Istennek semmi sem lehetetlen! – Ne félj, csak higgy!

Jeromos hatéves, életvidám kisfiú, szerető család ötödik gyermeke, és ki ne felejtsem, nagy focirajongó, hűséges fradista. Kockapókerben szinte verhetetlen, bátor, aki ki mer állni ellene!
Szüleink barátsága révén Jeri anyukáját, Helgát már gyerekkorunk óta ismerem. Felcseperedve megőriztük a barátságot, a bérmalányom lett, férjhez mentünk, születtek sorban itt is, ott is a gyerekek. Jót nevettünk, amikor kiderült, hogy a negyedik gyerekeink között csak pár nap korkülönbség lesz.
Jeri családjával októberben pár nap alatt megfordult a világ. Élték mindennapjaikat, kiterjedt tágabb család szerető hálója fogja őket körbe, a szülők is, gyerekek is aktív közösségi tagok, program program hátán, és amikor azt hitték, hogy a vírus, a járványhelyzet, a korlátozások lehetnek azok, amik felforgatják eddig megszokott életvitelüket, derült égből villámcsapásként, október 26-án jött a diagnózis: Jerinek agydaganata van! A letaglózó hírre Levente és Helga szívét „tőr járta át”, de Jeriért, a másik négy gyermekükért erősnek kellett lenniük, egymásba és Istenbe kapaszkodva előre nézni, mosolyogva biztatni a kisfiukat. Sokan fogtuk meg a kezüket, rengetegen álltunk melléjük, fizikai és lelki segítséggel, imatámogatással.

Az édesapa, Levi „hajrajeromos” címmel létrehozott egy levelezőlistát (amikor e sorokat írom, 392 tagja van), amin naponta írt,

jellemzően este 11 óra tájt, de ha rendkívüli hír, eredmény, kérés volt, akkor napközben is értesítette a Jeriért aggódókat. Az első csoda október 29-én, a műtétkor következett be. Előtte az orvosok nem voltak optimisták. De valóra vált a hihetetlen, erőre kapott a reménység: a daganat nagy részét el tudták távolítani, Jeri utána hamar felébredt, vizet kért, hősiesen tűrte a fájdalmakat. Csoda volt az is, amilyen gyorsan betelt az ebédfőzést, vásárlást, fuvarozást vállalók listája! Ismerjük meg a történetet a kezdetektől! Minden levelet szívesen idéznék elejétől a végéig, de ezt sajnos hely hiányában nem tehetem, így hozzájárulásukkal kiemelek Levente leveleiből. Álljon itt naplószerűen Jeri megrendítő, felemelő története.

„Okt. 27. Az orvos ma elmondta, nagyjából mire számíthatunk. Nem jók a valószínűségek. A daganat a legrosszabb helyen van. … Özönlenek a jókívánságok, a segítség-felajánlások. … Zenés szentségimádás lesz Jerikéért a Mátyás-templomban. … Igyekszünk a Gondviselésbe vetett bizalommal fogadni, ráhagyatkozni az Ő akaratára. Csodák is előfordulnak. A valószínűségekről annyit, hogy amikor tegnap este befeküdtünk az Amerikai útra, kockapókerezni kezdtünk. Jeri legelső dobásával kidobta a royalt. Aki tud kockapókerezni, tudja, ennek mekkora a valószínűsége. Úgyhogy nem számolgatunk, hanem megyünk, amerre menni kell. És néha sírunk, azt is szabad. Én azt kérem, hogy ha lehetséges, legyen még egyszer módunk megdönteni a fejelésrekordunkat (12), de mindenekelőtt legyen meg az Ő akarata.
Most kaptuk a hírt, hogy Jerike korona pozitív. Nem gondoltam, hogy lehet fokozni a fájdalmat. … Most teljesen egyértelművé vált, hogy emberi dimenzióban ez egy értelmezhetetlen helyzet.

Okt. 28. Mindketten negatívak vagyunk, mindketten bemehetünk hozzá. … Délután bejött Süllei Laci atya, tőle megkapta a betegek szentségét. Sokan sokféleképpen jártok közben érte, még egy tippet adok: Mindszenty József hős hercegprímás Jerikének vérrokona. A boldoggá avatáshoz megkívántatik igazolt csodás gyógyulás is. Ez most egy igazi jó lehetőség.

