Önzetlenül karantén idején

Pár héttel ezelőtt a Fokoláre nemzetközi videóösszeköttetése alkalmával egyik szívhezszóló történet követte a másikat, kinek hogyan sikerül ebben a karanténos-vírusos világban talpon maradni, sőt, valamilyen önzetlen tettet végrehajtani a másik emberért, azért, hogy az egyetemes testvériséget építsük most is. Az elhangzott tapasztalatokból közlünk most néhányat.

Los Angeles, Kalifornia, USA

A feleségemmel, Mae-jel egy gyógyszertárat működtetünk a közösségi gazdaság elvei szerint. Nyilván nagyon elfoglaltak vagyunk, hiányunk volt szájmaszkban, alkoholban és kézfertőtlenítőben. Gyengének éreztük magunkat, kockáztattuk saját magunk és az alkalmazottaink egészségét. Mae-jel Máriához imádkoztunk, hogy Isten óvjon minket, és éreztük, hogy az ima meghallgatásra talált.

Tudtuk, hogy veszélyben vagyunk, de éreztük, hogy az emberekért továbbra is nyitva kell maradnunk.

Másnap nagy mennyiségű, számunkra és a környezetünk számára is elegendő szállítmány érkezett alkoholból és kézfertőtlenítőből, pedig előző nap utasították el a rendelést a nagykereskedők. Sokan a segítségünkre siettek, még maszkokat is felajánlottak. A végén megjelent a szomszédunk és azt mondta: »szájmaszkokat importálok, szeretnétek belőle?« Ez volt a Jézus ígérte.

Joe Chehade

Mantova, Lombardia, Olaszország

A koronavírus egyre nagyobb terjedése pontosan hamvazószerdán kezdett általános aggodalmat kiváltani. Mindent árusítunk a boltunkban, amire egy kisgyermeknek szüksége van. Mint egy igazi filmben, az emberek szó szerint felvásároltak mindent a boltokból, és túlságosan felhalmozták főként a fertőtlenítőszereket. Ennek láttán délután mi is megvettük a kollégáinkkal az utolsó flakonokat, hátha nekünk is óriási szükségünk lesz rá. Zárás előtt megjelent az üzletben az egyik muszlim törzsvásárlónk, és megkérdezte, hogy van-e még fertőtlenítőnk, mert a gyerekei miatt szüksége lenne rá.

Mondtam neki, hogy már elfogyott, de persze tudtam, hogy odaadhatnám a sajátomat.

Amikor hazamentem, nagyon utálatosnak éreztem, amit tettem. Elmondtam a nejemnek, és rájöttünk, hogy igazából még helyre tudnánk hozni, mert ennek a férfinak Mantovában van az autószerelő-műhelye. De ahogy odamentem a műhelyhez, nem találtam ott. Elhatároztam, hogy az irodájában hagyom a csomagot, és küldök neki egy üzenetet. Megírtam, hogy nekünk, keresztényeknek épp azon a napon kezdődött a nagyböjt, és ezt az időszakot saját magunknál, a ragaszkodásainknál kell kezdeni, és elhatároztam, hogy ővele kezdem ezt az Istennel megélt időszakomat. A napokban, mielőtt teljesen bezártuk volna az üzletet, a férfi visszajött, távolról rám nézett, és háromszor erősen a mellkasára vert. Megköszönte, amit tettem, és azt mondta: »ha bármire szükséged lesz, mindig számíthatsz rám«.

Enzo Faranna

Tegu, Dél-Korea

Február 18-án találtak valakit a városomban, Teguban, akinek pozitív lett a vizsgálati eredménye. Aztán hihetetlen módon egyre több fertőzött lett. Itt még mindig komoly problémát jelent a szájmaszkok hiánya. Egyik este csak két maszkom volt otthon, és az egyik barátnőm azt mondta, ha elmegyek hozzá, ad nekem tízet, de ahhoz, hogy odáig eljussak, át kellett volna utaznom az egész városon, több tömegközlekedési eszközt is igénybe véve. Ugyanakkor gondolnom kell magamra is, és a környezetemben élőkre is, ezért mondtam neki, hogy adja oda az övét inkább olyannak, akinek szüksége van rá. Két nap múlva egy másik barátnőm egy egész csomaggal küldött: 50 darab szájmaszk volt benne… Valamiképp az egész koreai néppel együtt éljük a nagyböjtöt, visszatérünk Istenhez, a szeretethez, mert

megértettük, hogy ha a másik nincs jól, én sem érezhetem jól magam.

Ez az egyedüli út a krízis legyőzéséhez és a kölcsönös szeretet megerősítéséhez.

Li Marilen