Nyugdíjasként a karanténban

Ez a megváltozott helyzet, érdekes dolgokat hoz elő, amit máskor nem vettünk volna észre. Rengeteg az ajándék. Elég sokan be vagyunk zárva, de azt tapasztaljuk, hogy jönnek sorban a segíteni akarók. A keresztfiam volt az első, vállalta, hogy az élelmiszert rendszeresen vásárolja, valaki a közösségből felajánlotta a segítségét, hozott lisztet, amit máshonnan nem kaptam, a gyógyszert férjem unokaöccse váltotta ki. Egyikük sem a szomszédban lakik,, mégis vállalja. Igyekszem azt is végiggondolni, én mit segíthetek azon kívül, hogy itthon maradok. Felhívtam a környéken élő időseket, akik egyedül vannak, összehoztam őket az önkormányzati segítséggel. Segítettem az egyik barátnőmnek, hogy online megrendelje az ebédet. (Ez kétnapos program volt, de sikerült.)

A közeli, éttermet már korábban is szerettem, fogyatékos embereket foglalkoztatnak, akik mindig nagyon kedvesek, ízletes, szép ételeik vannak, és most átálltak házhozszállításra. Mindig időben hozzák, és jó ebédeket adnak, amikor már úgy gondoltam, ma mégis kihagyom, eszembe jutott, hogy rajtam is múlik, hogy életben maradjon ez a jó vállalkozás, így mégis megrendeltem. Ma az az öröm ért, hogy ajándékot kaptam tőlük, küldtek két nagyon finom süteményt. Néztem, hogy ez tévedés lesz, de nem, mellette volt egy cédula kézzel írva, hogy köszönik, hogy náluk rendelek. Tegnap jött a víztisztító szerelő szűrőt cserélni. Amíg vártam, töprengtem, és arra jutottam, mégse fogom beengedni, senki nem jött be azóta, hogy ez a baj van. De persze éreztem, hogy ez így nem jó, hisz nekik szükségük van a munkára. Felajánlottam, hogy kifizetem előre, és ő majd később megcsinálja. (Végül ezt nem fogadta el, azt mondta nem gond, de azt hiszem, jó hogy tudja, megbízom benne.)

Aztán az első keresztút itthon. A templomból, ahol a kórusban énekelek, jött a hívás, hogy elküldték az egész keresztút anyagot az atya elmélkedéseivel, hogy végezzük el együtt öt órakor együtt. A hittan csoporttal, ahol mindannyian vállaltunk két állomást, telefonos konferenciakapcsolattal elmondtuk közösen a keresztutat. Bekapcsolódtam a zoom programmal az esti közös misékbe is, s azóta úgy érzem, így összekapcsolódva, mintha mindannyiunk lakása a templomhoz tartozna. Nagy élményt jelentett a különleges ima a Szentatyával és az Urbi et orbi áldás.

Azt hiszem, ez a nagyböjt sokkal gazdagabb, mint a többi, sőt. A jó Isten vigyáz ránk.