Okt. 29. Chiara Luce Badano ünnepe, a műtét napja: Minden emberi számítást meghaladó jó híreket kaptunk. Jerike egy hetvenméteres felsősarkos bombagóllal átvette a vezetést, az ellenfél vesztésre áll. Nem, a meccset nem fújták le, de hadd szabadjon ilyenkor egy kicsit átadni magunkat a hálának és az örömnek, amikor annyira rosszak voltak a valószínűségek. … az összes kóros szövetet el tudták távolítani, mivel jól körülhatárolt volt. Este vagy reggel fogják ébreszteni, akkor dől el leginkább, hogy mennyire lehet valamilyen ideiglenes vagy maradandó károsodásra számítani.
Hétfőn kora délután tudtuk meg az első diagnózist. Most csütörtök este van. Három nap volt vagy három év? Hétfő délután azt kérdeztem: ugye, csak egy álom? Ma azt: ugye, nem csak egy álom?
Este 7 után jöttünk el. Jerike aludt, de ha bármit kérdeztünk tőle, válaszolt. Mikor odasúgtuk, hogy megyünk, de holnap jövünk, édesen integetett.
Nem kell mondanom, hogy más hangulat fogadott itthon, mint előző estéken. Nem minden pillanatban görcsösen várták a híreket, miközben fel voltak készülve arra is, amire nem lehet.
Mikor lassan elcsöndesedett a ház, nekiültem az emaileknek. Aludnom kellene, de lehetetlen. Szívet melengető olvasni mindegyiket. Ez persze eddig is így volt. Messze túllépte azt a határt, hogy akár a töredékére egyesével válaszolni lehessen. De még egyszer mondom, hogy mindegyiket mindketten olvassuk, és mindegyikből töltekezünk.

Okt. 30. Nyugodtan végigaludta az éjszakát, reggelizett… Volt vizit. Nagyon ügyesen csinálta a gyakorlatokat. … a feje fáj. Naná! … Délután Jeri sokkal élénkebb volt már, mint délelőtt. Mesét kért… Az egyik nagyival telefonált, a tesókkal Skype-olt. Kedvesen, humorosan válaszolt mindenre. Evett, ivott.
Amikor a gyerekekkel estefelé hazajöttünk (ma külső program volt), vagy féltucat hatalmas csomag várt az ajtónk előtt, benne a legjobb játékok, ruhák, cipők, a gyerekekeink méretében. …Mivel érdemeltük ezt ki? Ezen a ponton óhatatlanul az is végigfutott bennem, hogy nem az egyedüliek vagyunk, akik ilyesmi helyzetbe kerültek. És hány családnak kell hasonló úton végigmenni egy szál egymagukban. … Kedves Lista,

Jerivel együtt idehozzuk az Úristen lábai elé azokat, akiknek erős szüksége van az imádságra.

… Mi, hívő emberek, nem azt gondoljuk az Istenről, hogy ő egy olyan automata, amibe felül bedobjuk a kérést, alul pedig kiadja a gyógyulást, he pedig mégsem, akkor rázzuk az öklünket, hogy elnyelte az imádságunkat. De azt gondoljuk, hogy ami a javunkra válik, azt megadja, és amit nem ad meg, az is elnyeri egyszer az értelmét, még ha nem is világosodik meg minden teljesen a földön. Hogy ha nehéz is, sokan jobb emberek lesznek e keresztek által.

Okt. 31. Jeri nagy akaraterővel, a fájdalomcsillapító hatását be sem várva, az orvos kérésére megfordította a fejét – ez megy most még a legnehezebben. … Nem szorongással, hanem hálával és reménykedéssel várjuk mindazt, ami még ránk vár. Köszönjük a sok erőt és biztatást adó, szívet melengető üzenetet, a nem szűnő szeretetáradatot, a folytatódó imádságot és böjtöt. Gondoljatok mindig azokra a többiekre is, akiknek szükségük van ezekre az erőforrásokra.

Nov. 1. Jeri tovább erősödött, néhányszor már felültettük. … 10 napja kezdődött az őszi szünet, az életünk csendben csordogált. Holnap visszamegyünk az iskolába, és ha azt nem is állíthatnám, hogy ugyanolyan eseménytelen lenne minden, de újra nyugalommal a szívünkben megyünk vissza. Ha holnap valaki, aki még mit sem tud az egészről, megkérdezi, hogy „Na, hogy telt a szünet?”, nagy gondban leszek, ha három mondatban össze kell foglalnom…

Jeri a műtét előtti napon és együtt az öt testvér

Nov. 4.  A mai nap mutatványa az első egy-két lépés volt, amit Jeri – két oldalról támogatva – megtett. Aztán egy Lego-készletet is kirakott, lassan, türelmesen és aprólékos munkával.

Nov. 6. Lesz még dolguk az imakommandóknak: rosszindulatú. … Az elmúlt estéken könnyebben jöttek a szavak. El voltunk kényeztetve jó hírekkel. A legrosszabb felsejlett forgatókönyveknél persze most is jobban állunk. De jó volt magunkat átadni annak a reménynek, hogy hamar túl lehetünk a nagy megpróbáltatáson. Most meg kell szoknunk egymást a gondolattal, hogy a rendes játékidőben nem sikerült megnyerni a meccset. De közben nem szabad elfelejtenünk, hogy volt idő, amikor a döntetlen is nagyon távolinak tűnt. Itthon? Egy kupacban alszunk mind múlt hétfő óta…

Kérlek, Uram, nyújtsd ki a kezed, és segíts, hogy ne féljünk tovább a vízen járni!

