Az 1995-ös Genfesten elhangzott néhány „erős” tapasztalat, amely bizonyítja, hogy a fiatalok hisznek az ideálokban. Ezekből most egy fiatal szicíliai lány, Maria történetét osztjuk meg. A húszéves lány Catania közelében, Paternòban él, és arról mesél nagy egyszerűséggel, hogy 1991. március 23-án, szombaton este egy fegyveres támadást élt át, s ez a megrendítő este mély változásokat indított el benne.
„A mama és a papa éppen bezárták az élelmiszerüzletet, segítettem takarítani, rendet rakni. Egyszer csak beront két álarcos fiatal. Ránk szegezik a pisztolyt és követelik, hogy nyissuk ki a széfet. Egy pillanatra pánikba esünk, aztán édesapám – az egyik rablásra gondolva, amit játékpisztollyal követtek el – felszólítja a banditákat, hogy távozzanak. Erre eldördül a fegyver; apám megsérül. A rablók elmenekülnek. Mindez olyan gyorsan zajlott le, hogy úgy tűnt: egy film szereplői vagyunk. Édesapámon mindössze egy kisebb műtétet kell elvégezni, és szerencsére néhány nap múlva kiengedik a kórházból.”
Mária számára azonban mintha csak most kezdődne az élet.
„Egy másodperc alatt végigfut előttem az egész életem: micsoda űr, mennyi szárazság. Eszembe jut azoknak a gyerekeknek az arca, akik Catania város Szent Kristóf nevű negyedében élnek, ahol nagyon erős a maffia. Az egyesült világért élő fiatalok éppen itt szerveztek napközit a betörőkhöz hasonló fiúk számára. Mindig azt gondoltam, hogy őrültek, amiért kapcsolatot tartanak ezzel a veszélyes világgal.”
Most azonban – néhány héttel a megdöbbentő eset után – Maria ösztönzést érez arra, hogy tegyen valamit és ne csak szemlélője legyen az eseményeknek. Ki tudja nem sikerül-e legalább néhány fiút letéríteni arról az útról, melyen a boltot megtámadó fiatalok járnak?
„Elkezdtem ebben a negyedben dolgozni. Nehéz volt beilleszkednem. Rettegtem, amikor először mentem végig a „tiltott övezeten”, a „másik” városon … Ezek a gyerekek, akik az erősebb törvényéhez szoktak, csúnya szavakkal és szemtelenül reagáltak szelídségemre.”
De Maria egyre oldottabb lesz, néha talán csak egy egyszerű mosollyal kezdi. Felfedezi, hogy ezek is „igazi gyerekek, akiknek vannak érzéseik; akik képesek viszonozni a szeretetet, amit én és barátaim próbálunk adni nekik.”
Eltelt néhány év, és Maria immár biztos abban, hogy közülük néhányan megtapasztalták: létezik olyan világ is, ahol nem az erőszak uralkodik. Ez a paternòi lány azonban nem érte be ennyivel. Érdeklődni kezdett környezete problémái iránt; próbált segíteni abban, hogy a város igazgatása tisztességesebb legyen; beutazta egész Szicíliát, mely – hozzá hasonlóan – szintén változásokat szeretne. Felvette a kapcsolatot a legutóbb meggyilkoltak családtagjaival, akik a maffia ellen harcolnak.
„Az a négy évvel ezelőtti szombat este megváltoztatta az életemet. Az evangélium azt mondja, hogy sötétségben vetik el a jobb jövő magját. Ez a mag előbb vagy utóbb kicsírázik” – fejezi be meggyőződéssel teli hangon a történetet.
Olvasóink támogatásának köszönhetően ez a cikkünk is ingyenesen hozzáférhető. Ha tetszenek írásaink, oszd meg őket barátaiddal, iratkozz fel heti hírlevelünkre, legyél te is a támogatónk!
Fotó: Maxim Hopman / unsplash
Forrás: Új Város 1995/7.
A Szent István Könyvhéten könyveinkből szemezgetünk. A Családi album-ban sok inspiráló tapasztalat olvasható, egyet választottunk, ami nekünk is ösztönző erő lehet! Ezt és minden könyvünket megtalálják a Ferenciek terén, a 18-as ...
Teljes bizonyossággal tudjuk, hogy van Gondviselés. Azt is tudjuk, hogy sok esetben mi is az eszközei lehetünk. És arra is van példa, hogy nem is csak egy felebarát révén jut el a gondoskodás a címzetthez. Erről ír az alábbi ...
Két történet, amelynek főszereplői odafigyeltek arra, amit idős szüleik, illetve a körülöttük élők élnek, és konkrét szeretettel fordultak feléjük. Tapasztalatuk végén az is kiderül, hogy milyen gyümölcsei lettek mindennek.
