöttek a szüleim, Németországban élek, és per pillanat mindkét identitást magaménak tartom: német és magyar vagyok, pontosabban magyarországi és németországi. Németországon belül pedig meghatározó a bajor identitásom. Idén többet járok az országban Bajorországon kívül is, és a bajorok kicsit fent hordják az orrukat, tehát mások óvatosan közelednek hozzánk. Ebben van is egy kis igazság, és a bajor miniszterelnök szereti hangoztatni, hogy a bajorok a legjobbak, és külön dolgokat szeretne elérni a bajorok számára. Sajnos ezért a bajorokról megvan a többi német véleménye, és ez nem túl jó. Ezt én azzal szoktam feloldani, hogy elmondom, én európai gyerekként és fiatalként nőttem föl, főleg azáltal, hogy ez több helyszínen történt.

_{Családi kép nagyszülőkkel, 2024. szenteste (Vadász Dávid albumából)}

Németországban, főleg a középiskolás koromban fontos volt számomra, hogy igazodjak a többségi társadalomhoz, sok szempontból egyszerűen németnek szerettem volna érezni magamat. Magyarországon is az volt a tapasztalatom, hogy mikor nyáron Pilisjászfalun a családi házunkba, kertünkbe jött a sok ismerős, rendszeresen megkaptam, hogy „Te nem is vagy igazi magyar!” Aztán később, mikor elkezdtem a magyar politika iránt is érdeklődni, a saját politikai hozzáállásom, a világképem mentén, a nekem fontos értékekkel, folyton hazaárulóztak meg hasonló, és ez azért nem hagyja hidegen az embert.

Mi ez az alapvető politikai hozzáállásod? Felsorolsz kettőt-hármat ezekből az értékekből?

Humanista, szolidáris, európai alapértékekre alakuló világnézet. Aztán az Orbán-rendszer utóbbi éveiben azért rájöttem, hogy nem szabad feladni, nem szabad elfogadni, hogy kirekesszenek egy nemzetből, aminek a része vagyok, hanem aktívan kell érte tenni. És a mostani egy jó változás, más a hozzáállás most: meghívnak, hogy legyünk aktívan része ennek a nemzetnek, ennek az országnak a közösségének.

Honnan érzed ezt, hogy meghívnak ebbe téged?

A hazaárulózás abbamaradt, és Magyar Péter és Orbán Anita sokszor megszólították és meghívták a külföldön élő magyar embereket. Tetszik a szemlélet, hogy nem kell mindenben egyetérteni, de a politikai ellenfeleket, csak mert máshogy gondolkoznak, ne rekesszük ki.

A 2023-as lakhatási kampány számomra nagyon pozitív volt, és megtanított rá, hogy lehetőségünk van, jogunk van részt venni nemcsak a társadalmi életben, hanem a politikában is. Hisz a politika minket, állampolgárokat, lakosokat képvisel. Tudom, hogy ezt egy nyugat-európai, német perspektívából egyszerűbb mondani, főleg hogy ezt Magyarországon fél évvel ezelőtt az akkori helyzetben én sem mertem volna megtenni, de csak biztatni tudok mindenkit.

_{A Bündnis 90 / Die Grünen bajor tartományi pártkongresszusa, 2024 december. Vadász Dávid itt vett részt először küldöttként. (fotó: Bündnis 90 / Die Grünen Bayern)}

A diáklakhatással kapcsolatos kampányaink során az volt az érzésem, hogy a zöldek, ezen belül a Grüne Jugend, a Zöld Ifjúság tényleg komolyan veszi ezt a témát – sokat támogattak a parlamenti munkájukkal. Utána azzal győztek meg, ahogyan a szociálpolitikát, a klímavédelmet és az emberi jogok tiszteletben tartását összekapcsolták; végül úgy érzem, hogy ebben a pártban tudok a legjobban küzdeni az elveimért. A párthoz csatlakozás után azt is megtudtam, hogy úgy tartják, hogy az egyén migrációs története az identitása része, és nem az a dolga, hogy asszimilálódjon a német társadalomba, hisz a bevándoroltak részei a német társadalomnak, amit ők is alakítanak – alakítottak.

Jól értem, hogy te magadat is, aki másfél éves korodban érkeztél oda egy másik európai országból, kvázi migránsnak tekinted?

Én sokáig nem annak tartottam magamat, de ők bátorítottak, hogy ha szeretném, elfogadhatom, hogy migrációs hátterem van. Az ő szóhasználatukban migrációs háttere van annak, aki egy olyan embercsoporthoz tartozik, amelyik bevándorlónak tartja magát, vagy amelyik a neve, a kinézete alapján rasszista, xenofób megnyilvánulások céltáblája lehet.

