Egy éve halt meg édesapám, épp az érte felajánlott szentmise idejében. Mi nem tudjuk, kit mikor szólít magához, de Isten pontosan tudja az órát is és a percet is!
Olvasási idő: 1 perc
Egy éve történt. Kedd este a szentmisén feleségemmel, Marikával voltunk együtt. Nem volt miseszándék, így a rövid prédikáció után az atya felhívta figyelmünket, a felajánláskor azt helyezzük az oltárra, aki a leginkább a szívünkben van, és a mi szándékunkért fogja felajánlani a szentmisét.
Az utóbbi éveink nem teltek egyszerűen a feleségemmel közös életünkben: történt egy komoly baleset, és betegséggel is küzdünk. Mégis nem hívő Édesapám volt, aki „beugrott” a szívembe a misén. Vele az utóbbi években, próbálkozásaim ellenére nehezebb lett a személyes kapcsolatunk. Így én őt helyeztem az oltárra. Bár nem szoktam az órámra nézni mise közben, mégis rápillantottam: 18 óra 23 perc. Hálás szívvel jöttünk haza, és feleségemmel is megosztottam a felajánlási szándékomat, amikor a húgom hívott, édesapám délután rosszul lett, nem tudták újraéleszteni, meghalt. Rögtön eszembe jutott a szentmise, és hála volt a szívemben, hogy a Lélek őt juttatta az eszembe. Legnagyobb megdöbbenésemre a kiadott zárójelentésből kiderült, hogy édesapám pont akkor ment el, amikor a felajánlás volt: 18 óra 23 perckor.
Azóta eltelt egy év nélküle. Többször járok édesanyámhoz, meghallgatni, segíteni. Teljesen megváltozott a kapcsolatunk. A múltkor, amikor Marika egy hosszabb vizsgálaton volt Budapesten, ő ebédet főzött nekünk – 34 év házasságunk alatt először.
Mivel szóróparcellás volt édesapám temetése, és anyukámnak most kezd hiányozni, hogy nem tud hozzá kimenni a temetőbe, felhívtam pont abban az időpontban, amikor édesapám elment. Meglepődött, örült, hogy nem felejtettem el, beszélgettünk a régi időkről, igyekeztem a vidám emlékeket felidézni vele, amiket együtt éltünk meg. Jó volt hallani a hangján, hogy a szomorúsága helyébe béke költözött.
Szükségünk van Rád! A fennmaradás a tét.
Legyél rendszeres támogatónk, hogy mi továbbra is minden hétköznap új, reményt adó cikkel jelentkezhessünk! Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ha a jócselekedeteket, szeretet-tetteket egy-egy gyöngyszemnek tekintjük, akkor azt is el tudjuk képzelni, hogy ezek a gyöngyszemek együtt egy láncot alkotnak, a szeretet láncát. Olasz és szlovák tapasztalatok a figyelmességről, a ...
A két kis karácsonyi történet arról tanúskodik, hogy Jézus, ha engedjük, nagylelkűvé, leleményessé és bátorrá tesz minket.
Történet az emberségről. Mi történik, amikor lemondok a terveimről, azért, hogy meghallgassam, megértsem a másik embert? Mi történik, amikor nem a külsőből ítélek, hanem megpróbálok nyitott maradni a másik felé? Mi történik, ...
