A Szent István Könyvhéten könyveinkből szemezgetünk. A Családi album-ban sok inspiráló tapasztalat olvasható, egyet választottunk, ami nekünk is ösztönző erő lehet! Ezt és minden könyvünket megtalálják a Ferenciek terén, a 18-as ...
Eltelt egy év
Egy éve halt meg édesapám, épp az érte felajánlott szentmise idejében. Mi nem tudjuk, kit mikor szólít magához, de Isten pontosan tudja az órát is és a percet is!
![Eltelt egy év eltelt-egy-ev](https://ujvarosonline.hu/wp-content/uploads/pixabay-7.jpg)
Egy éve történt. Kedd este a szentmisén feleségemmel, Marikával voltunk együtt. Nem volt miseszándék, így a rövid prédikáció után az atya felhívta figyelmünket, a felajánláskor azt helyezzük az oltárra, aki a leginkább a szívünkben van, és a mi szándékunkért fogja felajánlani a szentmisét.
Az utóbbi éveink nem teltek egyszerűen a feleségemmel közös életünkben: történt egy komoly baleset, és betegséggel is küzdünk. Mégis nem hívő Édesapám volt, aki „beugrott” a szívembe a misén. Vele az utóbbi években, próbálkozásaim ellenére nehezebb lett a személyes kapcsolatunk. Így én őt helyeztem az oltárra. Bár nem szoktam az órámra nézni mise közben, mégis rápillantottam: 18 óra 23 perc. Hálás szívvel jöttünk haza, és feleségemmel is megosztottam a felajánlási szándékomat, amikor a húgom hívott, édesapám délután rosszul lett, nem tudták újraéleszteni, meghalt. Rögtön eszembe jutott a szentmise, és hála volt a szívemben, hogy a Lélek őt juttatta az eszembe. Legnagyobb megdöbbenésemre a kiadott zárójelentésből kiderült, hogy édesapám pont akkor ment el, amikor a felajánlás volt: 18 óra 23 perckor.
Azóta eltelt egy év nélküle. Többször járok édesanyámhoz, meghallgatni, segíteni. Teljesen megváltozott a kapcsolatunk. A múltkor, amikor Marika egy hosszabb vizsgálaton volt Budapesten, ő ebédet főzött nekünk – 34 év házasságunk alatt először.
Mivel szóróparcellás volt édesapám temetése, és anyukámnak most kezd hiányozni, hogy nem tud hozzá kimenni a temetőbe, felhívtam pont abban az időpontban, amikor édesapám elment. Meglepődött, örült, hogy nem felejtettem el, beszélgettünk a régi időkről, igyekeztem a vidám emlékeket felidézni vele, amiket együtt éltünk meg. Jó volt hallani a hangján, hogy a szomorúsága helyébe béke költözött.
-
-
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!