Így az utóbbi két évben nagyon pozitív viszonyom lett ahhoz, hogy német is vagyok, de van egy magyar hátterem is.

A sokszínűséghez hozzátartozik, és a társadalomhoz tartoznak bevándorolt emberek, akik már németnek vallják magukat, és őnekik ugyanolyan joguk részt venni a társadalmi, politikai életben, mint a többi állampolgárnak.

Értem. Hogy állsz a nyelvvel? Milyen nyelven gondolkodsz? Különben gratulálok, tökéletesen beszélsz magyarul, senki nem mondaná meg, hogy a hétköznapjaidat nem Magyarországon éled.

Köszönöm! Múltkor tűnt fel, hogy sokszor magyarul számolok, fogalmam sincs, hogy miért. De egyébként össze-vissza használom a két nyelvet. Van, hogy németek közt vagyok és magyarul gondolkodom. Szerintem mióta a szüleim se élnek itt és a hétköznapjaimban nem beszélek annyit magyarul, kevésbé választékosan és korrektül fejezem ki magamat, mint amennyire szeretném és amennyire a németből megszoktam.

_{A cikk alapjául szolgáló videóinterjú felvételén}

Mit jelent számodra az európaiság?

Szerintem az európaiság egy óriási lehetőség arra, hogy békében és közösen egybenőjenek ennek a kontinensnek a lakosai. Szerintem sokan még nem tudják, vagy nem fogják ezt fel. Az EU mottója: United in Diversity, közösen sokszínűségben. Számomra Európa egy projekt, ami az emberek életét egyszerűbbé, jobbá és szebbé szeretné tenni. Óriási potenciál rejlik benne. Nem tudom, hogy mindenki szeretné-e, de szerintem fontos, hogy mi európai lakosok és állampolgárok része vagyunk ennek, és megvan a lehetőségünk, hogy mi is építsük akár a saját közösségünk, nem kell ehhez mindig Brüsszelbe menni.

Az európai projekt békét próbált teremteni a második világháború, az emberiség legbrutálisabb világháborúja után.

Manapság újra mindenhol háborúkról hallunk, de az Európai Unió kontinentális területén 70 éve nem volt háború az államok között.

Szerintem az EU-nak, mint intézménynek, mint államok feletti együttműködésnek egyértelműen több előnye van, mint hátránya, de az is biztos, hogy rengeteg reformra van szükség. Sok mindent lehetne sokkal jobban csinálni, de egyszerűen el kell fogadni, hogy az egyre több, jelenleg 28 ország között, mindig módosított szerződési konstrukciók keretében nem egyszerű együttműködni. Szerintem ehhez képest egy viszonylag jó intézményt hoztak ki belőle. Gazdasági szempontból az egész régiónak óriási potenciált hozott. Persze kritikusan is nézhetjük, például Kelet-Európát eléggé sokáig kihasználták, és bizonyos szempontokból még mindig kihasználják. De az, hogy ingyen telefonálhatunk, hogy egyszerűbben utazhatunk, hogy felfedezhetünk az egész földrészt, nekem iszonyú sokat jelent. Felülök a vonatra, határellenőrzés nélkül hazamehetek, de akár két óra alatt Olaszországban vagyok, három óra alatt Franciaországban.

Szinte természetes már például a fogyasztóvédelem. Tudom, hogy a MÁV milyen, de a Deutsche Bahn is megéri a pénzét. Az európai fogyasztóvédelemnek hála visszakapom a késések után a vonatár felét. Ugyanez az előny igaz az egységes adatvédelmi szabályozásra és a szabadságjogok védelmére is.

_{A német-magyar ifjúsági parlament ülése Budapesten, 2025. november (Vadász Dávid albumából)} 

2025 májusában az Európa-naphoz kapcsolódóan voltál Brüsszelben egy rendezvényen.

Igen, ezt az Együtt Európáért mozgalom szervezte az Európai Unió, vagyis még az előde, az Európai Szén- és Acélközösség megalapulása 75. évfordulójára^[1], melynek kiindulópontjául a Schuman-nyilatkozatot vették alapul, mellyel a német–francia megbékélés kezdetét vette.

Olasz zöldpárti EP képviselők, például Palermo egykori polgármestere, és más nemzetiségű, talán szlovák Európai Néppárt politikusok voltak a fő résztvevők.

A Schuman-nyilatkozat keresztény szemléletű volt, és a megemlékező alkalomra felkértek négy fiatalt – köztük engem –, hogy tartsunk egy beszédet a mi perspektívánkból arról, hogy mi ma ennek a nyilatkozatnak az üzenete és mi Európa, az európaiság, illetve az Európai Unió ami létrejött a dekrétum nyomán.

