Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek!

Olvasási idő: 2 perc

Jézus belénk ültetett bizalmában megtaláljuk az erőt ahhoz, hogy úgy szeressünk, ahogy ő tanított minket, valamint a képességet, hogy a tanítványokhoz hasonlóan tegyünk tanúságot a szeretetről. A szeretet által túlléphetünk önmagunkon és a gyengeségeinken… Tapasztalatok a 2025. májusi életigével kapcsolatban.

Rövidke üzenet

Egy kedves barátom születésnapja volt, akivel közösek voltak az ideáljaink, az örömeink és a bánataink. De már régóta nem írtam neki, régóta nem láttam őt. Egy kicsit hezitáltam: küldhetnék neki egy üzenetet, de nem tudom, hogyan fogadná. Az életige bátorított: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek!” (Jn 21,17).

Kicsivel később válaszolt is: „Nagyon örülök a köszöntésednek”. És elkezdődött egy üzenetváltás oda-vissza. Mesélt magáról. Elégedett a munkájával, kiváló fizetést kap. Megírta, hogy szeretne meglátogatni engem. Megerősítettem, hogy szeretettel várom, és szabaddá tettem magam, hogy tudjam őt fogadni és segíthessek megszervezni az ittlétét. Egy újabb ok, hogy ne feledkezzek meg a barátomról… és hogy ne kelljen még egy évet várnom, hogy üzenetet küldjek neki!

(C. A. – Olaszország)

Gátló büszkeség

Meg tudtam bocsátani Miguelnek a kocsmában töltött estékért, de nem a hűtlenségéért, amit egyszer bevallott nekem. Én voltam a jó feleség és anya, az áldozat.

Azonban amióta több időt töltött Venancio atya és mások társaságában a plébániáról, a férjem szinte más embernek tűnt: sokkal inkább jelen volt otthon, szeretetteljesebben viselkedett velem. Én viszont távolságot tartottam minden alkalommal, amikor azt javasolta, hogy olvassuk együtt az evangéliumot, és próbáljuk meg a gyakorlatban is megvalósítani.

Aztán a születésnapján beleegyeztem, hogy elmegyek vele egy családos találkozóra. Az volt az első a sok közül. Egy nap egy jelszó belém hasított: „Építsd a békét!”. Hogyan építhettem volna, mikor felfedeztem, milyen önző, boldogtalansággal és nehezteléssel teljes vagyok? A büszkeség meggátolta, hogy bocsánatot kérjek Migueltől, holott ő huszonnyolcévnyi házasságunk alatt nemegyszer kért tőlem bocsánatot.

Mégis kerestem a megfelelő pillanatot. Mígnem egy nap az egyik családos találkozón, miután Istenhez fordultam segítségért, képes voltam megosztani a tapasztalatunkat, és mindenki előtt kértem Miguelt, hogy bocsásson meg. Azon a napon éreztem, hogy az iránta való új és igaz szeretetem újjászületett.

(R. – Mexikó)

Törődni másokkal

Mivel az időmet Havannában töltöm nyakig belemerülve a környezetünkben élő szomszédok napi küzdelmeibe az országunk súlyos gazdasági válsága közepette, még mindig nem tudom megszokni a Gondviselés időben érkező közbelépéseit. A számos közül ez épp a legfrissebb ilyen „intervenció”.

Valaki a közösségünkből mesélt nekem egy jelentős mennyiségű, jó minőségű gyógyszeradományról, amely az idegrendszeri betegségek kezelésével függ össze. Kicsit csodálkoztam, mert ez nem az a szokványos fajta gyógyszer, amire a hozzánk betérő szegényeknek szüksége lehet, de azért elmentem az adományért.

Aztán eszembe jutott, hogy havonta egyszer, hétfő reggelente egy pszichiáter érkezik a környékünkre, hogy ingyenesen konzultáljon a rászorulókkal. Így az első adandó alkalommal felvettem vele a kapcsolatot, és megmutattam neki a listát a gyógyszerekről. Ahogy átolvasta, az arca felderült.

– Ezek pont azok, amiket kerestem! – kiáltott fel döbbenten.

(R. Z. – Kuba)