Változás a családban, változás a világban

Olvasási idő: 2 perc

A munkából hazaérve mindig fáradtnak láttam a feleségemet. Imáimban Istenhez fordultam, adjon tanácsot, hogyan segíthetnék neki. Egyik este vacsora közben eszembe jutott egy jó gondolat: tartsunk egy próbahetet, lássuk, ki hogyan tud helytállni a tűzhely mellett. A nagymamával pont heten vagyunk a családban, a feladat az volt, hogy a rá jutó estén mindenki másfajta vacsorát készítsen. Még a tinédzserkorú harmadik gyermekünk is – aki mindig elégedetlen mindennel – fellelkesült a feladat hallatán. Egy hét elteltével az egyik lányunk azt javasolta, ne hagyjuk abba, sőt,

a folytatásban osztályzatokat is adjunk a vacsorákra.

Ettől fogva még izgalmasabb lett a verseny. Örültem, hogy a feleségemről levettünk egy terhet, és hogy ő is boldogan nézi a tevékenykedő gyermekeinket. Egyszer, amikor négyszemközt beszélgettünk, elmondta, hogy nem is gondolta volna a gyerekekről, hogy szívesen ügyködnek a konyhában, és most egy új oldalukat ismerte meg.

(G.B., Szlovákia)

Kíváncsivá tett a fiam viselkedése, így – én, aki fiatalon annyit dolgoztam az egységért, hogy kitüntetést is kaptam a kommunista párttól – elkezdtem templomba járni, és elmentem a Fokoláros találkozókra. Ott egy másfajta egységről hallottam, arról, ami Istentől jön, ha testvéri szeretetben élünk. Akkor azonban még nem értettem.

Akkor gyúlt bennem fény, amikor azt hallgattam, Jézus mit gondolt a szolgálatról: konkrét dolgokban kell szolgálni, nem az a cél, hogy mások lássák a mi jócselekedetünket… A feleségemre gondoltam, aki ápolónőként dolgozik, panasz nélkül gondozza a betegeket. Attól kezdve igyekeztem figyelmesebb lenni vele, több házimunkát átvállalni tőle. Egy nap meg is kérdezte: „Mi történt veled? Arról a találkozóról egy új férj jött haza hozzám”. Egyik este elmondtam a fiamnak, milyen nagy örömet tapasztalok azáltal, hogy szeretem a körülöttem lévőket, egyúttal megkérdeztem tőle: „Mikor tudjuk megváltoztatni ezt a világot?”. Mire ő: „Ha elsőként mi változunk meg, akkor már ketten leszünk, egy egységet alkotva. Így kezd megváltozni a világ”. Ennyi a válasz. Lehet, hogy tudat alatt már fiatal koromban is Istent kerestem – akkor, amikor elhatároztam, hogy másokért szeretnék élni.

(Pietro, Olaszország)