Köszönöm inspiráló gondolataidat! Megengeded, hogy az interjúnk zárásaként leközöljük az ott elmondott beszéded?

Természetesen.

_{Az Együtt Európáért rendezvényen, Brüsszel, 2025. május (Vadász Dávid albumából)}

Vadász Dávid beszéde, „Együtt Európáért”– A Schuman-nyilatkozat 75. évfordulóján 2025. májusában:

Ma Európára egyszerre tekintek aggodalommal és reménnyel. Aggodalommal – mert a nacionalizmus és a megosztottság ismét teret nyer sok helyen, beleértve szülőhazáimat, Magyarországot és Németországot is. De ez nem csupán nemzeti kérdés – egy szélesebb európai és globális tendenciát tükröz.

Ennek ellenére reménykedő maradok. Pont azért, amiért 75 évvel ezelőtt megszülethetett a híres Schuman-nyilatkozat, egy olyan dokumentum, amely merte elképzelni a békét a háború árnyékában. Emlékeztet bennünket rá: „A világbékét nem lehet megőrizni anélkül, hogy a veszélyekkel arányos, kreatív erőfeszítéseket tennénk.”

Ez a felhívás ma is érvényes. A mai veszélyek – az egyenlőtlenség, az ökológiai összeomlás és a demokrácia visszaszorulása – miatt pedig nem kevesebbre van szükség, mint bátor, egységes erőfeszítésre és elkötelezettségre. Ennek szellemiségéről eszembe jutnak a holokauszt-túlélő, a múlt pénteken (szerk.: immár egy éve) elhunyt Margot Friedländer szavai. Üzenete ma is mélyen megérint:

„Legyünk emberségesek! Az emberek azért tették, amit tettek, mert nem tekintettek másokra emberként.

Nem lehet mindenkit szeretni, de mindenki megérdemli a tiszteletet.”

Pontosan ennek az érzésnek kell a politikai alapvetésünknek lennie: minden embert emberként látni és kezelni. Csak így növekedhet határainkon belül és azon túl az emberi méltóság és a béke. Mert a világbékét az emberek és a társadalom teremtik meg. Az emberek pedig nem élhetnek békében, ha nem hallgatják meg őket, ha nem érzik magukat biztonságban, vagy ha hátrányos helyzetbe kerülnek. De Európában ma sokan ezeket tapasztalják. A lakbér és az árak elviselhetetlen magasságokba emelkednek, a bérek stagnálnak, az éghajlat rettenetesen szenved, és csak kevesen jutnak profithoz, míg sokan, a kevésbé privilegizáltak fizetik meg az árát.

^{Az Együtt Európáért rendezvényen, Brüsszel, 2025. május (Vadász Dávid albumából)}

Fel kell tehát tennünk a kérdést: vajon a helyes érdekek vezérlik-e a politikánkat? Schuman tudta, hogy a válaszhoz többre van szükség, mint nyilatkozatokra. „Konkrét eredményekről” beszélt, „amelyek először tényleges szolidaritást teremtenek”. Ennek továbbra is a mi feladatunknak kell lennie.

Franciaország és Németország – egykor ellenségek – a megbékélést választották. És azzal, hogy félretették a büszkeséget és az önérdeket, teret engedtek valami nagyobbnak: a közös jövőképnek és a tartós békének.

Hiszem, hogy ez újra lehetséges. Ha mi, Európa népei, és még azok is, akik a következmények figyelembevétele nélkül profitálnak, hajlandók vagyunk visszalépni, akkor valami jobbat hozhatunk létre: egy fenntarthatóbb, igazságosabb és egységesebb Európát.

Egy olyan Európát, ahol senkit sem zárnak ki. Olyat, amely a sokszínűséget nem fenyegetésként, hanem legnagyobb erősségeként ismeri el, érzékeli és érti meg.

Tehát igen, még mindig reménykedem. Reménykedem a békében. Reménykedem a szolidaritásban. Reménykedem egy olyan Európában, amely eleget tesz kötelességének. De ahogy Schuman mondta:

Európa nem fog egyszerre létrejönni. Cselekedeteink révén fog felépülni.

Vegyük ki a részünk ezekből a cselekedetekből!

Álljunk fel!

Szólaljunk fel!

És építsük fel:

építsünk egy egyesült Európát – amely sokszínűségben egy!

_{[1] Robert Schuman 1950. május 9-én tárta a világ elé tervét, amely később a Schuman-nyilatkozatként vált híressé. Schuman azt javasolta, hogy Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg a szén- és acéltermelését rendelje egy közös főhatóság, az Európai Szén- és Acélközösség alá. Az ESZAK volt az első nemzetek feletti európai intézmény, amelyből az évtizedek során fokozatosan alakult ki a mai Európai Unió.}