A csodák apró cseppjei

Egy nap épp a kollégámmal beszélgettem, mikor néhány tanítványa jött oda hozzá. Végighallgattam a beszélgetést, és az egyik fiú cipőjén megakadt a szemem. Láthatólag nem az ő mérete volt. Amikor visszamentek játszani, megkérdeztem a kollégámtól, hogy miért visel a gyerek négy számmal nagyobb cipőt. Megtudtam, hogy nagyon szegények, és ekkor egy hang – a Szentléleké – azt mondta belülről, mozdulj! Elindítottam néhány telefont és emailt, hogy egy 38-as edzőcipőre lenne szükség rövid időn belül, mivel két nap múlva indulnak kirándulni. Pár óra leforgása alatt több felajánlás is érkezett: egy házaspár elment, és vett neki egy új cipőt, a férjem este el is ment érte. Még haza sem ért, jött az üzenet, hogy van egy keveset használt márkás szandál. Reggel bevittem az iskolába, és a fiú felpróbálta mindkét lábbelit. A szemében Jézust láttam, ahogy szerénységgel mondta, hogy nagyon tetszik neki a cipő is meg a szandál is. Megöleltük egymást, és az új cipőben ment testnevelés órára. Közben további adományok érkeztek.

Volt, aki a saját cipőjét ajánlotta fel kölcsönbe, amíg nem adódik más, volt felajánlás másik iskolából, karitászoktól, tanítványomtól, plébániai közösségektől, sok mindenkitől.

Hatalmas hálát éreztem, hogy ilyen rövid idő alatt ennyien megmozdultak, hogy sikerüljön cipőt szerezni a fiúnak. A szeretet és az összefogás a hegyeket is képes megmozdítani.

(Lukács Judit)

Jó ideje szükségünk lett volna egy autóra, amivel a távolabbi helyekre is eljuthatnánk, de az autóvásárlás nem fért bele a büdzsénkbe. Ennek ellenére tovább bíztunk a Gondviselésben. Biztosak voltunk benne, hogy a mennyei Atya tudja, mire van szükségünk. Volt, aki kinevetett ezért, és megkérdezte: „Ti tényleg azt hiszitek, hogy Isten ilyesmivel foglalkozik?”. „Biztosak vagyunk benne!”, válaszoltuk határozottan.
Nem sokkal később két autó is állt a garázsunkban. Ugyanis külföldre utazása előtt két ismerősünk is úgy döntött, hogy költségkímélőbb és észszerűbb, ha nekünk adja a kocsiját. Legszívesebben ugráltunk volna örömünkben, egyrészt, mert teljesült a vágyunk, másrészt, mert ezzel tanúságot tehettünk az Atya szeretetéről.

(Fokolarinák –Elefántcsontpart, Abidjan)

Az elmúlt hónapokban Damoklész kardjaként lógott a fejünk fölött a lehetőség, hogy tönkremegy a férjem boltja, ami az egyetlen bevételi forrásunk volt.

Emberileg nem láttunk kiutat, majd a csoda apró „cseppekben” történt meg.

Egy nap például visszafizettek nekünk egy három hónapja lejárt tartozást. Aztán alkalmunk adódott egy hosszú távúnak ígérkező, nagy volumenű üzlet megkötésére. A legidősebb fiunknak végre munkát ajánlottak a szakterületén, egy másik talált egy hétvégi munkát, így a fizetéséből folytatni tudta a tanulást. Egyik lányunknak ingyen angol órát ajánlottak fel, a két legkisebb pedig ösztöndíjat nyert el. Mindebből most megtanuljuk felismerni az isteni gondviselést. Ebben a „szűk esztendőben” a mennyei Atya arra hív meg minket, hogy elégedjünk meg azzal, ami igazán fontos.

(L.T. – Argentína, Rio Quarto)