Teljes bizonyossággal tudjuk, hogy van Gondviselés. Azt is tudjuk, hogy sok esetben mi is az eszközei lehetünk. És arra is van példa, hogy nem is csak egy felebarát révén jut el a gondoskodás a címzetthez. Erről ír az alábbi ...
„Te nem hiszel a csodában?”
„Bízzál lányom! A hited meggyógyított téged.” Alább arról olvashatunk, hogy a júliusi életige mennyi erőt tudott adni egy kilátástalannak tűnő helyzetben.
![„Te nem hiszel a csodában?” te-nem-hiszel-a-csodaban](https://ujvarosonline.hu/wp-content/uploads/priest-g6ffa0110c_1920.jpg)
Egy ötlakásos udvarban élünk, ahol a régi lakások felújítása folyamatosan halad. Körülbelül két évvel ezelőtt a szerelési munkálatokat egy baptista testvérünk végezte, aki szívesen betért hozzánk, és sokszor megosztotta velünk lelki élményeit is. Nálunk az életige mindig kéznél van: oda tudtuk adni, ennek barátunk mindig örült. Utána az igével kapcsolatos tapasztalatainkat meg tudtuk beszélni vele is. Családjuk akkor várta a negyedik gyermeket. S ekkor derült ki az is, hogy ő daganatos beteg. A kisbaba egészségesen megszületett, őt megműtötték, és több mint egy évig tünetmentes volt. Ez idő alatt nem találkoztunk.
Nyáron kezdődött a következő felújítás, és ő jött a szereléseket végezni. Mikor váratlanul belépett, az életige az asztalon volt: ő azonnal felvette, és örömmel olvasni kezdte. Az arcán azt láttam, hogy megdöbbenve, elmélyülve olvassa, majd olvasás végeztével megköszönte az igét.
Ez volt a júliusi életige: „Bízzál lányom! A hited meggyógyított téged.” (Mt 9,22)
Később elmondta, hogy kiújult a betegsége. Az új kezelőorvosa műtétet javasolt. Elmentek egy másik fiatal szakorvoshoz is, aki szintén a műtétet javasolta. Ez ellen ő tiltakozott magában, és felkereste az első kezelőorvosát, egy 80 év feletti professzort, aki a járvány miatt csak a nyáron kezdett újra dolgozni. Ő is átnézte a leleteit, és nem tartotta szükségesnek a műtétet. A szomszédban rendelt az az orvos, aki a műtétet szorgalmazta. Átment hozzá a professzor, hogy megbeszélje vele a dolgokat. Közben baptista testvérünk a rendelőben maradt.
Hallotta, hogy erősen vitatkoznak, és annyit értett, hogy a professzor megkérdezi: „Te nem hiszel a csodában?”.
Ez szíven ütötte a barátunkat.
Egyik reggel megint jött, beszélgettünk, és közben én az órámra nézve felálltam, hogy megyek, mert mindjárt kezdődik a szentmise. Azt mondta, ő is szívesen jönne. Nem tudtam ugyan, hogy komolyan gondolja-e, de biztattam. Eljött, és nagyon elmélyülten imádkozott. A mise után az atyához is odalépett, és beszélgettek.
Amikor az itteni munka véget ért, barátunk megköszönte az életigét és a szentmisét, ahol az atya pont a július életigével kapcsolatban prédikált. Elmondta, hogy ezek összecsengése és a professzor szavai a csodával kapcsolatban megerősítették lstenbe vetett hitét. Azt kérte, imádkozzunk érte, mert 10-én fekszik be a kórházba, és ott dől el a sorsa.
10-én mise előtt mondtam az atyának, hogy barátunk most megy kórházba, és kéri imáinkat. Az atya a misét érte ajánlotta fel.
Két hét múlva azzal a jó hírrel hívott fel barátunk, hogy otthon van. Érdeklődött, lesz-e másnap szentmise, mert szeretne eljönni megköszönni a történteket. Elmondta, hogy az utolsó vizsgálatoknál nem találták az előzőleg kimutatott elváltozásokat. Hozzátette, hogy érezte az imáinkat, és a szentmisében is köszönetet szeretne mondani.
-
-
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: unsplash.com