Az első gyermek érkezése mindig tele van izgalommal, várakozással, örömmel, és persze fáradtsággal is. De ha ez fáradtság már túlzó, akkor ott valami más is lehet a háttérben. Így volt ez Magdi esetében is, a lesújtó diagnózis ...
Apró lépések
Vidéken lakunk, ritkán jutok fel Budapestre, de amikor Pesten járok, akkor mindig adódik olyan helyzet, hogy meghívva érzem magam egy szeretetlépésre. Ezek nem valami óriási cselekedetek, csupán apró tettek, és nem is mindig sikerül elfogadnom a meghívást…
Nyár elején történt. Rohanásban voltam, mert késett a vonatom, és még ajándékot kellett vásárolnom valakinek. Éppen az Astoria aluljáróban igyekeztem eldönteni, melyik automatából vegyem meg a vonaljegyeket. Az egyik masinánál egy külföldi család várakozott. Szemmel láthatóan nem tudtak eligazodni a BKK rendszerén. Mivel máskor szívesen segítek a turistáknak, éreztem, hogy most is kezdeményeznem kellene… De persze késésben voltam, nem akartam még plusz kitérőt tenni. Megvettem a jegyeket, de a turista család még mindig nem jutott dűlőre…
Odaléptem hát hozzájuk, és angolul érdeklődtem, miben lehetek a segítségükre. Most vettem csak jobban szemügyre őket: egy apa és a fejkendős felesége, meg a két fiatal felnőtt lányuk. Közel-keletiek és muszlimok, gondoltam egyből. Itt a lehetőség megmutatni, milyen vendégszeretőek a magyarok!
Hálásan magyarázni kezdtek: csoportos bérletet szeretnének, nem tudják, hány főre érvényes. Kis időbe telt, mire sikerült a megfelelő bérletet meglelni, készpénzzel fizetni… Közben próbáltam gyorsan elmagyarázni mindenféle tudnivalót a budapesti tömegközlekedésről. A csoportos jegy végül 5 főig volt jó, így boldogan indultak arra, amerre mutattam nekik az irányt a Corvin-negyed felé.
Én futottam volna a buszomhoz, mikor belém hasított, hogy rossz helyre küldtem őket, mert villamossal nem jutnak el a Corvinhoz az Astoriáról… Utánuk eredtem, és az aluljáró lépcsőjéről hívtam őket vissza. Gyorsan eldöntöttem, hogy inkább megyek velük egy megállót: az Astoriáról a 2-es metróval a Deák Ferenc tér egy megálló, onnan a 3-as metróval lehet a Corvin-negyedhez jutni.
Elcsodálkoztak, de nagyon örültek neki, hogy elkísérem őket egy darabon. Szabadkoztam, hogy nekem is útba esik… Csak a másik irányba megyek majd tovább, a Nyugatihoz.
Útközben beszélgettünk. Szaúd-Arábiából jöttek, végtelenül kedves, hálás emberek voltak. Egyáltalán nem tűnt úgy, hogy a férfi elnyomná a lányait vagy a feleségét, hiszen a lányok kendőzetlen hajjal, szépen sminkelve, elegánsan öltözve utaztak végig a forgalmas belvároson.
Az átszállásnál az utolsó pillanatig jeleztem nekik a helyes irányt. Mikor elköszöntünk, mosolyogva szálltam fel a szembe-metróra. Végül nem is késtem: pont jókor érkeztem a célállomásra!
Délután vonattal indultam hazafelé. A Déli pályaudvarra korán kiértem, vettem magamnak némi élelmet, és kisétáltam a szomszédos Vérmezőre falatozni. Valahogy olyan nyitottságot éreztem, ráhangoltak az aznapi események Jézus hívására.
Lejárt az időm, indultam vissza a pályaudvarra. A forgalmas úton kellett átkelnem.
Ahogy leléptem a zebrára, mellettem valaki csúnyán elvágódott a kocsik előtt.
Egy feltehetően fedél nélküli úr volt. Éreztem, most készen állok, hogy cselekedjek, nem úgy, mint máskor, mikor legszívesebben elkerülném messzire a hajléktalanokat… Szinte azonnal odaugrottam hozzá, és fölsegítettem. A meleg, júniusi napon fekete kötött kesztyűt viselt, és én hagytam, hogy a kezembe kapaszkodjon.
Nagyon hálálkodott, és szégyenkezve mondogatta, hogy mennyire figyelmetlen volt, milyen kínosan esett el… Nyugtatgattam, hogy velem is előfordul az ilyesmi, néha az ember még a saját lábában is képes megbotlani.
Minden jót kívántam neki, mikor már átértünk a túloldalra. Ő megállt egy virágosládánál, hogy a táskáját rendezze. Egy pillanattal később visszafordultam: eltűnt, mint a kámfor! Hová lett? Talán álruhában járt, hogy ne szalasszam el a szeretet lehetőségét?
-
-
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: pixabay