A remény a nevelésben és az oktatásban

Olvasási idő: 4 perc

A Máriapoli, a Fokoláre Mozgalom éves nagytalálkozója július 12-én szombaton egy különleges program, „A remény a nevelésben és az oktatásban” című kerekasztal helyszínéül szolgált: Gáborné Haáz Andrea beszélgetett két kiváló szakemberrel, Dr. Gloviczki Zoltánnal, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektorával, valamint Uzsaly Zoltán Sándorné Dr. Pécsi Rita pedagógussal, neveléskutatóval, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanárával. A meghívott beszélgetőtársak eddigi pályájukon kiemelt figyelmet fordítottak a neveléstudományra, az oktatás jövőjére és módszertani fejlesztésére. Gloviczki Zoltánnal interjút is olvashattak például itt, az Új Város Online felületén, valamint legutóbb a 2024-ben megjelent könyvéről közöltünk ismertető ajánlót. Pécsi Rita nevével pedig rendszeresen találkozni a katolikus sajtóban oktatási-nevelési témában, valamint a gyermekek lelki fejlődésével kapcsolatban.

A fokoláre szellemisége – avagy Chiara Lubich és az oktatás

Gloviczki Zoltán hangsúlyozta, mennyire természetes, hogy az egység lelkiségéből kiinduló nemzetközi Fokoláre Mozgalom foglalkozik pedagógiával is. Az igazi kérdés, hogy a Fokoláre Mozgalom adott-e valamit a pedagógiának? Bár nincsen külön egy a fokoláre lelkiségre épülő pedagógiai módszer, a szemlélethez sokat hozzátett Chiara Lubich. A katolikus nevelés szempontjából ennek azért van jelentősége, mert a szülők, amikor egy katolikus oktatási intézményre gondolnak, biztonságot, rendet, egyfajta konzervativizmust, békét, nyugalmat akarnak a gyerekeiknek. Pedig a katolikusság forradalmi, nem feltétlenül a nyugalomra épül.

A katolikus nevelés, mint olyan, 2000 év folyamán nem volt külön értelmezendő. Először 1929-ben XI. Piusz fogalmazta meg, mi a katolikus nevelés. Pápai enciklikája abszolút konzervatív, például az ebben szereplő vesszővel nevelés elve ma már elfogadhatatlan. Ilyen közegben mozgott Chiara Lubich, aki eredetileg tanítónő volt – és sokan mások, akik az 1940-es években új szemlélettel foglalkoztak a kérdéssel. Chiara és Jean Maritain francia filozófus gondolatai komoly inspirációt jelentettek ahhoz, hogy az Egyház a nevelésről konstitúciót adjon ki, amely kimondta, hogy a katolikus nevelés közösség a pedagógusok és gyerekek, szülők, technikai dolgozók között.

Kiemelendő a gyermekek szabadsága, és a mintaadás: elé éljük a gyerekeknek azt, amit fontosnak tartunk, és ők szabad akaratukkal választják ezt a mintát.

A fokoláre három kulcsfogalma (egység, evangélium, bátorság) közül az evangéliumról azt hinnénk, hogy nem különleges, de egy iskolába belépve hol is találjuk az örömhírt…? Az örömhír viszont önmagában hordozza a reményt. A bátorság szintén meglepő, izgalmas kulcsfogalom, és Gloviczki Zoltán bízik benne, hogy egyszer majd megvalósul.

Mi is az az organikus pedagógia?

Pécsi Rita az organikus pedagógia magyarországi meghonosítója, és erről mesélt azok kedvéért, akik még nem hallottak erről a szemléletről. Az organikus pedagógia atyja Joseph Kentenich katolikus pap, és a Schönstatt mozgalomból született. Ez sem módszer tehát, hanem szemléletmód, egyfajta rendszer. Pécsi Rita elmondása szerint sokat kereste, mitől működik és mitől nem működik a nevelés. Talált is jó alternatív módszereket, míg végül rátalált Kentenich atyáéra. Akkoriban az érzelmi intelligenciával foglalkozott, amely az organikus pedagógia egyik központi fogalma.

A szemlélet 5 alapértéket képvisel, amelyek a mai pedagógia világban csak az organikus iskolákban lelhetők fel: 1. korosztályi alapokra építeni, 2. a bizalom, 3. a kötődés, 4. a szövetség pedagógiája, 5. eredetiség. Ezek közül a szövetség alapértéke a természetes szövetségeket helyezi középpontba, úgy mint a család, a barátság és a természetfölötti kötelékek, például fontosnak tartja a Máriával, a Szűzanyával való kapcsolatot.

Az eredetiség értéke abban is megnyilvánul, hogy egyfajta ideál-pedagógiát követ: mindenkiből azt hívjuk elő, ami benne el van rejtve.

Az érzelmi intelligencia fejlesztése mellett itt is teret kap a szabadságra nevelés, a természetközeliség. Az organikus pedagógia pedig azért hasonlít más, alternatív módszerekhez (pl. a montessori-módszer, Waldorf-módszer, jezsuita pedagógia stb.), mert a gyökere a jézusi pedagógia, az evangéliumi nevelés.

Digitális jövő az oktatásban?

A beszélgetés egy másik, központi kérdése a digitális világ volt, a kütyük hatása a gyerekekre. Pécsi Rita megfogalmazta a mai gyerekek kortüneteit: a virtuális világban felnövő gyerekekre jellemző a személyes kapcsolatok hiánya, a céltalanság, a bizonytalanság érzése, a szorongás. Újra kell tanítani a gyerekeket játszani, érzékelni a való világot, de a szülőket is újra kell tanítani, hogyan kellene a gyerekeikkel megfelelően foglalkozni, mindenekelőtt mintát adni nekik.

Gloviczki Zoltán is elismerte, hogy súlyos a válság, amelyet tapasztalunk. Beszélhetünk ugyan generációk közötti különbségekről, de a minta a lényeg, hiszen nem a gyerek dönti el, hogy okos eszközökkel nő-e föl. Tudományos megközelítésből egy mai újszülött is Homo sapiens sapiens, az is marad, ugyanolyan aggyal, vágyakkal, képességekkel, azonban a neuroplaszticitásnak köszönhetően ha a szülő a virtuális világot kínálja föl, akkor ő ahhoz alkalmazkodik. A közönség soraiból többen aggodalmukat fejezték ki a jövővel kapcsolatban, mit tehetnek szülőként, nagyszülőként azért például, hogy az iskola kevesebb virtuális tevékenységbe vonja be a gyerekeiket.

A két kutató hangsúlyozta, milyen fontos a szülők egyéni felelőssége és közös fellépése, ugyanakkor olyan lehetőségek is rendelkezésre állnak már, mint a Digitális Detox öthetes „elvonókúra”, amelyet az Apor Vilmos Katolikus Főiskola fejlesztett ki Vác térségében.

Szülők számára fontos és valóban reménykeltő az üzenet: lehet másként, a világban élve, de nem a világnak élve nevelni a gyermekeinket!

A Máriapoliról készült bővebb beszámoló a Magyar Kuríron 2025. július 15-én megjelent cikkben olvasható, jelen cikk a kerekasztal-beszélgetésről szóló szakasz kibővített változata.