Hősként ünneplik, szerinte bárki megtette volna

Úgy gondolom, nem léteznek alkalom szülte hősök: csak az képes hősies tettekre, aki napról napra megteszi mindazt, amit éppen az élet kér tőle.

Az alábbi, valós történet főszereplője Lorenzo Pianazza. Egyik nap épp hazafelé tartott az iskolából, Milánóban át kellett szállnia a vonatról a metróra.

A metróállomáson észrevette, hogy egy nő élénken gesztikulál, az emberek pedig a sínek irányába néznek. Lorenzo tizennyolc éves, szinte még gyerek. Azonnal megértette, mi történt, gyors pillantást vetett a kijelzőre, ami azt mutatta, hogy kicsit több mint egy perc van még a következő szerelvény érkezéséig. Ledobta a hátizsákját és leugrott a sínek közé, ahová beesett az anyukája kezéből kiszabadult fiúcska. Megragadta a kicsit, feltette a peronra, aztán ő is felkapaszkodott.

Később azt mondta: „Még volt egy perc a metró érkezéséig, azt mondtam magamnak: leugrok érte, csak sikerül visszaérnem nekem is. Vagy legrosszabb esetben megpróbálok addig futni a síneken, amíg meg nem áll a metró. Azt tettem, amit bárki megtett volna.” – Azt azért itt tegyük hozzá, hogy a többiek a peronon nem mozdultak.

„Nem sokat gondolkodtam, azonnal cselekedtem, de nem vagyok hős” – hangsúlyozta.

Lorenzo, ez a hétköznapi fiú, mondhatnánk, véletlenül lett hős, mert épp jókor volt jó helyen. De valószínűleg ő minden egyes nap hős, mivel mindennap igyekszik megtenni a kötelességét, amit a diákélet megkíván tőle.

Biztos próbál pozitívan jelen lenni azok számára, akik épp mellette vannak. Biztos igyekszik önmaga lenni, de közben figyel a körülötte lévőkre is.

Pontosan ezt bizonyítja, amit tett.

Amikor aztán az édesanya újra magához ölelhette a gyermekét, Lorenzo felszállt a következő metróra, és hazament. „Elmentem – magyarázta az újságíróknak –, mert láttam, hogy a kicsi jól van, ahogy azt is, hogy rendben működik a metróforgalom. Nem akartam zavarni az anyát, aki el volt foglalva a síró gyerek megnyugtatásával.”

Lorenzo nem gondolta, hogy valami rendkívüli dolgot tett. Otthon, amikor az interneten keresett valamit, akkor látta meg a felvételt arról, ahogy megmentette a kisfiút. Anyukája is csak így tudta meg a történteket, mert Lorenzo nem is mesélt erről, amikor hazaért.

Köszönjük, Lorenzo, hálásak vagyunk, hogy példát mutattál!