Nov. 7. A csoda segíthet. A szövettan a rosszak közül is a legrosszabb fajta. … Hogy vagyunk? Fölösleges lenne tagadni, hogy összeszorult szívvel. De felemelt fejjel. … Az Úristen irgalmába ajánljuk magunkat, adjon erőt Jerinek és nekünk ehhez az ismeretlen úthoz. Kérjük Őt, hogy ha úgy látja jónak, tegyen csodát Jerivel, és adjon erőt ahhoz, hogy elfogadjuk az akaratát, bármi is legyen az.

Nov. 8. Nem tudjuk elégszer megköszönni azt az ezernyi segítő kezet, ami segít emelni ezt a nehéz keresztet.

Nov. 11. Hazaengedték Jerit. Volt nagy öröm! Rendeteg ajándék várta itthon, ami a kórházba el sem jutott. Mindent köszönünk ezúton is! A testvérek is körülrajongták. Újra (20 nap után) a saját ágyában alhat. Kegyelmi délután volt.

Nov. 15. Reggel óta négyszer hányt, ezért vissza kellett vinnem a kórházba. … tartanunk kell magunkat, és félelem helyett a reményben kell tartanunk magunkat.

Nov. 17. Ma megvolt a gerinc-MR, … Utána újra hazajöhettek, nagy volt az öröm! Megint egy szobában alszunk heten :).

Nov. 19. Egy hét nyugalom jön, mindenféle vizsgálat nélkül. Jó volt itthon a mai nap, sok játékkal, kis levegőzéssel. … Egészen úgy érezhettük magunkat, mintha minden olyan lenne, mint „régen”.

Nov. 22. Bevallom, a sok beajánlott szenttel a bőség zavarában én nehezen birkóztam már meg, ezért készítettem számukra egy „ügyeleti rendet”, illetve hát a magam számára is, hogy ebben a beosztásban kérjem különösen a közbenjárásukat. Hétfő – Szent Charbel. Kedd – Szent Pio atya. Szerda – Szent Rita. Csütörtök – Boldog Chiara Luce és Boldog Carlo Acutis. Péntek – Szent II. János Pál. Szombat – Szent Jeromos és Mindszenty József. Vasárnap – Mária.

Nov. 23. Elkészült Jeri szövetmintájának génanalízise, aminek célja, hogy mint tűt a szénakazalban, génspecifikus terápiát keressen a bajra. … találtak tűt: pont erre a mutációra már létezik célzott gyógyszeres terápia. A sugarat azért valószínűleg nem fogjuk megúszni.

Nov. 26. Valljuk be, hogy a mai akció, az első sugárkezelés kritikus volt, mert azért nagyon nem mindegy, hogy képes Jeri egyedül és mozdulatlanul kibírni azt a pár percet, vagy pedig minden egyes nap el kell majd altatni. … nagyon fegyelmezetten, látszott, hogy összeszorított foggal, de pompásan abszolválta ezt a feladatot.

Honnan van benne ez az erő? Talán a mai ügyeletesek, Chiara Luce és Carlo Acutis juttattak neki épp elegendőt a saját bátorságukból.

Nov. 27. Tegnap volt egy hónapja, hogy megtudtuk a diagnózist. Mi minden történt azóta, mintha tíz év telt volna el! Ebben az egy hónapban több közeli és távoli ismerős osztott meg velünk hasonló történeteket, súlyos betegséggel küzdő gyerekekről, felnőttekről. Ismeretlenül is idehozzuk, és imádságaitokba ajánljuk őket, adja Isten, hogy ők is megkapják a szükséges lelki és fizikai támogatást a vízen járáshoz, amiből nekünk oly bőséggel jutott.

Nov. 28. Kezdődik az Advent, este meggyújtottuk az első gyertyát a koszorún. Olyan volt, mint minden évben, mégis mennyire más…

Dec. 1. Hajnalban a rorátét Jeri gyógyulásáért mondták. Ma megvolt a szemészet, szemüveg kell.

Dec. 4. Véget értek a heti kezelések, a kemótablettákat azért hétvégén is kell szedni. Egy-egy sugárkezelés 2-3 perc, háztól-házig simán megvan egy órán belül. Köszönjük az állandó sofőrszolgálatot. Mellékhatás egyelőre nem jelentkezett.
Köszönjük a világot körbefogó imahálót!”

Zárásul álljon itt a dal szövege, amit nagyon szeret a család – minden sora találó:
Lélek, add, hogy Benned teljesen megbízzak,
a vízen bátran Veled járjak,
s hogy bárhová hívsz, menjek!
Vigyél tovább, mint a lábam tudna menni,
taníts teljes hittel járni,
jelenlétedben élni!

Mindnyájunkat erre hív Isten: az Ő szavára lépjünk hittel a vízre, higgyünk a lehetetlenben is! Csodák márpedig vannak! Hajrá, Jeromos!